: A Voivod továbbra is lendületes
A Voivod továbbra is lendületes

A kecskéket lelövik, ugye? 3.

: A Voivod továbbra is lendületes
A Voivod továbbra is lendületes

Szokásosan unalmas és feleslegesen terjedelmes beszámoló az idén negyedszázados Brutal Assault fesztiválról

A szenvedések ellenére a sebek begyógyulni látszanak, és az idén már próbált minden a megszokott mederben haladni. Voltak, akik elvéreztek, de a legnagyobb csehországi extrém metál zenei rendezvény kiheverte a sérüléseket. A kecskét nem lőtték le, sőt a káposzta is maradni látszik. A Brutal Assault 25 év után is egy zeneközpontú, színvonalas, extrém összművészeti rendezvény maradt, illetve azzá vált az idők során.

 

ESŐNAP ÉS JÉGTÖRŐK

Csodálatos ébredés. Végre szombat. Nem kell munkával törődni, marad az egésznapos lazulás. Már délelőtt bent eszek, mindent szigorúan a falak között oldok meg, hogy semmiről se maradjak le. Ahogy telik a fesztivál, napról napra egyre erősebb vagyok és jobb a kedvem. A várfalak árnyékában tollban megforgatott emberkét húznak végig láncon és aláznak meg. Még jó, hogy eszembe jut a horror alagút. Egy reggeli szíverősítő után és a Mass Infection elsőosztályú délelőtti mészárlása után úgy érzem, az életben minden pillanatnak van értelme. Elmegyünk hát a horror alagút elé, hogy egy órán keresztül álljunk sorban a bejutásért.

BA 2022

Által mentek volna ők a váron, de annyi eső azért nem volt

Türelmetlenek vagyunk, bejutunk, teljes sötétség, az alagútban elbújt, gondosan beöltöztetett statiszták ijesztgetnek bennünket. A varázst sajnos megtöri, hogy hiába várakoztatnak kint, vannak, akik elidőznek, így a sorok gyorsan egymásba érnek. Az ijesztgetés valódi hatása sajnos sokszor elmarad, mert ez max. két főre van kitalálva, nem pedig tízre. Ennek ellenére nagyon jó ötlet, komoly munka, csak sajnos a logisztika elrontotta az élményt.

Enyhén csalódott vagyok, hisz a Psykup elmúlt nélkülem. A Gorod továbbra is hidegen hagy még a melegben is, így hát elmegyünk a spanyol Haemorrhage koncertjére. Van miért. A színpadon fenik a késeket, nagy gore-grind mészárlás lesz itt délután fél háromkor. Előbb csak tiszta vér lesz a frontember, később pedig már a véres vöröskereszt zászló is előkerül, majd egy elkallódó láb, amit harapdál unatkozó pillanataiban. Elsőrangú fellépés. Megtörténhet, hogy életem grindcore koncertjét látom, de remélem, itt még nincs vége az útnak.

BA 2022

A Haemorrhage fellépése keveseket hagyott nyugton dögleni délután

A Soen zenéje kifinomult, intelligens, minden szutykot, dacot, éretlenséget mellőzve. Az AOR megfelelője 2022-ben, de annál komplexebb és művészibb, adult oriented metal. El sem tudom képzelni, hogy ezt a bandát 16 évesen szeretem. A jelenbe a Voivod zaklatott, de lendületes zenéje rángat vissza. Már a koncert előtt elfoglaljuk a helyünket, nem lep meg, hogy itt találkozunk erdélyi barátainkkal is, akikkel gyors tapasztalatcserét és rövid értékelést végzünk. Ebbe a szakértelemben bővelkedő tárgyalásba csap bele a Voivod disszonáns hangzásvilágával. A fellépés jó hangulatú, akár a közönség, de azért ez nem egy könnyen táncolható zene. Jó, hogy senki sem erőszakolja bele a banda 40 éves történelmét egy 35 percnyi műsoridőbe, és nem ugyanazokat a dalokat hallhattuk, mint az utóbbi alkalmak mindegyikén.

