: supermarketnews.co.nz
supermarketnews.co.nz

A zújvidéki lány esete Pesten

: supermarketnews.co.nz
supermarketnews.co.nz

AZ ELSŐ ÉJJEL

Habár már sötétedés után, egy elég húzós nap után érkeztünk a lakásba, azonnal nekiláttunk a takarításnak. Ki kellett pofozni a helyet. Úgy akartam álomra hajtani a fejem, hogy holnap már kevesebb okom legyen a dühkitörésre, az ordításra vagy éppen a sírásra, amit persze amúgy is el kellett halasztani, hiszen rengeteg volt a teendő. Lefekvés előtt megszámoltam a sarkokat a hálószobában, de már nem is emlékszem arra, hogy mi az értelme ennek a szokásnak, vagy babonának. S péntek reggelre már tiszta volt a lakás. De én azt szerettem volna, ha fénylik is. Szóval ez a pesti kiruccanás nem abból állt, hogy sétáltunk egyet a Duna mellett. Csak takarítottunk, én meg annak rendje és módja szerint persze szitkozódtam is.

Vasárnap elvittem az új kocsit egy hatszáz kilométeres próbakörre. Újvidékig meg sem álltam. Mentem az én hercegnőimért. De persze előtte meg kellett ejteni az első nagy bevásárlást.

 

AZ ELSŐ NAGY BEVÁSÁRLÁS

Második nap, Tesco. Hosszú volt a lista, hogy mit kell venni, hiszen rengeteg dolog hiányzott, és azért én sem hozhattam éppen mindent otthonról. Az első nagy bevásárláshoz köthető az első fatális hibám, amit sosem fogok megbocsátani magamnak.

Nagy örömmel, és a lelkemet elárasztó nyugalommal sétáltam végig a plázán, hiszen tudtam, hogy szinte esélytelen, hogy itt összefussak egy ismerőssel is. Persze elkiabáltam a dolgot. More, ott és akkor megpillantottam Győzikét. De a főváros hemzseg a hírességektől, nem?

De lássuk csak azt a bűnt. Nem titok, hogy szeretem a bort. S mint a legtöbb embernek, nekem is megvan a magam kedvence. Én az édes, vörös borokat szeretem. Vagyis szerettem, mielőtt Pestre költöztem volna. Az első bevásárlás után hamar megértettem, hogy a száraz bor olyan, mint a rockzene. A gyerekek gyakran nem tudják értékelni.

Puszta kíváncsiságból sétáltam végig az alkohollal megpakolt polcok mellett. Csak felmértem azt a terepet, amit gyakran terveztem látogatni. Akkor akadt meg a szemem a Bodri boron, amit csupán azért vettem meg, mert volt rajta egy kutya. Ez bizony sokat elmond a borválasztási szokásaimról. A szemem hamar megakadt a 3+1 akción. És valahogy így esett meg, hogy egy pillanatban több alkohol volt a lakásban, mint kaja, én pedig belegyalogoltam egy hatalmas hibába.

Mentségemre szóljon, hogy még én sem fogtam fel egészen, hogy hol is vagyok. Ami az alkoholos italokat illeti, van egy szabályom. Olcsó italokat nem veszünk, mert annak sosincs jó vége. Az szinte fejfájás üvegbe töltve. Olcsó húsnak híg a leve, ugyebár. Valami ilyesmit a borra is ki lehetne találni.

A dinár megközelítőleg háromszor erősebb a forintnál. Még dinár viszonylatban is olcsó borokat vettem. És akkor ezt most osszuk el hárommal. De amikor rájöttem arra, hogy Magyarországon vagyok, és az árak forintban vannak, akkor már mindegy volt. A borok egy része hűlt, a másik része pedig esztétikai célokból került a nappali közepére a bortartóba.

Ha valakit érdekelne, az összetevők víz, etanol (remélem én), cukor és festék. Az olcsó bor olyan, mint a Step szörpök, felnőtt vari, szóval alkohollal. Vannak hibák, amit egyszer elég elkövetni, és az ember egy egész életre tanul belőlük. Mondjuk jobban örültem volna, ha én más hibáján tanulok. Szóval négyszáz forintos bort ne vegyünk.

 

A MAGAM HUFNÁGEL PISTIJE

Emlékeztek még a Mézga család című rajzfilmre? Nem tegnap vetítették, meg talán nem is gyerekeknek szólt, de mondhatni elég közismert. Gondolom, sokak fülében ott csengenek Paula szavai, hogy miért nem ment inkább a Hufnágel Pistihez. Pár nap alatt megpördül az emberrel a világ, kap hideget, meleget is. S amikor Pesten a dolgok ismételten nem akartak az én terveim szerint alakulni, akkor Paulához hasonlóan én is motyogva ismételgettem, hogy mentem volna inkább Banja Lukába. Az lett az én Hufnágel Pistim. És istenem, hányszor hagyta még el a számat, hogy mentem volna inkább Banja Lukába.

city

www.wsj.com

A FOGADÁS APÁVAL

264 lakás van az épületben. Az megközelítőleg háromszáz szomszéd, akik hamar úgy ismertek meg, mint a kutyás kiscsajt. Természetesen nem én vagyok az egyetlen, akinek kutyája, vagy egyáltalán háziállata van. Tele van minden emelet cuki kis szőrmókokkal. Szerencsére pár száz méteres körzetben meg van vagy háromezer ember, és ezek között akadnak gazdik. Már első nap sikerült elcsípnem egy pár nevet. Kutyanevet. Mint például a Lajos, vagy Max. S apámmal fogadtunk is, hogy egy hónap elteltével több kutyának fogom tudni a nevét, mint embernek. Ez sokat elmond a prioritásaimról.

 

BUDAPEST

A kocsi ismételten megpakolva, csak most éppen egy másik. A playlist elkészítve, már csak a play gombot kell megnyomni. A Google Mapsen belőttem a címet, amit még mindig úgy puskáztam telefonról, és egy alig megrágott vasárnapi ebéd után már indultam is vissza Pestre.

Sikerült. Sokak kételkedése ellenére sikerült. Merthogy lehetetlen ilyen rövid idő alatt, meg két kutyával lakást találni, bla bla. Végre elérkezett az a nagy pillanat, amiről évek óta álmodoztam. Én is kirepültem a fészekből és nekivágtam annak a felfoghatatlanul nagy lehetetlennek. Nem akartam belátni, hogy lehetetlen, szóval valahogy így sikerült mindent összehozni. Keserédes ízű búcsúval ültem be a kocsiba. De a viszlát nem örökre szólt. Adtam egy kis gázt, és integető családom lassan elhomályosodott a visszapillantóban. Messzebb kerültek, vagy az én szemem lett tele könnyekkel, az abban a pillanatban nem számított. Azt mondtam, hogy most mar nincs sem visszaút, sem pedig megállás.

Már több, mint négyszáz kilométer volt mögöttem aznap. Megérkeztem a határra, és rettegve adtam át a papírokat, amiket ki sem vettek a zacskóból. De attól én még nem lettem nyugodtabb. Sok minden forgott kockán. Apuci pici lánya meg úgy indult útnak, hogy életében először fog benzint tölteni a kocsiba teljesen egyedül.

Hazafelé simán, szinte átrepültem a határon. Akkor viszont, amikor hivatalosan is felköltöztem, és meghatározatlan időre indultam, több mint két órát vártam. Szinte rám esteledett.

A kutyák még csak fel sem fogták, hogy külföldön vannak. Na, de talán én sem voltam teljesen tisztában azzal, hogy valójában mi is történik. Az utazás nem volt távoli fogalom, és még csak idegennek sem nevezhetném a gondolatot. De ott és akkor, amikor egyik ködfelhőből keveredtem a másikba, nem igazán törtem a fejem a holnapon, azon, hogy hol vagyok, vagy éppen azon, hogy valami olyan felé tartok, amit az új otthonomnak kéne neveznem. Csak meg akartam érkezni. Hosszú volt a nap.

Sokalltam azt a hatszáz kilométert, amit aznap magam mögött tudhattam, amikor fáradtan és megviselten, kezemben egy halom táskával meg a kutyapórázokkal benyitottam az üres lakásba. Egy kicsit sem volt bátorító a dolog. De velem voltak a kutyák meg a teknősök. Öt ilyen vadállat mellett semmi ok a félelemre.

 

NOVEMBER 21.

Talán ezt a napot jelölném meg a költözésem napjaként. Előtte már pár napot eltöltöttem a pesti lakásban, élhetővé téve azt, de ez volt az a nap, aminek a végén leültem az ablak felé fordított kanapéra, és a teknősök, a kutyák, valamint egy pohár bor kíséretében vágtam neki az „új életnek.” Nem sok mindenen törtem a fejem. Másnap munkanap volt. De egy dologban biztos voltam. Nem kezdtem új életet. Mégis mitől lenne új? Attól, hogy most egy másik helyen vagyok? Nem sok dolog változott az elmúlt pár napban. Csak a címem. De mentem volna inkább a Hufnágel Pistihez...

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Magosi Máté
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Maja Radovanović
Lébecol Tudtátok, hogy a lébecol a német leben – élet szóból ered? Nem? Na, ugye! Ma is tanultunk valamit...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Voivod továbbra is lendületes
A kecskéket lelövik, ugye? 3. Szokásosan unalmas és feleslegesen terjedelmes beszámoló az idén negyedszázados Brutal Assault fe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pozvakowski fellépése igazán élményszámba ment
Nyárvégi bezajdulás 2. Idén is ott voltunk a Fekete Zaj Fesztiválon a Mátrában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vég, egyelőre Megjelent az új Slipknot-album The End, So Far címmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Föld alól az éjszakába Meglestük a szerbiai underground nyolcadik fesztiválját

0 Hozzászólás | Bővebben +