Magam sem tudtam mire számítsak mikor a Budapest Aréna felé megvettem az útirányt, a vasárnap estében is tomboló kánikulában. Olyan mértékben szédelegtem a hőségtől, hogy még arra is gondoltam jobb lenne akár Depp Purple-et otthon hallgatni mintsem élőben nézni. Nos, végül a kényszeres megszokás (menni kell-mert menni kell) győzedelmeskedett ismét. Habár az előzenekart lekéstem, még információt is sikerült róluk begyűjtenem, még ha nem is túl vaskosat.

-Nagyon jó hogy vége lett. Tudod mi nem vagyunk ilyen rokkosok a barátnőmmel, csak eljárunk ezekre a nagy koncertkere amit illik látni – válaszolta a hölgyemény, aki mellé kénytelen voltam letelepedni, mivel oda szólt a jegyem. Nos, ha nem tetszett nekik a Mother's Cake koncertje én azt megértem, de ha a középszerű vérszegényes blues-rock nekik sok volt, akkor a Deep Purple-et valószínűleg végigimádkozták. Az hogy ez megtörtént-e, sajnos nem tudom, mivel a beszélgetést követően én már csak a színpadra fókuszáltam, szó szerint magam mögött tudva a hölgyeket.

A Deep Purple-t valószínűleg 25 évesen lett volna a legjobb látni 1971-ben, de én akkor még gondoltban sem léteztem. Maradt tehát 2023, mikor is már több mint 50 éves fennállását ünnepelheti a banda. A zenekar átlagéletkorán jelentősen javított a családi okok miatt távozni kényszerülő Steve Morse helyére érkező, többiekhez képest szinte virgoncnak számító 45 esztendős Steve Mcbirde (ex-Sweet Savage), de ettől függetlenül Roger Glover basszusgitáros és Ian Gillian továbbra is 77 éves, Ian Paice és Don Airey pedig 75.

Kár szépíteni, ez meglátszik. Ahogyan a koncertet nyitó Highway Star/Pictures of Home elindult, a zene szerencsére berobbant, a dédapa korú rockmatuzsálemek pedig utána iszkoltak. Ami a fizikai lendületet illeti, ez minden valószínűség szerint egészen másmilyen volt az 1970-es években, ám tekintettel zenekari tagság korára, a koncert minden pillanata egy csoda volt. Ian Gillian hangján persze fogott az idő jócskán, közel sem olyan öblös az orgánuma mint a korai lemezeken, ám ennek ellenére több mint tisztességesen teljesített végig a koncerten.

A repertoár nem okozott igazán nagy meglepetést, mert hangsúly a Machine Head/In Rock lemezeken volt, ám előkerültek újabb szerzemények is, mint a No Need To Shout, Uncommon Man. A dalok között többször is megálltak egy-egy szólóra, improvizációra a zenészek. Az új gitárosról például kiderült, ugyanannyira jól megállja helyét a heavy metal gitározásban, mint a hard rockban. A humoros pillanatok Airey-nek voltak köszönhetőek. A Gary Moore, Cozy Powell, Rainbow, Black Sabbath és Ozzy mellett is megfordult muzsikus bámulatos billentyű futamokkal kápráztatott bennünket, több helyen fordult elő komolyzene, vagy akár részlet a Mr. Crowley című Ozzy Osbourne dalból. Miközben kitartott már a végtelenségig egy magas hangot, még borkóstolásra is jutott ideje, amit a zenekar egyik technikusa hozott fel neki frakkban.

A közönség, jó magyar szokáshoz híven, elég nehezen indult be. A Lazy dal közben már-már azt hittem félre teszi mindenki a szégyenlősségét, ám végül csak a koncertnek szinte a végén, a Perfect Strangers-től kezdve lehetett érezni, hogy a közönség él. Ezt követően persze már igen vészesen közelgett a vég, a Space Truckin alatt talán még egy kisebb ugrálás is volt elől, majd jött a minden idők minden idők dala, a Smoke on the Water és zenekar vissza lett kérve mielőtt még egyáltalán lementek volna.

Ezt követően halhattuk még a Hush című Joe South átdolgozást ami a zenekar első slágere volt, majd következett egy kifejezetten jóra sikerült Glover/Paice jam session. A Black Night kikisért mindenkit az éjszakába, és természetesen eddigre már a közönség is maximálisan felébredt, a koncert végére.

Mindent összevetve egy jó koncertet láthattunk profi kivetítéssel, amelyen valószínűleg senki sem csalódott. A hangzás egyébként sem volt rossz, de addig javítottak rajta, amíg tökéletes nem lett. A zenészek egyedi teljesítménye is magasszínvonalú és láthatóan még most is tudják élvezni a közös zenélést, ez azért nem semmi. Egy ekkora méretű repertoárból mint ami a Deep Purple-nek van természetesen nehéz válogatni úgy hogy mindenkinek nagyon jó legyen, de hallhattuk a kötelező dalokat minden hiba nélkül (na jó, Speed King nem volt).

Az arénából kifelé jövet persze látszódott, ezt nem a fiatalok koncertje volt, de mikor ez a zenekar alakult, még egy teljesen más világ volt. Ebből a világból kaphattunk ezen az estén egy kis szeletet, végletes túlzások nélküli rockkoncertet.

Fotó: YouTube screenshot

Képgaléria: