Tizenöt év után új Extreme album jelent meg

Az idei nyár egyik legjobban várt albuma az Extreme Six című albuma volt, ami június 9-én jelent meg. Csupán tizenöt évet kellett várni a legutóbbi Saudades de Rock című lemez után. De vajon megérte?!

Az Extreme egy elismerésre méltó banda, amely sajnos kicsit későn érkezett meg a hard-rock zenei színtérre, ugyanis akkor már a grunge stílus volt a menő gyerek a grundon. Emiatt nehezebben sikerült befutniuk, és a köztudatba is kevésbé törtek be.

Mindezek ellenére a zseniális zene mindig megtalálja az utat magának, és amennyiben valaki kicsit komolyabban foglalkozik gitározással, Nuno Bettencourt neve előbb-utóbb felbukkan valahol. Nuno egy karizmatikus, és piszkosul remek gitáros, emiatt rengeteg zenei projektben vett részt. Zenélt Janet Jacksonnal, Rihannával, ugyanakkor olyan legendás gitárosokkal is, mint Steve Vai, Paul Gilbert, vagy Zakk Wylde.

Természetesen illendő beszélni magáról a bandáról is. Az Extreme 1985-ben alakult Bostonban, az Egyesült Államokban. Alapvetően egy hard-rock zenét játszó banda, amelyre nagy hatással volt az 1980-as évek glam-metálja, ami erősen érezhető a zenéjükön. Ami mégis igazán egyedivé és nagyon lazává varázsolta a stílusukat, az a funk, amit remekül építettek bele a dalaikba.

Debütáló nagylemezük az Extreme nevet kapta és 1989-ben jelent meg. A Play with Me című daluk erről az albumról bekerült a Bill és Ted zseniális kalandja című filmbe is.

A nagy áttörést a második nagylemezük, az 1990-ben kiadott Pornograffitti hozta meg. Több sláger is volt ezen az albumon, de a More Than Words akusztikus ballada volt az, ami ismertté tette őket. A rádiók és az MTV is gyakran játszották a dalaikat. A változatos és kiemelkedő gitárjátéka által Nuno Bettencourt így vált a korszak egyik elismert gitárosává.

1992-ben megjelent harmadik nagylemezük a III Sides to Every Story, ami bár egy remek korong lett, nem vált sikeressé.

Negyedik nagylemezük 1995-ben jelent meg Waiting for the Punchline címmel, ami az elődjéhez hasonlóan, annak ellenére, hogy nem lett rossz, mégis a közönség által erősen középszerű fogadtatásban részesült.

Aztán 1996-ban az énekes Gary Cherone felkérést kapott a Van Halentől, hogy álljon be hozzájuk énekelni Sammy Hagar helyére. Ez megpecsételte az Extreme sorsát, ami ennek következtében 1996 októberében hivatalosan is feloszlott.

2004-ben a banda viszont mégis összeállt és fellépett a portugáliai 20. Nemzetközi Zenei Fesztiválon. Ezt követően többször is felléptek különböző rendezvényeken, ami oda vezetett, hogy végül 2008-ban kiadták az ötödik lemezüket Saudades de Rock címmel. Ez kedvező kritikákat kapott mind a szakma, mind a rajongók oldaláról. Ezt követően, viszont hosszú ideig ismét csend honolt az Extreme háza táján, míg aztán a pandémia előtt már felröppent az új album híre, ami némi késedelemmel idén nyáron látott napvilágot Six címmel.

Az Extreme egy régivágású hard-rock zenekar változatos zenei világgal. Nagyon jól kihallani, hogy a Queen és a Van Halen mekkora hatással volt a zenéjükre. Az 1990-es években a felemelkedő grunge stílus térhódítása, valamint a nyersebb, sötétebb hangzás nyert teret. Olyan zenekarok voltak népszerűek, mint a Nirvana, Pearl Jam, Alice In Chains, Soundgarden. A funkys, hard-rockot és glam-metált játszó Extreme emiatt nem tudott igazán kitűnni egy ilyen zenei környezetben.

És akkor most nézzük az új albumot. A Six című lemezre 12 dal került fel és 52 perces hosszával egy kellemes korong lett.

Az első dal a Rise, ami elég felkapott lett több okból is. Egyrészt egy pazar, velős rock’n’roll nóta. Dögös, pörgős, laza, mégis egy nagyon izgalmas dal. Természetesen Nuno mindjárt az első dalban berobbantotta az idei év legjobb szólóját.

Ezt követi a #Rebel ami egy groove-os rock nóta, kicsit sötétebb hangzással. Nálam a sokadik hallgatás után hagyott egy kis 1990-es évek szájízt.

A Banshee egy igazi klasszikus hard-rock szám. A tempó, a felépítés, a hangszerelés, minden egy nagyon laza rock’n’roll dallá áll össze.

Az Other Side of the Rainbow egy akusztikus ballada, csupa melódia, remek énekkel. A szerelembe vetett hit visszanyeréséről szól.

Rögtön ezt követi még egy akusztikus ballada a Small Town Beautiful. Ez egy lassabb hangvételű szám. Az Extreme mindig is csillogott az akusztikus dalokban és ez most sincs másként. Gary Cherone éneke káprázatos ebben a dalban is.

A The Mask visszahozza a szivarfüstös, klasszikus blues-rock’n’rollt. Nuno és Gary éneke nagyon jól kiegészíti egymást.

Ezt követi a Thicker Than Blood. Alig hittem a fülemnek, mivel a szám egy nagyon indusztriális hangzással indul. Nem is tudtam hova tenni, szinte vártam a Rammsteinos zúzást, ami helyett kaptam egy tökös hard-rock dalt, ami erre az indusztriális szálra lett felfűzve. Azt hinné az ember, hogy ez nem működik, de nekik valahogy sikerült összehozni. Ez pont a kora kétezres éveket juttatta eszembe.

A Save Me egy sötétebb hangulatból indul, és be kell vallani kissé súlyosabb, grunge szerű dalocska ez.

Aztán éles váltás a Hurricane, ami egy könnyed, visszafogott és gyönyörű akusztikus nóta. Eddig azt hittem ilyen dalokat csak a brit pop-rock zenekarok és előadók tudnak írni. Tévedtem.

Újabb izgalmas váltás az X Out című szám. Több elektronikus hangzás jelenik meg, nagyon hangulatos. Kicsit olyan, mintha a zenekar egy pillanatra belecsöppent volna a Stranger Things sorozat világába.

Nem igazán marad időnk ezen tűnődni, hisz a következővel az ember a már elmúlt nyár közepébe repül a Beautiful Girls című dallal. Ez egy tökéletesen laza, nyári pop sláger, némi ska beütéssel.

Az albumot a Here’s to the Losers című dal zárja, ami egy kellemes kis akusztikus nóta, témáját tekintve kicsit szomorkás.

Nos, azt kell, hogy mondjam az új Extreme album nagyon sokszínű és izgalmas lemez lett. Érdemes többször végighallgatni, mert akkor fognak felbukkanni az apróságok, amiket tartogat a lemez. Ugyanakkor érdemes kellő nyitottsággal nekiesni, hisz a dalok nagyon összetettek és sokfélék. Úgy érzem, hogy ez a lemez lehelt egy kis életet a hard-rock stílusba, és megmutatta, hogy 2023-ban is lehet még izgalmasat alkotni ebben a műfajban.

Képgaléria: