„Ép testben ép lélek”

Kelj fel! Legyen az első, automatikus érzésed az, hogy remekül vagy! Menj el az iskolába úgy, hogy jól érzed magad a bőrödben. Hazaérve ebédelj meg, ne vond meg magától a finom falatokat! Hisz miért is kínoznánk magunkat? Tanulj, de ne engedj túl korán a csábításnak, magának az edzésnek! Gondolj mindig arra, hogy a sport megtanít téged az időbeosztásra, az összeszedettségre, és magabiztosságot ad neked. Végül add át magad az elengedhetetlen, életedhez tartozó, mindennapos élvezetnek, ami talán a szenvedélyed is egyben! Legyen a napi edzésed akár pár fekvőtámasz vagy tíz-harminc perces futás vagy a kemény fociedzések, amelyek keményebbé tesznek téged, és megtanítanak erre: „Ép testben ép lélek.” Hiszen ha testünkben lelkünk is jól érzi magát, mi baj lehet?

Könnyebben vesszük majd az akadályokat, és jobban összpontosítunk mindenre. Mi, fiatalok ezt nem másért tesszük, csakis önmagunkért. Sok fiatalnak a sport csak kikapcsolódást jelent, kimozdulást az adott közegből. Az egyik legnépszerűbb sport a foci. Sok-sok éve megunhatatlanul tudunk róla beszélni, meccseket nézni a tévében és élőben is. A Tóthfaluban működő Nyers István Labdarúgó-akadémia kis focistáival szoktam erről beszélgetni. Tizenhárom-négy évesek, és fél életüket máris a focinak szentelték, hiszen már hat-hét éve rúgják a bőrt. Persze, nem csak hivatásból lehet ezt űzni. Vannak, akik az utcán játszanak órákat, kapuknak kijelölve két pár cipőt. Nem mindenki úgy gondol a sportra, mint a nagy focisták vagy azok a fiatalok, akik napi szinten mozognak. Kis focistáink a faluban lévő általános iskolába járnak. Nekik nagyon sűrű időbeosztásuk van. Családjaiktól messze vannak, és kisgyermekekként nehéz feldolgozniuk a távolságot, magányt. Erősnek gondolom ezért őket. Falusi gyerekekkel járnak egy osztályba, akikkel komoly barátságokat kötöttek, nem felemlegetve sportteljesítményüket és időbeosztásukat, mert ők nem olyan szabadok. Hiszen míg a tóthfalusi fiatalság a gép előtt játszik a finom ebéd után, addig sportolóink készülnek a kilencven perces futásra. Mégis ugyanolyan emberek ők is, mint a velük egykorúak, csak kiütközik az érdeklődés.

Rengeteg fiatal kezd el egészségesen táplálkozni, edz, és figyel a testére. Vannak, akik azt mondják, nem ez a fontos, hanem a harmónia, az, hogy mi jól érezzük magunkat. Szerintem mindkét nézet remek. Egyénfüggő az, hogy kinek mi a jó. Van, aki a sportban leli hivatását, akár edzőként, akár tornatanárként. Van, aki az irodai munkát kedveli. Csinálja mindenki azt, ami szimpatikus neki!

Senkinek sem késő elkezdeni a sportot, hisz az élet minden percét és évét ki lehet és ki is kell használnunk. Ne féljünk elindulni a merész úton, jelentse a fiatalságnak a sport magát a bátorítást, magát a győzelmet!