Az Insomnium egy olyan banda, amit minden bizonnyal sokkal jobban szeretnék, ha nem néhány, hanem mondjuk 20 éve szerettem volna meg. A fellépés lendületes volt, néhol túl sok volt a melódia a halálfém kárára, de összességében jó volt. A kilencórai interjút elengedem a Sólstafir-koncert kedvéért, helyette meglátogatjuk Awayt a Voivodból, és kérünk egy rövid beszélgetést. Ezt követően meg teperek és nyomom a tempót, mert nagyon meg szeretném nézni a holland Dool fellépését.

BA 2022

Soen – úriemberek koncertje úriembereknek, tea mellé

Az két lemezzel rendelkező, klasszikus rockzenei eszköztárat használó zenekar eléggé elment mellettem a YouTube-on, de nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, van valami a zenéjében, azon túl, hogy egy újabb rockbanda lenne, amelyben egy nő látja el a frontemberi feladatokat. A lassan hömpölygő, súlyos zenét nagyon lelkesen adják elő a muzsikusok, a közönség pedig minden rezdülésre érzékeny. A dalok közül sajnos továbbra sem fog meg egy sem, de nagyon jó látni és hallani, amit csinálnak. Így van ez, ha Manowaron nevelkedik az ember – hatalmas kórus nélkül egy nóta sem az igazi. A koncert vége felé borulni látszik az ég, ami illeszkedik a sötét hangulatú zenéhez. Nagy taps után a banda levonul, mi meg el, de a kijáratnál már a Leprous is nekilát az art-prog-metálnak. A nagyszebeni fellépéshez képest nem éreztem nagy változást. Elsőrangú zenészek, számomra kissé túlzottan kifinomult zenével.

És akkor végre megindult a nyári zápor, az utolsó nap éjszakáján. Három napja rettegek, hogy kiszárad minden és elpusztul a Föld, de végre bebizonyosodott, mindez csak rosszindulatú pletyka. Az emberek előkapják az esőköpenyeket, szemetes zsákokat, mi pedig áztatjuk magunkat. Így indulunk neki a Front Line Assembly fellépésének. A műfajokat már az 1980-as évek közepe óta áthágó zenekar kiváló hangzással próbálja lenyűgözni a megfogyatkozott közönséget. Gyakorlatilag az van a színpad előtt, aki tényleg érdekelt, de ez is többezer embert jelent. Profi fellépés, ijesztő megjelenés, és természetesen sokkal metálabb minden, mint a stúdiófelvételeken. A klasszikusok mellett a koncertközépen egy Falco-átirattal próbálják oldani a hangulatot.

A Sólstafir merengő, ugyanakkor jégtörő zenéjéhez illik a zord időjárás, ami valójában nem több egy igen kitartó nyári zápornál. A vadnyugati imázsba boruló izlandi (idővel igencsak finomodó) blackerek koncertjén kietlen vidékre visznek a dallamok, amelyek néha engednek egy pihenőt egy gejzírnél. Hiányérzetem nem sok maradt a koncert után, kerek fellépés volt.

A német Die Krupps pár évvel ezelőtt hatalmas bulit csapott, így hát nem volt kétséges, hogy feláldozzuk a Mayhem-koncertet az EBM/industrial-úttörők kedvéért. Jürgen Englert továbbra is hajtja a vére. A közönség létszáma továbbra is mérsékelt, de ez sem jelent akadályt az olyan himnuszok elővezetésére, mint a Bloodsuckers, Fatherland, To the Hilt, meg persze az utolsó lemezekről is kerültek elő szerzemények, ahogyan az egészen korai, rock nélküli kiadványokról is.

A Malevolent Creation koncertjét sokan fanyalogva várják. Én nem tartozom közéjük, habár aki fanyalog, azt sem azért teszi, mert minden olyan csodálatos a zenekar háza táján. A jelenlegi körútjuk leginkább a klasszikusokra koncentrált és Retribution lemez ledarálására, ami jó. Ami rossz, hogy ez leginkább az eredeti frontember közelmúltban bekövetkezett halála miatt volt így. Ami a felállást illeti, mára Phil Fasciana gitáros az egyetlen, aki az eredeti felállásból maradt, mindenki más új arc, ráadásul ő jelen sem volt. Tehát legyünk őszinték, ez a fanyalgáshoz nyújt mindez egy remek alapot. Mint kiderül, befejeződik a turné, a színpadra kerülő whiskyből akkorákat húznak a muzsikusok, amekkorát zúznak. A profi hangszeres játék, jó dalokkal kombinálva, halálra ijeszti a fanyalgásomat.

Egyre inkább kapaszkodnánk a fesztiválba, de múlik. Ezt tudjuk, érezzük. A KAL Stage ambient/electro világa nem vonz bennünket, az építmény előtti gyömbérsör annál inkább. Szomorúan könyvelem el, idén még egy filmet sem néztem meg a horror cinemában. Ezt el kell engedni. Közben abban reménykedünk, hogy a Nekrogoblikon zenéje illően búcsúztat bennünket.

Palettákból készített asztalokon ülünk, szürcsölünk, az eső megint potyog. A háttérben hangban megérkezik Bruce Dickinson, majd őt váltja Satriani, egy kis Deicide, aztán a Red Hot Chili Peppers, és akkor érkezik a Kyuss is. Lassan az egész metál műfaj megtámad bennünket egyetlen dalon belül.

– Tutti-frutti metál! – könyvelik el mellettem.

BA 2022

Na, ezeket a képeket sem láthatjuk a helyi művelődési házban

Hát ez az. A zenekar egyébként nagyon jól szól, digitális technikával van minden megoldva, mit több, egy goblinnak beöltözött személy is szórakoztatni próbálja a közönséget. A publikum egyre kisebb, talán sokan már pakolnak össze, de azért veszi a lapot. Bizton állíthatjuk, ez az utolsó koncert. Én nem tudom, ezt hogyan lehet hallgatni, de azért végig maradunk. A kijárat felé megsajnálok egy széttaposott egész pizzát, de ezzel a tulajdonosa is így lehetett. A sátraknál még erőltetjük, amit nem kéne, majd alszunk. Vizesen.

Reggel fanyalogva pakolunk – nem vészes a helyzet, de nem is úsztuk meg szárazon. Szerencsés hazaút, emlékek, másnap tesztek. A cseh koronavírust behoztuk Szerbiába. Az ég legyen irgalmas hozzánk, a néphez, kegyes bűneinkért.

Jövőre augusztus 9-e és 12 között Brutal Assault (remélem, hirtelen beszúrt meglepetés nap nélkül), Jaromer, Csehország. Fellépők Napalm Death, Hypocrisy. Eső legalább egy nap várható!

Fotók: Győri Norbert

(Vége)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Magosi Máté
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Maja Radovanović
Lébecol Tudtátok, hogy a lébecol a német leben – élet szóból ered? Nem? Na, ugye! Ma is tanultunk valamit...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Voivod továbbra is lendületes
A kecskéket lelövik, ugye? 3. Szokásosan unalmas és feleslegesen terjedelmes beszámoló az idén negyedszázados Brutal Assault fe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pozvakowski fellépése igazán élményszámba ment
Nyárvégi bezajdulás 2. Idén is ott voltunk a Fekete Zaj Fesztiválon a Mátrában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vég, egyelőre Megjelent az új Slipknot-album The End, So Far címmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Föld alól az éjszakába Meglestük a szerbiai underground nyolcadik fesztiválját

0 Hozzászólás | Bővebben +