Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2024. Vers, 3. hely

Lázálom

Ó, kedves holló, régi öreg barát!
te, ki repülni tudsz, ismersz-e zuhanást?
hogy megfojt a mélység, s az irányítás oda
kiürült körülötted a színház összes sora,
s csak egymagadban nézed a darabot: az életed,
leégett az egész színpad, menteni már nem lehet.
S már másra nem is jó a vad lobogó tűz,
mely démont, bánatot, szellemet nem elűz,
csak bevonz, s belelök majd az üstbe,
gyújts tűz cigarettát, fojtson meg a füstje,
nem is menekülnék többé a színházból,
nézném a pusztulást balkon ablakából,
táncot járnék én a viasz angyalokkal,
s együtt hamvadnék örökre a romokkal.

Érezted-e holló, hogy senki se nem barát,
a világ szeme rajtad, kövesd akaratát,
agyagtörténelem, könyvekbe faragd majd arcod,
nem veszíthetsz csatát, meg kell nyerd a harcot,
hogy ha majd öreg koponyád egyszer megtalálják,
tudják, hogy kié volt, s ne csak hátra hagyják,
tarkódba szikével vésd föl hát a neved,
metszd csak fel a hasad, öntsd ki mind a beled…

Gyerekkori hintád égjen! s gyújtsa fel a tarlót,
nem kell többé senki tudja, hogy egyszer kié volt,
el is felejthetnek végleg, hiszen mit is számít,
időerdő örök mélye félálomba kábít,
róka fújja majd neked az utolsó pánsípod,
eszedbe jut tegnap, holnap és hogy elszalasztod.
Mert metrón ülve megy az élet, disznók vesznek körbe,
s nem vagy különb, te is az vagy csak nem nézel tükörbe,
fejtetőst lógsz majd az égből, hajad földet veri,
s véred, szőröd, húsod a sok disznó mind csak eszi.

Messze kívánod majd magad e világtól,
túl a horizonton, túl minden órától,
elbújni mindenki elől, a rolót lehúzni,
rájönni, hogy hogy lehet az életet megúszni,
mert az erek pattognak el, nem bírják a nyomást,
fullasztó a fekete füst, kopogtat a halál,
emlék már csak a hideg víz, a fürdőkád habja,
tűz tündére nyom a mélybe, nem látszik az alja.

Kedves holló, régi barát, én tényleg nem értem
volt értelme egyáltalán annak, hogy én éltem?
Ha meghalok, lesz-e haszna, minden régi barát,
aludhat-e majd tudván, hogy megszegte a szavát?
aludjon hát, pont úgy, ahogy én sohasem tudtam,
csak párnatengerben úsztam, féltem a sarokban,
tudtam hiszen, hogy majd egy nap úgyis eljössz értem,
de aggódtam, tettem-e le bármit is míg éltem?
nem csináltam mást csak zokogtam anyámnak,
az emlékek és a tervek mind egyaránt fájnak,
békakirály lettem én a saját gőgöm kárán,
mert se múltam se a jövőm nem fedte el álcám,
most az vágja el torkom, lángba borítja a szélét
most csupasz bőrömön táncol, megégeti az egészét.
Sikítva tör fel belőlem most egy újabb démon,
egész végig mellettem volt, nem volt tőle nyugtom,
de most hogy már kiszabadult, szabad vagyok végre
tavirózsa nő bőrömre, piroslik a széle.

Kedves holló régi barát, ez lenne a halál?
hogyha én ezt eddig tudom, előbb jövök talán,
ujja lágy és kéjjel simít, szorítja a torkom,
de nem fojt, csak némít, habár eddig se volt hangom,
lelkemben a labirintus országúttá válik,
felbukkan a vérvörös gömb, alszom napnyugtáig,
ó a boldog szép napokba belekapaszkodom,
emlékedet magamba majd lassan visszahozom,
mert már nem fájsz, esküszöm oly könnyebb így az élet,
olyan mintha te itt lennél, én pedig ott véled,
napraforgómezős ágyban pihengetünk ketten,
körülöttünk holt pillangók repkednek a kertben,
ó a szeplőd, már emlékszem milyen is a hangod,
magad vajon még mindig oly egyedinek tartod?
égő testem felemészted, nem tetszik a szagod,
ismét láttatod velem azt amit nem akarok,
elfeledett szép napoknak régi fájdalmait,
hogy már nem vagytok itt velem, kedves barátaim,
itt hagytatok meztelenül hagytatok meghalni,
drótkötélen egyensúlyban semmit sem akarni,
fájdalmas volt bömbölésem, de egyedül lógtam,
drótkötélen függő halálos ágy rabja voltam.

Kedves holló régi barát, elteltek az évek,
álarcaim mögé bújtam, a föld alatt éltem,
elkerült az égi angyal, vagy csak én nem láttam?
úgy próbáltam nem szeretni, de hiába vártam,
szenvedésem volt neki az esti matinéje,
ládába zárt, megkötözött, majd vihogva nézte.
Kedves holló régi barát elmúlik az álom,
magam ismét a sok bárgyú birka közt találom,
bégető zaj, szinte ordít, nem látnak egymástól.
kutya aztán most légy okos, farkast védj a nyájtól.