Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2024 Publicisztika, 3. hely

„Az igazság egy, de a bölcsek többféle módon szólnak róla.”

(Riport a zentai hindu közösségről)

Ki gondolná, hogy ha az ember a zentai Tisza-parton sétálgat, a folyótól pár méterre találhat egy hinduszékhelyet? Mindig is érdeklődést tanúsítottam a különböző kultúrák, vallások iránt, ezért nagy örömmel tölt el, hogy betekintést nyerhettem ebbe az életformába. Szerencsére nyitott és segítőkész emberekre találtam, amint a kedves kis házba beléptem. Nyugalom, valamint indiai fűszerek illata terjengett a szobában, ahol a közösség tagjai fogadtak, és máris a Gangesz partján érezhettem magam.

Kellemes félhomály töltötte be a helyiséget. A szoba bal sarkában aranyozott szobrocskákkal, pávatollakkal, képekkel, gyertyákkal díszített oltár, a földön párnák, takarók, a jobb sarokban egy vidámságot sugárzó, napszínű szerzetes ült. Őt nem volt szabad megérinteni, ezért nem foghattunk kezet. Rajta kívül még három közösségi tag volt jelen, egyikük, egy fiatal lány éppen szertartást végzett, egy aranyszínű szobrocskát fürdetett, a folyamatosan égő gyertya mellett. Dani és Kornél a lelki nevükön Shyamangalal Das és Nirguna Priya Das, azaz a vallási vezetőjüktől kapott nevükön mutatkoztak be, viccesen hozzátéve, hogy a rövidebb nevükre is hallgatnak. Szerencsésnek érezhetem magam, hogy belehallgathattam egy imájukba is, amit szanszkrit nyelven énekeltek, illetve dobbal és harmóniummal kísértek.

E szertartásukhoz, melyet zenével egészítenek ki, hetente egyszer gyűlnek össze. A közösségi Murtik imádatáról is szó esett, ami beavatott Isten-szobrokat jelent, melyeknek napi szinten történik az imádatuk, fürdetésük, etetésük, tisztításuk. Egy kurzus elvégzése után ezt bárki elsajátíthatja vallási nézettől, hovatartozástól függetlenül.

Mesélnétek egy kicsit a hinduizmus alapjairól?

– A hinduizmus gyűjtőfogalom, vallás, kultúra, ami olvasztótégelye rengeteg spirituális útnak, azaz a szampradájának. Minden szampradájának van sziddhantája, azaz tanítási rendszere a saját nézeteinek kifejezésére és igazolására, és ez három alapvető tényező köré épül: Kik vagyunk, mi ez a világ, és mi az élet célja. A lényeg a fölszabadulás, az istenmegvalósítás, és az ezekhez vezető utak különfélék lehetnek. Beleolvadunk a forma nélküli abszolútba, vagy téren és időn kívüli dimenzióban örökkön-örökké szeretetteljes kapcsolatban vagyunk az abszolút felső lélekkel – fejtette ki beszélgetőtársam azt, amit én a magam szerény módján és olvasmányaim alapján úgy határoznék meg, hogy a hinduizmus Isten és a lélek örökkévalóságát hirdeti, s alapja a lélekvándorlás – magyarázta a valláselmélettel is foglalkozó Dani.

– Lelki utat is képvisel, mint például a mi szervezetünk, ami Bhakti Marga néven ismert, Bhakti esszenciája az utunknak, önzetlen odaadó szolgálatot jelent, Marga pedig utat – tette hozzá Kornél.

Tehát a hinduizmus sokszínű és elfogadó?

– A világörökség részei a Védák, melyek a legrégebbi írott források, India ősi írásművei, a legelső Védában található egy idézet: Az igazság egy, viszont különböző bölcsek, különböző módon beszélnek róla. Ezt egy példa segítségével is megvilágíthatjuk: Létezik egy elefánt, és körülötte szentek, akik vakok, megpróbálják felfedezni annak az igazságát, hogy mi is áll előttük – merült bele Dani a példa kifejtésébe, majd így folytatta:

– Mindenki az állat valamely részét érinti, és attól függően, milyen tapasztalatuk van az adott egységgel kapcsolatban, mindenki a maga módján fog beszámolni róla. Valaki a farkáról, más az ormányáról vagy a lábáról mesél. Az igazság ugyanaz, mindenki az elefánttal lép kapcsolatba, csak épp aspektusbeli a különbség, s így különbözőképpen is beszélnek róla.

Miközben magyarázta ezt Dani, a szertartást végző lány megszakította a beszélgetést, és így szólt: Govinda! Majd felénk nyújtott egy égő gyertyát, azt sugallva, hogy ránk is kiterjed a fény.

Mindenki egyszerre elkezdte ismételni, hogy govinda, és a kezükkel maguk felé mutattak, jelképesen fényt véve magukhoz. Elmondták, hogy én is részese lehetek ennek, jóleső érzés volt, hogy rám is kiterjedt a fény, s nem is éreztem magam kívülállónak.

Mindjárt hozzá is tették, hogy a megtapasztalás útja a hinduizmus veleje, szükséges a személyes megtapasztalás. Fontos, hogy az ember lelki gyakorlatot végezzen rendszeresen, így tudjuk jobban megismerni magunkat, és felfedezni az Istennel való örök kapcsolatunkat, hogy akik valójában vagyunk, az nem a test, elme, gondolatok és érzelmeink, ezek csak befedik különböző rétegként azt a lelkünket, akik valójában vagyunk.

Ti hogyan jutottatok erre az útra, hogyan találkoztatok a hinduizmussal?

– 2019-ben alakult meg hivatalosan ez a közösség, amikor lelki tanítómesterünkkel, Paramahamsza Vishwanandával kapcsolatba kerültünk – közben rámutatott a falon látható képre, amin a tanítómester, azaz a guru látható.

– Neki vannak szvámijai, vagyis tanítványai, akik maguk is felhatalmazást kaptak a guru tanításának és kegyének közvetítésére, átadására is, és az egyiküket hívtuk mi meg, aki felelős ezért az országért. Átadta nekünk az Atma Kriya jógát: ezek a jógagyakorlatok és a meditáció elcsendesítik az elmét, és felébresztik a lelket az Istennel való örök kapcsolatra: a szeretetre és az odaadásra. Amikor a gyakorlásod elmélyül, az isteni tulajdonságok elkezdenek természetes módon megnyilvánulni: a béke, az önuralom, az erő, a tudás, az alázat, az együttérzés, a vitalitás és még sok más. E lelki gyakorlat átvétele után lassacskán kialakult egy közösség, ami igényelt immár helyet is – válaszolt Kornél felelevenítve a kezdeteket, majd hozzátette: – Most itt vagyunk a hindu közösség szerbiai központjában.

– Én elkezdtem ide járni OM-zengetésekre, egy nagyon rossz lelki időszakomban éreztem, hogy kell egy közösség, és azt is, hogy nem szeretnék rossz irányba haladni. És azt vettem észre, hogy tényleg gyógyító hatása van a helynek, az embereknek is – válaszolt a közösség fiatal lánytagja, lelki nevén Gunini Dasi.

– Én elveszítettem édesanyámat, és az ő halálának a feldolgozásában is nagyon sokat segített, amire például a keresztény kultúrkörben nem igazán kaptam válaszokat, a hinduizmusban viszont sok logikus definícióval találkoztam, amik segítettek – tette hozzá Dani.

Szerbiában máshol is jelen van a ti, hindu közösségetek?

– Központként nincs, de vannak helyek, ahol például OM-zengetéseket szervezünk, ezt heti rendszerességgel végezzük csoportban, és bárki részt vehet rajta. A teremtés kozmikus hangja az OM, mindent magába foglal, tulajdonképp egy mantra, és a vibráció nyelvén szól, nem kizárólag kimondott szavak és hangok, hanem annál „több” és mélyebb valami. (Átrezegteti az egész testet, és ezáltal megtisztítja a lelket és az elmét – a szerz megj.) Valamint nemrég jött létre egy énekes, zenés csoportunk, ez is járja a környező helyeket, és a rituálék iránt is sok érdeklődő van. Mindenki eldöntheti, hogy mi az, amihez tud vonzódni, és így valamelyik részhez kapcsolódni. A mi szervezetünknek például négy fő tevékenysége van: jóga és meditáció, rituálék, tudás, művészetek az odaadás hangulatában. Az utóbbihoz tartozik különböző yantrák festése, éneklés, tánc – magyarázta Kornél.

Kell egy bizonyos szellemi szint, hogy az emberek mindehhez tudjanak kapcsolódni, megértsék a tanításokat?

– Vannak különböző szintek a megértéshez, a lényeg az egyéni tapasztalás. Mindenki a maga módján tudja ezt megélni. A közösség aktív tagjai között mindenkiben volt egyfajta kíváncsiság, ami idevonzotta őket. Sok embernek az erre való rátalálás, az életét megváltoztató fordulatot hozott létre, a többi korábban prioritást élvező tevékenységek sorrendje teljesen átalakult – mesélte Dani, miközben valaki jött átvenni a házi készítésű, teljes kiőrlésű kenyeret, amelynek szétosztásában egy oromi barátjuknak segédkeznek a közösség tagjai. A maga csendes módján zajlik az élet a közösségi házban.

