From Petersbourg with Love 3.

From Petersbourg with Love 3.

3. rész – Kirándulás Szentpétervár elővárosaiba

Az ember már néhány Szentpéterváron eltöltött hét után rádöbben arra a tényre, hogy ezt a várost lehetetlen négy hónap alatt töviről hegyire, részleteiben felfedezni. Erre én is gyorsan rájöttem, mégis elkövettem azt a hibát, hogy ahelyett, hogy végig Péterváron maradtam volna, elutazgattam az elővárosokba is – ugyanakkor, ha nem mentem volna, akkor azt bánom meg.

Utazás Peterhofba

Peterhofról már biztosan mindenki hallott – ha nem is olyan híres, mint Szentpétervár, de turistakönyvekben gyakran látható: Nagy Péter palotájával és száznál is több szökőkúttal a Finn-öböl partján. Valamelyik nap az egyik egyetemi tanárunk megemlítette, hogy a szökőkutak már csak két napig működnek a közelgő tél miatt, úgyhogy suli után gyorsan összeszedtünk magunkat, és nekivágtunk az útnak. Metróval mentünk Pétervár külvárosáig, majd onnan marsrutkával (gyakorlatig utasszállító kisfurgon) tovább Peterhofig. Mint kiderült, nemcsak a szökőkutak zárásának ünnepe volt előző nap, hanem a Romanovok ünnepe is, úgyhogy mélyen pénztárcába kellett nyúlnunk (a jegy ára 600 rubel volt, ami nagyjából 4500-5000 Ft átszámítva). Az ünnepségnek köszönhetően természetesen lezárták a palotát és ezzel együtt a szökőkutakat is, tehát nem volt szerencsénk. Mindenesetre kellemes napot töltöttünk el, hiszen a látvány lehengerlő volt: sétáltunk a hatalmas parkban, mely tele van szobrokkal és mókusokkal, üldögéltünk a naplementében az öböl partján. Nem gondoltam volna, hogy meg lehet koronázni ezt a látványt, de az este kilenckor kezdődő Romanov-ünneppel a feltették a pontot az i-re. A rendezvény a palota körül, vagy inkább annak falán zajlott: az épületre kivetített fény- és hangjáték segítségével tárult elénk Oroszország egész történelme, közben pedig a színpadon szereplő jelmezesek betéttáncaiban gyönyörködhettünk. Sajnos az ünnep végéig nem tudtunk maradni – ugyanis a marsrutkák csak tizenegy óráig közlekednek, és más lehetőség nincs a városba való visszajutásra –, így a mindent lezáró tűzijátékot már nem láthattuk, de így is hatalmas élmény volt! (Végezetül néhány részlet az ünnepségből, mert ezt szavakkal elmondani nem lehet: http://www.youtube.com/watch?v=Uf-G3DY7M4A)

Elveszve Puskinvárosban

Puskinváros Szentpétervár egyik külvárosa, ahol alapvetően két nagyobb jelentőségű látványosságot lehet megnézni, II. Katalin cárné palotáját parkostul-szobrostul és a Líceumot, ahol Puskin tanult. Na most, a Téli Palota után nagy dolgot nekem már nem tudnak ilyen téren mutatni. Az épület gyönyörű, a berendezés csodálatos, és ami igazán megfogja az embert, az a Borostyánszoba, és a kis fejemben még mindig nem tudom felfogni, ezt hogy hozták össze…

Három alkalommal jártam Puskinvárosban, de már első alkalommal megfogott a hely történelme, hangulata, az ott található természet és a városbeli sétáim örökös első állomása, a „Carszkoje Szeló-i szobor”. Ezek közül a második és egyben kedvenc sétámat szeretném elmesélni.

Hétfőn két kedves szaktársam úgy döntött, hogy elmennek Carszkoje Szelóba. Igaz, hogy én már voltam ott, de Puskin dácsáját (orosz nyaralóház) mindenképp meg akartam nézni, és mivel első alkalommal nem került rá sor, csatlakoztam hozzájuk. Vettem egy turistatérképet, és amint odaértünk, leváltam a többiektől, elindultam megkeresni a dácsát, ami persze nem volt nyitva. Mivel azt beszéltük meg, hogy csak két óra múlva találkozunk, eltettem a térképet, és hagytam magam elveszni a városban. Így utólag meggondolva ezt nagyon jól is tettem, mert olyan dolgokat láttam, amiket egy átlagturista, aki Carszkoje Szelóba érkezik, nem lát. Régi épületek mellett mentem el, parkokon át bolyongtam. Megnéztem az Egyiptomi kapukat, a két Puskin-emlékművet (nem is én lennék…), majd találtam egy érdekes templomot, amiről nem is tudtam, hogy létezik. A fő érdekesség éppen ez a templom volt. Mint utólag kiderült, II. Miklós és felesége emlékére építették (ha máshonnan nem, az Anasztázia című rajzfilmből mindenki tudja, milyen tragikusan végződött az uralkodópár és családja sorsa). A templomkertbe érkezve odajött hozzám egy pap, közölte velem, hogy a mise épp most ért véget, lekéstem. Mondtam neki, hogy külföldről érkeztem, és csak a templomot szeretném megnézni, nem misére jöttem. Elkezdtünk beszélgetni, kérdezte, honnan jöttem, meddig vagyok itt, hol tanulok, mi a nevem stb. Egy ideig így elcsevegtünk, majd ránéztem az órámra, rájöttem, hogy késésben vagyok, elköszöntem, és elindultam, hogy körbenézzek a templomban. Búcsúzóul még kaptam egy ikont ajándékba.
A templom a maga letisztultságával a legszebb talán, amit eddig Oroszországban láttam (persze nem lehet egy napon említeni a Vérző Megváltóval, két külön kategória) – faragott székek, ikonfal padlótól plafonig, családias, mégis gyönyörű. A templomlátogatás után még találkozás a többiekkel, egy kis séta, teázás a Megaburger nevezetű eredeti orosz étteremben, marsrutkára várakozás.

Nem vagyok az egyedüllét híve, de aznap mégis az egyedül töltött pár óra esett a legjobban. Jó volt végre egy kicsit nem a megszokott turistautat járni, bolyongani valamerre, amerre szinte senki se jár. Szeretem ezt a várost, és így utólag arra gondolok, hogy jó lett volna itt örökre elveszni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

Dayve Ward:
NINE INCH NAILS – HESITATION MARKS 2009 júliusában, a Syma csarnokban, a beharangozott Wave Goodbye búcsúturné budapesti állomásán ú...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Napalm Death, Hatebreed Dom Omladine, Belgrád, 2014. február 23.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fülbarát disszonancia Megérett már az idő, hogy az új gunarasi faluház a tortacsatás szülinapok, üvegtörő szilveszterek...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Anne Beverley és Sid Vicious
A srác, aki lazán kikosarazta az amerikai lányt Gyilkossággal vádolták, de csak saját magával végzett: Malcolm McLaren keltetőjéből kelt ki Sid V...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Szilágyi Nándor : A Szabadkai Filharmónia
Amikor a művészetek egymásba kAr(c)olnak kArc-koncert a Szabadkai Népszínházban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: William S. Burroughs
DESTROY ALL RATIONAL THOUGHT 100 éve született William S. Burroughs

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vámos Éva: Carszkoje Szelo, II. Katalin palotája
From Petersbourg with Love 3. 3. rész – Kirándulás Szentpétervár elővárosaiba

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági est feb5-11 Szemezgetés vajdasági programajánlókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jasmina Jovančić Vidaković: Bamboo, Bubi and Me – fotó
Amikor Ég és Föld helyet cserélnek – Japán vs. Vajdaság Kiállítás nyílt a zentai Művelődési Ház kiállítótermében.

0 Hozzászólás | Bővebben +