Asztalos Ildikó az az egyetlen magyar punkénekesnő, aki jelen volt a magyar punk hőskorában – és a mai napig aktív. A neves Trottel együttesben kezdte a nyolcvanas évek elején, tavaly óta pedig a budapesti tHe sNobS zenekar tagja. Szombaton a Sznobokkal Szabadkán lépnek föl a Clash Clubban. Hogy miért nem illik nem ismerni őt és azt, amit képvisel, az interjúból hamar kiderül.
A hétvégén Szabadkán koncerteztek, először a jelenlegi, új felállásban. Volt-e fellépésed már előző zenekaraid valamelyikével Vajdaságban, Szerbiában, esetleg Jugoszláviában? Vannak-e elvárásaid a vajdasági koncerttel kapcsolatban? Szerinted milyen lesz?
– Nem játszottam még felétek, várom a koncertet, és biztosan jól fogja magát mindenki érezni, a közönség is és mi is.
– Éppen egy éve volt az első koncerted a Snobsszal. Azóta számos bulitok volt Magyarországon. Milyennek látod az elmúlt egy évet az új zenekar fényében?
– Szeretek a Snobsban énekelni, inspiráló mind zeneileg, mind eszmeileg.
– Hogyan jött létre a Snobsszal való együttműködés?
– A Snobs éppen énekesnőt keresett, én pedig éppen kiszálltam az előző zenekaromból.
Aggi már régebben is kérdezte, hogy nem akarnék-e velük zenélni, így a lehetőség az együtt zenélésre adott volt.
– Aggi, a csapat frontembere egy helyen elmondja, hogy nagy hatással volt rá és a zenekarra mind maga a Trottel, mind konkrétan a te éneklésed. Ez fordítva hogyan működik, milyennek ismerted a Snobsot előtte, úgymond kívülről, és milyennek tűnik a csapat most, miután tagjává lettél?
– A régi Snobs engem az Archbishop Kebabra emlékeztetett, akikkel annak idején a Trottellel többször játszottunk együtt, a mostani Snobs sokak szerint egészen más lett, habár ugyanazokat a számokat is játsszuk.
– 1985-től 1991-ig a Trottel énekesnőjeként tevékenykedtél. A nyolcvanas évek második fele egyik alap magyar punkzenekarának énekesnőjeként a kor meghatározó alakjává váltál. Mit jelent számodra ez a hat év a Trottelben? Konkrétan mit hozott ez neked karriered és privát életed szempontjából?
– Először is: karrierről semmiképpen ne beszéljünk, hiszen ha az ember punkzenész, föl sem merül a karrier kérdése.
A Trottellel nagyon izgalmas dolgot hoztunk létre, zenében és ideológiailag is, ami szerintem nagyon fontos. Szerencsénk is volt, hogy több külföldi független lemezkiadó érdekesnek tartotta, amit csináltunk, jó volt, hogy tudtunk turnékat szervezni, és megismerkedhettünk a nyugat-európai autonóm és punkszíntérrel. Életre szóló élmény volt az a hat év.
– Hogy jött létre a Trottellel való kapcsolatod? Milyennek tűnt akkor és azt zenélni Magyarországon, amit a zenekarral játszottatok?
– Tamással egy suliba jártunk, majd kitaláltuk, hogy zenéljünk együtt. Neki már előtte is voltak zenekarai, nekem a Trottel volt az első. Ezzel az együttessel először még a szubkultúrán belül is szubkultúra voltunk, sokan nem szerették. Igazán „elismert” Magyarországon később lett, köszönhetően a lemezeknek meg a sok külföldi koncert hírének.
– Számos helyen léptetek fel a 80-as éve végén Európa-szerte. Kedvenc trotteles pillanataidból el tudnál-e árulni néhányat olvasóinknak?
– Kedvenc pillanatok? Az egész rendkívül izgalmas volt, ugyanakkor küzdelmes is, hiszen az időjárási viszonyok vagy az autó állapota mindig váratlan helyzeteket tudott teremteni. Különleges volt huszonéves fejjel külföldön „vándorolni”, miközben hasonló gondolkodású emberekkel ismerkedhettünk meg. Találkozhattunk a Subhumans énekesével, aki az angol turnénkat szervezte 1989-ben. Pont Londonban ücsörögtünk valami kocsmában, amikor a berlini fal bontását mutatták a tv-ben. Többször játszottunk a Nomeansnóval, akik az egyik autó lerobbanáskor kölcsönt adtak, hogy megjavíthassuk az autónkat és folytathassuk a turnét. 1989-ben vonattal indultunk turnézni, ahol egy átszálláskor elveszett az összes ruhánk. Az angol turné előtt lerobbantunk Franciaországban, így lekéstük az első angol koncertet. Csupa ilyen pillanat jut az eszembe. Mégis nagyon jó volt így élni.
– 1991 után, a Trottelből való kilépésedet követően nem hagytad abba az éneklést. Mi történt zenei pályafutásod szempontjából a Trottel és a Snobs között? Mivel foglalkoztál ekkor?
– 1991 után hosszú időre abbahagytam az éneklést, nem gondoltam ugyanis, hogy a Trottelt felül lehet múlni, vagy egyáltalán hasonló jót tudnék csinálni. 2000-ben kezdtem újra zenélni, másfél évig egy magyar underground stílusú zenekarban, majd 2003-ban, amikor az új Trottel (ez már nagyon más stílus volt) énekest keresett, beszálltam. Három évig koncertezgettünk, aztán abbamaradt a közös zenélés. Utána volt még két másik zenekar, végül megérkeztem a Snobsba, 22 évvel később, mint ahogy a Trottelből kiszálltam.
Időközben családot alapítottam, felneveltem két gyereket, a lányom 19, a fiam 17 éves, felépítettem három házat, szoktam barkácsolni, és veteményeskertem is van. Készülök a társadalomtól független, önfenntartó életre.
– A 80-as évek magyar punkszínterén belül leginkább a Trottel felfogására volt jellemző a nyitottság, a kísérletezési hajlam, illetve a „csináld magad” elv követése. Ezzel párhuzamosan folytatod ezt később egy egészen más téren, de ugyanebben a szellemben, az Indivedia Bazárral? Mi mindenről szól ez a vállalkozás?
– Vállalkozásnak nem nevezném, ahogy a zenélés sem a karriert jelenti. Először 16 éves koromban varrtam magamnak csizmát. Aztán 1988 környékén tanultam cipőfelsőrész-készítést, akkor is azt gondoltam, hogy saját tervezésű cipőkben szeretnék járni, aztán ez valahogy elmaradt. Három éve viszont nagyon sok szabadidőm volt, és elkezdtem vászoncsizmákat varrogatni. No meg öveket, karkötőket. Aztán fülbevalókat meg nyakláncokat is csináltam. Sokat nem adtam el belőlük, viszont most elég komoly készletem van, amiből válogathatok, ha fel akarok öltözni. (Nevet)
– A Trottel mögötti felfogásban és a Snobs szövegvilágában úgyszintén erősen kitapintható a közvetlen politikai vonulat. A jelen társadalmi folyamatokra való reakció, a mai világot fenntartó rendszerekkel szembeni alternatívába vetett hit. Neked személy szerint mit nyújtott a punk felfogás húsz évvel ezelőtt, és mit tudhat kapni a punktól egy olyan ember, aki ma ismerkedik vele?
– Minden normális fiatal lázad, a punk egyfajta keretet nyújtott a lázadásnak. A „Do it yourself”-et mi ösztönösen toltuk, nyilván a punk ideológia és az ahhoz kapcsolódó aktivitás állt hozzánk a legközelebb. „Legyen véleményed, mondd ki, és tegyél azért, amiben hiszel”. (Kiemelés tőlem – Lenkes L.) Nekem ez volt régen a punk. Mára pedig annyiban módosult, hogy van véleményem, amit színpadon elénekelhetek, és ha akár csak egy embernek hoz gondolatot vagy felismerést, már akkor is ott van a „tanítás”. A magánéletemben pedig a szabadság iránti vágy, a megcsontosodott társadalmi elvárásoknak való nem megfelelés és a saját úton való haladás a fő motiváció, ami szintén példamutató lehet valakiknek. Az, hogy ki mit kaphat ma a punktól, teljesen egyedi, az ő saját igényének megfelelő. Van, aki vegán, állatvédő, politikai aktivista, és van, aki „kannásboros” punk. Itt érzem azoknak a felelősségét, akik színpadra állnak. Nem lehet akármiről beszélni, énekelni, fontos, hogy érett gondolatokat közvetítsen az ember, ha mikrofont fog a kezébe.
– A politikai punkzenekarban való tagság a politika és a társadalmi folyamatok iránti állandó odafigyelés, követés függvénye, ami nyilván több szempontból is szerencsés dolog… Követed-e a magyarországi, külföldi politikát, mi a véleményed a mai, magyarországi társadalmi helyzetről?
– Követem, persze, hiszen vérlázító a mai magyar helyzet, nem lehet nem észrevenni. Amikor megszűntek a Kelet és Nyugat közti határok, azt gondoltam, de jó, hogy már nem diktatúrában élünk, elmondhatjuk a véleményünket, utazhatunk bárhova. Aztán mostanra csak kapkodom a fejemet, hogy hogyan történhet az, hogy Európában egy életen belül kétszer tapasztalhatom meg a diktatúrában való lét rendkívül nyomasztó és léleknyomorító hatását.
A külföldi helyzet sem sokkal rózsásabb, de ott legalább még az illúziója megvan a szabadságnak, itthon már az sincs.
