Fotók: Baráth Attila

Boros György és „növendékeinek” sikere a 13. Tavaszi Tárlat megnyitóján

Forrón lángol a júniusi nap, de belül még nagyobb a kánikula, ugyanis izgalom szegődik a hőmérséklet mellé. 2015. június 9-ét írunk, lázas rohanás a szabadkai Szabadegyetem Galériájába, ahol megnyílik a 13. Tavaszi Tárlat. A Népkör Oláh Sándor Képzőművészeti Szakosztály tagjai állítják ki alkotásaikat. Az 1997. óta működő csoportot Boros György, szabadkai képzőművész vezeti. Gyurka bácsi harmincöt tanítványa közül a legfiatalabb mindössze hétéves. A tárlatlátogatók hallhatják a Népkör Magyar Művelődési Központ Szalagfűző énekcsoportját (művészeti vezetőjük Muhi Melinda), majd a kiállítást Mile Tasić műkritikus és jómagam nyitjuk meg. Nemcsak a színek, hanem önmagában a téma még a tikkasztó melegben is frissességgel töltötte meg a Galériát.

Részlet a megnyitó beszédből: Az akvarellmunkák a felnőtt növendékek kezei által jöttek létre a következő témákra fókuszálva: virágok, csendéletek, tájak, vizek, árnyékok a vízben. Az embertől kietlen, de a természettől annál gazdagabb színes tájak egyfajta elvágyódást keltenek életre bennünk. Egyes tájképek esetében az elmosódott jelleg egyszerűen a szemlélőt is belemossa a tájba, s pillanatok alatt úgy érzi, hogy része a képnek. Nem maradhat kívülálló, bekebelezi a táj, éltetik egymást. Így találkozik az akvarellfestészeten belül az alkotó és a befogadó. Mint a többi művészeti ág esetében is, itt sem beszélhetünk arról, hogy mi a célja az alkotónak a munkájával, viszont ha azt tűzték volna ki célul, hogy a képnek hangulata, egyedi világa és a szem számára már szinte íze legyen, akkor bátran kijelenthetem, hogy tökéletes munkát végeztek. A különböző pályázatokra készített rézkarc és akvatinta technikájú képekből az életöröm és a játékosság árad. A fiatal művészeknek gyerekeket és a környezetüket kellett a fémlemezre varázsolniuk. Akár a fantázia, akár a valóság lett megörökítve, boldogok lehetünk, hogy vannak még fiatalok, akik számára igenis fontos, hogy a játék egymással történjen, engedjünk papírsárkányt, állatokkal és természettel vegyük körbe magunkat, és az embertársainkhoz vezető utat ne állják el a technikai eszközök. Azt gondolom, hogy amíg a művészeten belül ilyen idillikus képek élnek és születnek, addig nincs nagy gond, hiszen ezek olyan erős bástyák, amelyeket nem tudnak a hétköznapok ledönteni. Többször megjelenő szimbóluma az alkotásoknak a repülés, a felfelé törekvés. Az ábrázolás teljesen jogos, hiszen a Képzőművészeti Szakosztály egyre intenzívebben emelkedik felfelé. Nem kell csodálkozni a sikeren, hiszen Boros György és „növendékei” kitartóan alkotnak, fejlesztik magukat, és motiválják egymást. A képzőművészeti vénák eredményei, a képek leszálltak a Galéria falaira, és csak arra várnak, hogy a szembogarak által találkozzon az alkotó és a tárlatlátogató. Köszönjük a művészek bizalmát, hogy megosztották velünk munkájukat, mi pedig legyünk nyitottak a XXI. századi Szabadka tehetségeire. Ne csak szemmel, szívvel is nézelődjünk!

A kiállítók névsora: Antal Szilárdka, Szabó Hangya Teréz, Dragica Baćanov, