A nemet mondás képessége és felszabadító ereje
A lányokat hagyományosan úgy nevelik, hogy legyünk jó kislányok, akik szót fogadnak az idősebbeknek, engedelmeskednek a szüleiknek és a tanáraiknak, csendesek, szorgalmasak. Persze sok szempontból a fiúktól is elvárják az alkalmazkodást és azt, hogy ne kérdőjelezzék meg a feléjük irányuló elvárásokat, de közel sem olyan mértékben, mint a lányoktól. Ha egy kisfiú rendetlenkedik, arra még ma is sokan legyintenek, hogy hát a fiúk már csak ilyenek, de ha egy lány teszi ugyanazt, akkor mindjárt megkapja, hogy ez cseppet sem lányhoz illő magatartás. Mindennek az eredménye pedig az, hogy felnőve sok nőnek esik nehezére nemet mondani a tekintélyszemélyeknek.
De kik is a tekintélyszemélyek az életünkben? Például a szüleink, a tanáraink, az orvosaink, de úgy alapvetően a felnőttek, a nálunk idősebbek. Hányszor hallottad, hogy az idősebbeket tisztelni kell? Önmagában nyilván nem a tisztelettel vagy annak elvárásával van a baj, hanem hogy ez a felszólítás többnyire annyit jelent, hogy ne ellenkezz, ne kérdőjelezd meg őket, csak csináld, amit mondanak. Csukd be az ablakot, ha fáznak, akkor is ha büdös van, és szellőztetni szeretnél, különben szemtelen fiatal vagy. És így tovább. A neveltetésünk kötelez minket arra, hogy a tekintélyszemélytől érkező kéréseket (amelyek valójában burkolt parancsok) kérdés és késlekedés nélkül teljesítsük.
Szerencséje van annak, aki már a szüleivel szemben is érvelhetett, akit kisgyerekként nemcsak meghallgattak, de figyelembe is vették a szempontjait, és akit a tanítói, tanárai is bátorítottak a véleménye szabad kifejezésére. Aki ellenben kiskorában azt tapasztalta, hogy a visszautasítás megszégyenítést von maga után, annak legtöbbször még felnőttként is nehezére esik nemet mondani.
Pedig ugye milyen könnyen hangzik? Annyira egyszerű szóról van szó, hogy a beszélni tanuló kisgyerekek többsége is egykettőre elsajátítja, és bizony napjában kismilliószor alkalmazza is. És mégis. Nemet mondani gyakran bűntudattal jár, hiszen csalódást okozunk valakinek. Adott esetben valakinek, aki tekintélyszemély, tehát hatalma van felettünk, dönthet a sorsunkról, azaz ki vagyunk neki szolgáltatva. Más esetben valakinek, akit szeretünk, akihez szorosan kapcsolódunk érzelmileg, akinek tehát szintén hatalma van felettünk.
A nemet mondás szükségessége és az érzelmi zsarolás, a pszichés nyomásgyakorlás nagyon szorosan összefügg. Vannak helyzetek, amikor tényleg nem szeretnénk csalódást okozni, amikor őszintén kívánjuk, hogy bárcsak megtehetnénk, amit a másik kér – de a saját magunk érdeke azt kívánja, hogy nemet mondjunk. Például egy tanárunk megkér, hogy vegyünk részt egy tanulmányi versenyen. Szeretjük a tantárgyat, kedveljük a tanárt is, tudjuk, hogy ő is kedvel minket – de a rengeteg felelés és dolgozat között nem fogunk tudni időt szakítani a felkészülésre. Nagyszerű, ha olyan tanárunk van, aki ezt megérti, és nem erőlteti a témát, de mi van akkor, ha ilyeneket mond: számítottam rád, biztosan meg tudod oldani, te vagy az egyetlen, aki erre képes. Máris jön a nyomás, máris nehéz kitartani a nem mellett.
Nemrégiben a közösségi média egyik felületén alakult ki egy beszélgetés arról, hogy mit kell tennie a férfinak, ha a nő felmegy a lakására, ahol vacsoráznak, filmeznek, összebújnak, de egy ponton túl a nő nem hajlandó tovább menni. Őszintén szólva teljesen elképedtem, hogy milyen sokan vannak férfiak és nők egyaránt, akik szerint rendben van ilyenkor azonnal taxit hívni a nőnek, esetleg választás elé állítani, hogy vagy a szex, vagy bandukolhat haza egyedül a sötétben. Merthogy mégis mit várt, amikor felment. Vagy mit képzel, hogy meggondolta magát.
Mintha egyébként teljesen életszerűtlen lenne az a helyzet, hogy egy ember időt akar tölteni a másikkal, de nem akar vele lefeküdni. Vagy le akar, de nem most. Vagy most is akarta, de meggondolta magát, mert valami eszébe jutott, valami történt, vagy csak rájött, hogy még nem áll készen. Előfordul az ilyen, és ha az ember lánya valóban törődik a másikkal, akkor bizony nagyon nehéz nemet mondani ebben a helyzetben. De muszáj, mert megtenni valamit, amivel legbelül ellenkezel, nemcsak a kettőtök közti kapcsolatot rúghatja fel hosszú távon, hanem valami még fontosabbat: a saját magadhoz való viszonyodat is.
És tegyük hozzá: ha egy férfi a nemre (sőt: az utolsó pillanatban adott nemre!) megértően reagál, azzal máris kivívja a legmagasabb elismerésünket.
Szóval mondj nemet! Ha kell, gyakorolj egyedül a sötétben, aztán a tükör előtt, aztán egy barátnőddel, aztán kevés kockázatot rejtő éles helyzetekben. Nagyon fontos képesség, hogy meg tudjuk húzni a saját határainkat, és képessé váljunk bátran nemet mondani akkor is, amikor attól tartunk, hogy ezért kellemetlenség érhet minket.
Persze készülj fel a sok sértődésre: akik eddig gátlástalanul átgázoltak rajtad, azok nem fognak örülni az első nemeknek. Ki-ki vérmérsékletétől függően reagálhat verbális agresszióval, erőteljes rábeszéléssel vagy durcás hallgatással, de ha kitartasz, akkor előbb-utóbb elfogadják, hogy neked sem fér bele éppen minden. Ha meg nem, akkor szebb életed lesz nélkülük.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá