Bár nem vagyok még annyira idős, sőt, még csak az idén töltöm a húszat, kijelenthetem, elég nagy videójátékos múlttal rendelkezem, és megtapasztaltam ennek a jó, de bizony a rossz oldalát is.

Viszont beszéljünk a vidám dologról! Arra gondoltam, hogy összegyűjtöm a kedvenc videójátékaimat, amiket még „fiatalként” játszottam, és a játékok szempontjából hatást gyakoroltak a jelenlegi tartalomfogyasztásomra.

Az első játék amivel valaha játszottam. (Innen kiderül, hogy nem vagyok öreg.) A Grand Theft Auto: San Andreas volt vagy ahogy azt illik, a GTA SA.

Talán 5 vagy 6 éves lehettem, amikor először elém került, és beszippantott a világa, még úgy is, hogy akkoriban fogalmam nem volt semmiről.

Csak élveztem, hogy lehet robbantgatni, lövöldözni, autókázni, illetve minden mást, amit a GTA világa kínált. Majd később, tinédzser koromban a franchise összes játékát végigjátszottam, akkor már a történetéért, de a GTA SA mindenképp egy meghatározó élmény marad, hisz a videójátékos korszakom kezdetét jelentette.

Eszembe jut még rengeteg általunk csak „kisjáték”-nak nevezett apróság, amit a másolt illegális kalóz CD-ről telepítettünk fel, mint például a Platypus vagy az Aircraft3D. Azonban volt egy játék, ami tulajdonképpen eldöntötte a jövendőbeli tartalomfogyasztásomat a játékok szempontjából, és ez nem volt más, mint a Metin 2.

A Metin 2 egy távol-keleti MMORPG, ergo más játékosok társaságában fejlődsz, új tárgyakat szerzel, de számomra a közösségi része volt az, ami miatt nagyon szerettem.

Tisztán él bennem az emlék, hogy folyamatosan próbáltam helyesen írni, miközben másokkal kommunikáltam, hogy ne derüljön ki mindenki számára, hogy egy kisgyerek vagyok még. Az első „hivatalos barátnőm” is a Metin 2-ben lett, talán úgy nyolc-kilenc évesen. Rengeteg időt fektettem bele a játékba, és ez megágyazott annak, hogy innentől fogva sokkal jobban szerettem az online, másokkal egyszerre játszós játékokat, mint a történetalapú egyszemélyeseket.

Aztán jött az én korosztályom őrülete, amikor mindenkit elkapott a Minecraft-láz, az osztálytársaimmal és barátaimmal töménytelen mennyiségű órát pörgettünk bele, viszont ez tényleg azért volt meghatározó, mert mindenki, és tényleg mindenki csatlakozott.

Amikor már komolyabb fiúcskává cseperedtem, elindult a League of Legends és World of Warcraft-időszakom, ami valamilyen szinten a mai napig tart, hiszen amikor az a kevés időm engedi, szívesen nekiülök és játszok néhány órát.

Ezeknek a játékoknak köszönhető, hogy a tudatosság legkisebb jele nélkül fejlődött az angolom, és amikor az idő eljött, tanulás nélkül sikerült letennem a felsőfokú nyelvvizsgát, tehát ha valamit, akkor ezt tényleg a játékoknak köszönhetem. Pont úgy, mint a rengeteg közösségi élményt. Valószínű, hogy egy-két idősebb olvasót most felhergeltem, de tényleg, a szervereken való közös játék is egy közösségi élmény.

Úgy gondolom, a videójátékok fontos részét képezték a gyerekkoromnak, de emellett persze megvolt a kinti fogócskázás, illetve a pókok és tücskök gyűjtése is. De úgy vélem, amíg egy gyerek egyensúlyban tudja tartani a dolgokat, addig nincs akadálya annak, hogy jókat játsszon az interneten.