Sajnos mára egyértelmű, hogy az emberek nem számítanak, csak a hatalmon lévők és a gazdagok élete az, ami valamit ér. Ők diktálnak, te meg dögölj meg, de előtte szaporítsd egy kicsit a vagyonukat. Én a megoldást hosszú távon a társadalomtól való függetlenségben, a kivonulásban látom. Ha meg tudod termelni az ételt, amire szükséged van, nem kell, hogy pénzt fogj a kezedbe, nincs fizetésed, tehát nem adózol utána. Természetesebb állapot. Persze ez nem egyik napról a másikra történik, de nagyon sokan vannak, akik már így gondolkodnak.
– Van-e olyan The Snobs-szöveged, ami az előző kérdéshez kapcsolódik, idéznél-e belőle?
– Az összes Snobs-szöveg olyan dolgokról beszél, amit fontosnak tartok. (Lásd a keretes részt! – a szerk. megj.)
– Mik a terveitek a csapattal kapcsolatban a közeljövőben?
– Koncert, turné, stúdió.
– Levezetésként megkérdezném tőled, mond-e neked valamit e viszonylag új, tavalyi The Punk Singer – Kathleen Hanna filmcím? Láttad-e a filmet esetleg? Mi a véleményed a színtéren belüli férfi-női kérdésekről, a feminizmusról általában? Nem véletlenül kérdezem ezt tőled, hiszen amióta létezik a Snobs, körülbelül húsz éve már, folyamatosan remek punkénekesnőkkel az élen működik, nyilván nem véletlenül…
– A filmből részletet láttam. Számomra soha nem volt meghatározó a feminizmus eszméje, azt szoktam mondani, hogy én „zsigeri feminista” vagyok, nincs szükségem eszmékre hozzá, ösztönösen működöm emancipált nőként. A gyerekeimet egyedül neveltem fel, egyszerre voltam családfenntartó és háztartásbeli, a házainkat egyedül építettem, nőként irányítottam a munkásokat. Emberes feladatokat vállaltam mindig, nem kellettek eszmei iránymutatások hozzá. De ez is, mint minden, nagyon egyedi, van, aki úgy tud jól fejlődni vagy egyáltalán talpon maradni, hogy hasonló gondolkodásúakkal egyeztet, van, aki pedig ösztönösen és eltéríthetetlenül járja az útját.
https://www.facebook.com/tHEsNOBS
https://www.facebook.com/indivedia
Koncert Szabadkán: Február 22., szombat, Clash Club!! Bővebb információ: https://www.facebook.com/events/205622559639405/
Orwell – izzadjatok
A szegények sorsa rémes,
S az enyémtől oly távoli.
Teljesen beleborzongok,
Ha rémségeire gondolok.
Sajnállak, alsóbb rendűek,
Mint a rühes macskát. Lehet,
Mégis ellenállok a kísérletnek,
Hogy sorsotokon enyhíthessek.
Biztonságosabb, ha maradtok
Ott, ahol most vagytok.
Nem vállalom a kockázatot,
Hogy szabadabbá váljatok.
Nekem ez az állapot megfelel,
Így hát orcátok verejtékével
Luxusnyaralásaimért ti fizessetek!
Rajta, izzadjatok csak serényen!
Izzadjatok serényen!
Izzadjatok serényen!
SJH Hazugság
Hazugság az, hogy a törvényeket és az államokat
A kisebb rablók és tolvajok megfékezése céljából találták fel.
A történelem bizonyítja, hogy ellenkezőleg.
Az államokat hatalmas bűnözők alapították,
Akik, ha sikerült nekik egész országok lakosságát megfélemlíteni,
Akkor rablóbandájuk törvényét országos törvénnyé alakították át.
Disznótor
Ez volt minden kincsem,
Végre nektek adom,
Járjatok víg táncot
Véres csonkjaimon.
Teljesült vágyatok, meglesz a disznótor,
De már ne várjatok semmit e disznótól,
Ne fogjatok négyen, már nem rúgkapálok,
Késtől rég nem félek, tudtam, hogy levágtok.
Ne várjatok semmit, nem üvöltök vissza,
Nyakamból ömlő vérem nem is olyan tiszta,
Gyűjtsétek edénybe, ínyenc véres hurka,
Tegyétek elébem beleimbe húzva.
Ez volt minden kincsem,
Végre nektek adom,
Járjatok víg táncot
Véres csonkjaimon.
Vége a munkának, darabokban fekszem,
Veszett, piszkos lelkem végleg kileheltem.
De még ez egyszer, gazdám, üljünk az asztalhoz,
Kóstoljuk meg hurkám, hisz nem is olyan rossz.
Jó vagyok még én is valamire, látod,
Megnyalod a szád szélét, ha szalonnám zabálod.
Ez volt minden kincsem, végre nektek adom,
Járjatok víg táncot véres csonkjaimon.
1 Hozzászólás
Szakacsi
Szólj hozzá