: Paul Delvaux festménye
Paul Delvaux festménye

Fecske

: Paul Delvaux festménye
Paul Delvaux festménye

Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Insπráció című irodalmi alkotópályázatának harmadik helyezett alkotása

Március másodika. Mit is jelent ez a dátum? Talán semmit, ugyanolyan nap volt ez is, mint a többi. Reggel hatkor csörgött az ébresztő. W. Klári gyógyszertári dolgozó felkelt, felöltözött, és munkába indult. Gyalog ment. Befordult az első sarkon, majd a másodikon, a harmadikon. Ezt az utcát nem szerette. A szép, takaros házak folytonosságát középtájt egy régi romházféle szakította meg. A tetejéről majdnem teljesen hiányzott az összes cserép, gerendáin visszataszítóan csillogott a kései fagy dérkoronája a reggeli halovány napsütésben. Omladozó fala domborodva kidőléssel fenyegette a járókelőket. Két apró ablakából hiányzott az üveg, néhol látszott csak egy-egy szilánkmaradvány. A csatornája még megvolt ugyan, de az már nem mondható eresznek, sokkal inkább szakadéknak, az alján ugyanis szinte teljes hosszában hatalmas lyuk tátongott, s a rozsdától emésztetlen rész nem tett ki talán 10 centit sem.

– Szégyenfolt – szörnyülködött magában Klári. Szemét lesütötte, akaratlanul is sietősre vette lépteit. Befordult a következő sarkon, majd kiért a főútra. Átvágott a parkon, amelynek túloldalán várta a gyógyszertár. Ezen a héten ő nyitott. Felkapcsolta a világítást, a mindig vasalt fehér köpeny elnyelte hétköznapi ruházatát, ellenőrizte, hogy minden a helyén van-e, várta az első vevőt. Tíz óra tájt beindult a forgalom. Recept receptet ért, alig tudta elkészíteni egymaga az összeset.

A délutáni váltás megérkeztével a fehér köpeny lekerült róla, és Klári némi gyors szóváltás után már az utcán lépkedett. Hazafele kikerülte a parkot, be kellett mennie a közeli étterembe az előzőleg megrendelt ebédért. Ilyenkor délelőtt nem tudott főzni, meg aztán minek is, ha egyedül van...

A főútról befordult a szerteágazó kis utcák labirintusába, ahol megannyi lehetőség közül a már oly jól ismert haza vezető utat választotta: sarok, romház, sarok, sarok, sarok, otthon. Rántott hús volt gombalevessel, mint hétfőnként általában.

– Holnap paprikás lesz – gondolta étlapi ismereteiben elmélyülve. Ebéd után elmosogatott, bekapcsolta a mosógépet, és lefeküdt pihenni. Arra kelt, hogy háztartási gépe elvégezte rábízott feladatát, kiteregetett, megöntözte a virágokat, tett-vett kicsiny kertjében. Elmúlt az idő.

Másnap ugyanúgy csörgött az óra. Felöltözött, elindult. Három sarok után romház, majd még egy sarok, park, gyógyszertár. Fehér köpeny, receptek, receptek, receptek. Hazafelé beugrott az ebédért. Mégsem paprikás volt. Megváltoztatták az étrendet, pörköltet adtak. Végül is mindegy. Otthon elvégezte a házimunkát, ma mosogatás után felporszívózott. Az elkövetkező napok, hetek ugyanebben a monoton ritmusban teltek el. Hasonlóképpen az előző évek is. Idén huszonharmadik esztendeje, hogy a parki gyógyszertárban dolgozik.

Egy napon aztán, hazafele igyekezett, gondolataiban elmélyülve lépkedett, jobb kezében lengett a meleg párától elhomályosított nejlonzacskó az ebéddel. Tekintete házról házra, fákról a járókelőkre csúszott, de nem látott ő egyebet emlékképeknél, ábrándoknál, melyek ma különös módon hatalmukba kerítették. Ahogy a romház elé ért, hirtelen megtorpant.

– Milyen ismerős hang! – jegyezte meg magában, szemével a hang irányát kutatta. Fecskék. Már visszajöttek volna? Nagy buzgósággal építették fészkeiket a romház ereszmaradványai alatt. Rég nem látott fecskéket. Egy félig kész kuckóból egyikük kidugta apró, rémült fejét. Hogy énekelt! Biztosan a párját hívta. Pont olyan hangja volt, mint... Igen, egészen olyan, mint az ő régi fecske barátjának, mikor kislányként öregapjánál a tanyán naphosszakat a régi épületrész elhagyott góréjában lakó fecskék fürkészésével töltötte az időt. Élesen élt még benne a kép, talán százan is röpködtek odafent. Egyik cikázott a másik után, fiókák jajongtak és nyugodtak meg, mikor végre hazaért nevelőjük a kielégítő zsákmánnyal. Egyik reggel, amikor belépett a tágas tetőtérbe, szembe találta magát egy földön heverő fiókával. Talán kiesett a fészekből. Egy darabig tanácstalanul nézte, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szegényke a kétségbeesett csapkodáson és visongáson kívül egyébre nem képes, odalépett hozzá. Kezébe vette. Talán eltört a lába. Nem baj, majd ő gondját viseli. Ettől a naptól kezdve kevesebbet járt fel, inkább új barátját ápolta. Etette, játszott vele, fészket épített neki. A fecske látszólag felépült, sőt egészen megerősödött, megnövekedett. Pehelytollazatát is fényes, nagy tollruhára váltotta.

Aztán Klári elhatározta, hogy elengedi. – Azok a szárnyak nem fogságra, sokkal inkább az egek meghódítására teremtettek – gondolta. Jobb kezében vitte fel a madarat a góréba. Hogy esetleg nem tud repülni, az meg sem fordult a kislány fejében. Természetesen tudnia kell repülni... Két deszka által közrefogott széles résen kidugta apró kezét, rajta a reszkető állattal.

– Szállj! Szabad vagy! – biztatta. A fecske idegesen forgatta a fejét, apró gombszemei csillogtak az izgalomtól. Nem értette, mi történik. Egy darabig csak állt ingatagon a kicsiny végtagon, mígnem feltámadt a szél. Belekapott tollazatába, felborzolta. Elindult benne valami. Valami, amit ösztönnek hívnak. Szemének csillogása megváltozott. Már tudta, miért van itt, mit vár el tőle a gyermek.

– Szállj! – hangzott újra. Körbenézett. Széttárta szárnyait, nekirugaszkodott, és...

W. Klári gyógyszertári dolgozó hirtelen összerezzent. Oldaltáskájához kapott, amely az imént éles hang kíséretében irdatlan rázkódásba kezdett. A telefon jelzett. Bekapcsolva hagyta az ébresztőórát. Milyen kellemetlen! Az étel már biztosan kihűlt. Sietve visszacsúsztatta a mobilt, meggyorsította lépteit. Három sarok volt még hátra.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Nagy Imre, Magyarország mártír miniszterelnöke
Végtisztesség a kivégzetteknek Harminc éve temették újra Nagy Imrét és négy mártírtársát

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dusnoki Adrianna
Egy szabadkai lány Spanyolhonban Lapunkban többször olvashattatok olyan vajdasági magyar fiatalokkal készült beszélgetéseket, akik...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Robotka Sarolta
Mindent mindig Robotka Sarolta vagyok. Szenttamási. Imádok utazni. Nagyon szeretem az állatokat. Olvasni is szer...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Élet a vizsgák után Írtam már arról, hogy milyen az egyetemi félévkezdés, milyen a vizsgaidőszak, most pedig megoszto...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki az információk tengeréből született Mamoru Osii: Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell / Kókaku kidótai) – 1995

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Paul Delvaux festménye
Fecske Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Insπráció című irodalmi alkotópályázatának harmadik ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 74. 74. rész – Álmom egy tanya, állatok hada...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Prés alatt 4. Negyedik rész – A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Megérkeztek az utolsó nevek a Brutal Assaultra Illetve a majdnem utolsók. Az erődítmény tövében zajló kedd esti, vagyis augusztus hatodikai beme...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kelet-Európa ősi dallamaival nyitja a fesztiválszezont az Old Buso Productions Június 19-e az ősi pogány nyárközépi ünnepkör és a csillagászati nyár kezdete.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Június 7-ig akciós jegyek az EXIT Fesztiválra Ezen a héten zárul az EXIT Fesztivál szervezői által meghirdetett Kupi 4, zgrabi 5 elnevezésű ked...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szinte végleges a fellépők névsora az idei Brutal Assault fesztiválra A tervek szerint majdnem utoljára frissítette a fellépők névsorát a legnevesebb cseh extrém zenei...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sirmer Zoltán (fotó: Kakuszi Elvira)
Aki választ: Sirmer Zoltán Sirmer Zoltán – háztartásigép-szerelő, színész.

0 Hozzászólás | Bővebben +