A helyzetből adódik, hogy rákérdezzek, az étkezésre mennyire hat ki ez az életmód?

– Vannak irányelvek, de nincs rossz pozíció, viszont, ha valaki tényleg komolyan veszi az utat, a tanítómester a mi érdekünkben szab bizonyos feltételeket, ahhoz, hogy működjön mindaz, amit tanít. Alkohol, különböző tudatmódosító szerek fogyasztása, állati eredetű termékek nem ajánlottak. A helyzetünkhöz mérten törekszünk a legkevesebb erőszakra, tehát, ha valaki állati eredetű terméket fogyaszt, az törekszik rá, hogy erőszakmentes legyen a forrás. Aki már tanítvány szeretne lenni, annak szinte ez a legkevesebb, hogy mit eszik és mit nem, jelentéktelen áldozat ez ahhoz képest, ha a célt nézzük – fejtette ki Dani, miközben a többiek helyeslően bólogattak.

Beszélgetés közben indiai fűszerteával kínálnak, ami egyensúlyozza a kötőerőket. Azt is megtudom a mosolygó szerzetestől, hogy azért itták már régebben is a teát öt órakor, mert akkor esik le a vata dosa, ami a mozgás kötőerőnek az energiája a testben, és ezt a forró, édes tea billenti helyre. Ezt a szokást az indiaiaktól vették át az angolok is, vagyis a közhiedelemmel ellentétben nem ők találták ki.

Nagy érdeklődéssel figyelem, ami itt történik, amiről beszéltek, s a szertartást is, mely a beszélgetésünk közben is folyik. De vajon a tágabb környezet mennyire tudja ezt elfogadni?

– Változó, hogy ki milyen környezetből jön, amikor valami hiteles jelenik meg, mindig ott van az ellenzék is, aki megpróbálja kiforgatni ezt az egészet. Családon belül is észre lehet venni, hogy változik a vibrációnk, és azok az emberek, akik nincsenek ezen a megértési szinten, vagy megpróbálnak alkalmazkodni, vagy megpróbálják visszahúzni az embert. Zavaró tud lenni, ha olyanok vesznek körül, akik teljesen más utakon járnak, ezt visszahúzó erőnek is nevezhetjük akár. Van rá egy példa is: Ha egy ember sokáig sötétben van, akkor az erős fény zavarni fogja, tehát szép fokozatosan kell a fényhez hozzászokni.

Megfigyeltem, hogy egy kicsit az öltözködésben, a külső jegyekben is megnyilvánul a hindu közösséghez való tartozás, és hogy többüknek is a homlokára van valami festve. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent, miért van rajta?

– Alapvetően ez onnan indult ki, hogy Isten előtt lehajolunk, és eközben Isten lábnyomának lenyomata a homlokunkon marad. Tulajdonképpen egy emlékeztető is, az elme kontrollálására. A tanítványok festik magukra, ezzel vállalják is az identitásukat. Attól függően, melyik tanítványi láncolathoz kapcsolódsz, eltérő színekkel és formákkal megalkotják ezt a védjegyet, tehát a közösséghez, a hinduizmus egy adott ágához való tartozást is jelenti.

Beszélgetésünkbe többször is csengőszó vagy éppen a víz csorgásának hangja vegyült, ugyanis – lelki nevén – Gunini Dasi, a közösség egy fiatal lánytagja szinte végig egy szertartást végzett. Rá is kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy közben mi beszélgetünk.

– Egyáltalán nem, ezt így szoktuk akkor is, ha közösségi téren tartok szertartást. Most Istennel vagyok, külön dimenzióban, hallom azt is, amit ti beszéltek, és közben teszem, amit kell. Guruji mindenkinek, akit tanítványává fogadott, adott egy lelki nevet, és egy személyes, Istent ábrázoló formát, őt fürdettem meg vízzel, ez egy szép kapcsolódás, ételt adunk neki, megitatjuk, fürdetjük, virágot ajánlunk neki.

Majd átadta a szót Daninak, aki szerinte szabatosabban el tudja mondani a rituálé lényegét.

