A pentagram szó jelentése civilizációként és korokként változott. Az ókorban a csillag öt ága öt különböző bolygót jelölt: a Jupitert, a Marsot, a Merkúrt, a Szaturnuszt és a Vénuszt. A középkorban az ötágú csillag az öt őselemet, a vizet, a tüzet, a levegőt, a földet és a megvilágosodás angyalát, a fényt jelzi.

A budapesti Turbo zenekar első, zajos, lázadó bemutatkozó albuma szinte a semmiből jött, és alaposan meglepte a nagyközönséget szokatlan és friss hangvételével. Már az első album világszínvonalú volt. Ezt követte a kísérletezős, minden porcikájában lüktető Lost Measure. A most megjelent Pentagram minden tekintetben célratörőbb, direktebb, mint az elődei. A zenekar ismét számtalan különféle irányból merített ihletet, de a dalok hangulata továbbra is egységes, sőt, az eddigi legkiforrottabb korongról van szó. Mondhatnánk azt is, hogy a Turbo beérett.

A kezdő dal, a Revolution Within igazi kapocsként hat a második és az újonnan megjelent album között. Egyből húz, színtiszta energia, és ami a legfontosabb, azonnal felismerhető rajta keresztül a zenekar. A második dal, a klipes Soul Sister jelzi a változást, a letisztultabb megközelítést. Hihetetlen energiákat szabadít fel, és a fülünkben dübörgő gitárzakatolás egy másik dimenzióba repít bennünket. A lemez első felén kaptak helyett a tomboló rock 'n' roll számok. A Voices Of Gobi nyugodt, befelé forduló átvezetője ad egy kis pihenőt nekünk. A rock 'n' roll szellemében született az album egyik legjobb tétele a Mercury is. Vígh Dávid thrash metalos gitárjátékára maga Kerry King is elismerően bólogatna. Ha a korábbi dalok a világűrbe repítettek bennünket, akkor ez a dal azonnal a földbe döngöl.

Számomra a lemez legkiemelkedőbb darabja a Whirlpool c. szám. Az album talán legslágeresebb dala, de nem hivalkodó, nem tolakodó. Úgy férkőzik belénk, hogy észre sem vesszük, és amint felocsúdunk, már késő. Tanka Balázs énekes szárnyaló dallamai a csillagokig érnek, hangja igazi kuriózum. Ezután következik egy olyan dal, amely a zenekar öndefiníciója is lehetne. Minden benne van, amitől a Turbo Turbo. A laza felvezetéstől kezdve a finoman kibontakozó dallamokig, amelyek később katarzisba kergetnek. A billentyűs díszítések és a ritmusszekció (Delov Jávor – dob, Jero – basszusgitár) bravúros megoldásai élményszámba mennek. A legösszetettebb ritmusok is mérhetetlen könnyedséget sugároznak.

Az album képzeletbeli B oldalán több balladaszerű szerzemény is helyet kapott (We fall, Flaming Swords). Jellemzően ezek sem balladák, csak a zenekar szempontjából nevezhetőek balladának. Ezek a nyugodtabb dallamok tovább bővítik – a már amúgy sem szűk – zenei skálát. A nyugodtabb hangvételű dalok is ösztönösen hatnak. Ez az ösztönösség az egész lemezen jelen van. Az Exhaler az utolsó darab, egy befelé forduló, visszafogott alkotás. Tanka Balázs az albumot népszerűsítő videóban azt mondta, hogy ez a dal az elengedésről szól, minden olyan érzés elengedéséről, amelyet teherként cipelünk. Mindez a továbblépés, a megújulás érdekében fontos. Hiszen, mint minden élőlény, folyamatosan változunk a bennünket érő impulzusok hatására. Ez az album ezeknek az ingereknek egy tökéletes lenyomata. A zenekar ezzel az albummal felnőttkorba lépett, amivel sikerült a nagy elődök védelmező, de egyre inkább nyomasztó árnyékából kilépni.

A pentagram kifejezésnek van egy másik értelmezése is. Az együttes által is említett nézet szerint a pentagram az újjászületett ember szimbóluma. Ez a megközelítés illik legjobban a zenekar új albumára. A Pentagram megfelelő arányban keveri az első két album legjobb pillanatait, és minden tekintetben felül is múlja azokat. Egy igazi kinyilatkoztatás, amely teljesen önálló és örök érvényű.

Képgaléria: