MINDENRE NYITOTTAN JÖTTEM FEL BUDAPESTRE
Talán pont ez volt a baj. Magyarország nem előre megy, hanem tönkre, és itt élni nem volt más, mint sorban állás lófaszért. Tátott szájjal rohantam a fasz erdőbe1. De most becsukom a számat.
„Két nagy tragédia létezik az életben – amikor nem kapod meg, amit akarsz, és amikor megkapod, amit akarsz.”2 S ezt hova sorolhatnám? Néha be kell vernünk a fejünket. Lehet ezzel kiverünk pár ötletet belőle, aztán meg lesz hely az új őrületnek.
HOL IS KEZDŐDÖTT A BAJ?
Feljöttem egy gyorsan fejlődő, folyamatosan épülő és dinamikus fővárosba, a lehetőségek városába, ahol több millió ember él, közöttük külföldiek, és az ember számtalan dolgot kipróbálhat. De legvégül mégiscsak csalódtam. Az ittlét alatt a Citadella még mindig nem készült el. A városnak nagyobb része van lezárva, mint nincs. Itt-ott még akad egy „vakondtúrás.” Szép, szép a város. De éltél már itt? Élnél itt? Senkit se tévesszen meg a lenyűgöző turistanegyed.
Egy halom olyan emlékkel vagyok tele, amiket nem bánok, de az igazság az, hogy azt sem bánnám, ha sosem történtek volna meg.
Ahogy elnézem az üres polcokat meg a sivár falakat, végül rájövök, hogy mégis sikerült egy picit otthonossá varázsolnom a helyet, hiszen festmények és növények nélkül förtelmes az a pesti panel. Azt hittem, szocialista negyed, de inkább nevezném brutalista stílusnak. De attól még nem lett belőle otthon. És ez a hely sosem fog hiányozni. Sorra elhúztak a közszereplés színpadáról azok a kiemelkedő alakok, akikkel találkoztam, szóval nekem is ideje volt lelépni Pestről.
VÉGEZETÜL TARTSUNK EGY ÖSSZEGZÉST
Tagadhatatlan, hogy párszor elcsodálkoztam azon, hogy még élek. Hoztam ám ott rossz döntéseket. A tömegközlekedésről meg ne is beszéljük. Az éjszakai járat maradjon tabu. Meg ami a Blahán történik.
Elveszett a magyarság. Egyre több lett a külföldi, és a magyar fiatalság is megváltozott, hiszen például a dalokat hallgatva egy szót sem értettem. Nem tudom, mikor vált magyar szóvá a gázsi meg a gádzsi, meg a többi, aminek még csak nem is tudom a jelentését. Ők viszont a szemaforral ellentétben ezeket megfejtették.
A világ is megőrült, s vele együtt én is. Hirtelen az lett híres, aki a vécé mögött megdugott valami csajt, ársapkát húztunk erre, arra, fogalom lett a 2/3, a rezsicsökkentés meg az önerő. Ez már sehogy nem lehet az én világom. És hogy hiányozni fog-e? Mármint az ilyen beszólások a határon várakozva, hogy „De megdugnám azt a szőkét!”3 Mindkettőre ugyanazt tudnám mondani. Kösz, nem.
EGYIK NAP ITT ÉLSZ, MÁSIK NAP MEG MÁR AMOTT
Kimosol egy újabb kádat meg egy vécét. Mert a másé sosem elég tiszta. És ebből áll az élet. Csak nem ártana a két vécépucolás között élni és élvezni az életet, vagy néha akár a luxusyacht padlóját mosni fel. Itt a sajátra gondoltam.
Azért költöztem el, mert nem találtam meg azt, amit keresek. Az igazi baj csak az, hogy valójában azt sem tudom, hogy pontosan mit keresek. S így az is mindegy, hogy merre tartok.
Egy férfi miatt költöztem el Szerbiából Magyarországra, és most szintén egy férfi miatt költözöm Budapest pesti oldaláról vissza Újvidékre, a Telepre. A zuglói lány esete Újvidéken.
2 Oscar Wilde, az idézet úgy is ismert, hogy „A világon csupán két tragédia van. Az egyik az, ha valaki nem tudja megszerezni azt, amit akar, a másik az, ha megszerzi.” Lehet válogatni.
3 Megtörtént eset, a szerb rendszám láttán a magyar kiscsávó gondolkodás nélkül osztotta meg barátjával, hogy meghúzná azt a szőkét a kék autóban, miközben engem bámult. Jól nevelt gyerek vagyok, megköszöntem. Ők meg szaporán mentek tovább.
Képgaléria:
0 Hozzászólás
Szólj hozzá