– A rituálék is a Bhaktinak, az önzetlen odaadásnak a megjelenési formái. Ezek a technikák tartalmaznak változó védikus mantrákat, melyek rezgéssel és specifikus energiákkal rendelkeznek, tisztítják a teret, kívül és belül egyaránt. Amit itt látunk fizikailag megvalósulni, az mind belül is történik egy időben. A szívünkben lévő Istent etetjük, itatjuk, fürdetjük meg, amikor a kis szobrocskát, a Murtit gondozzuk. A külső rituálé segít lekötni az érzékszerveinket a látást, a hallást, a nyelvünket a beszéd által... Tulajdonképpen megtiszítjuk a teret az öt elem használatával. Ez olyan dinamikus meditációhoz juttatja az egyént, hogy lehet, hogy az elme a kinti problémákon gondolkozik, de akkor is véghez visszük a rituálét, mert a lényeg mindig a szándék.

Látva csodálkozásomat jóindulatúan nevettek, s elmagyarázták, hogy amikor egy Murtit beavatnak, már nem úgy tekintünk rá, mint egy szoborra, hanem úgy, mint az abszolút isteni minőségnek a megjelenési formájára. Ilyenkor a lélek és a felső lélek találkozik, szemtől szemben van egymással. Az Isten egy, számos formája van, számos időben, különböző módon jelenhet meg.

Türelmetlenül vártam az alkalmat, hogy megszólíthassam a napszínű ruhába öltözött mosolygó szerzetest, és el is jött az ideje.

Mit jelent hinduszerzetesnek lenni?

– Az elkötelezettségnek egy másik szintje ez, mint ahogy egy tanítvány, ugyanúgy megtalálja az utat a szerzetes is, csak úgy dönt, hogy kizárólagossá szeretné tenni az útját az életében. Én most a lelki úthoz szerződtem. Szinte minden vallásban, lelki úton van egy ilyen, hogy egyesek éreznek olyan hívást, hogy elkötelezzék magukat. Mi fogadalmat teszünk a lelki tanítómesterünknek és Istennek, hogy kizárólag az ő tanítását követjük, segítjük a többieket. Ilyenkor az ember leteszi a válláról azokat az életterheket, amelyeknek a beteljesítése leköti az egész életét, helyette a figyelmét megpróbálja Istenre és a szolgálatra helyezni. Nagyon sok tapasztalatot nyújt ez, nem gyógyíthatunk, segíthetünk úgy más embereket, ha nincs elkötelezettségünk. Egy tanítómester hozzájárulására, meggyőződés szükséges ahhoz, hogy szerzetessé válhass. Vagyis, ha ő úgy látja, készen állsz rá, akkor elköteleződhetsz. Ahogy mi most élünk, az semmiben nem tér el attól, mint ahogy az elmúlt nyolc-tízezer évben élték ezt a lelki utat. Ez szerintem csodálatos és hihetetlen, tekintve, hogy olyan világban élünk, ami az elmúlt években az anyagot és a pénzt isteníti, valamint a testet dicsőíti. Mindazt, ami maximálisan mulandó. Mindig is azért voltunk itt, hogy helyreállítsuk a kapcsolatot azzal, ami örök, az esszenciánkkal, Istennel vagy ki ahogy szeretné hívni. Ha vele helyreállítjuk a kapcsolatot, nem számít, hogy milyen az időjárás, milyen az osztályzat, milyenek az emberek körülöttünk, a kedvünk nem fog hullámozni. Minden lelki út jó, amit élsz, és Istenhez vezet, Isten se magát, sem a tanítását nem kategorizálta, mi emberek kategorizáltuk. Amikor bejöttél, láthattad a falon az idézetet: Az igazság egy, de a bölcsek többféle módon szólnak róla. És pont ez a lényeg, hogy ne korlátozzuk Istent arra, hogy csak egyféleképpen fejezhetjük ki saját magunkat. Nem az a lényeg, hogy ő korlátlan és mindenható? Igazából csak tisztelnünk, és szeretnünk kell minden megnyilvánulását, és örüljünk, ha valaki megtalálta vele a kapcsolatot. A többiek nevetve hozzátették, hogy egy „rövid monológot” hallhattál arról, hogy milyen szerzetesnek lenni. Garudadhvaj Das Ananda jó szerzeteshez méltó módon tulajdonképp össze is foglalta nekem nézeteik lényegét, s nyilván látták az arcomon, hogy nem egyszerű követni, amit mond, ugyanakkor mégis követhető, és egyet is tudok vele érteni.

A beszélgetés végén meghívtak egy összejövetelükre, amin a Tara Jógaközpontban énekeltek, teljesen kikapcsoló, nyugtató élményben részesültem, és ha tehetem, kipróbálom majd az OM-zengetést is. Hálás vagyok, hogy eljuthattam egy ilyen elfogadó, pozitív helyre, mint a Bhakti Marga. Sokat tanulhattam tőlük, és remélem, egyszer mindenki rátalál saját maga Istenére, legalább annyira, mint ez a társaság.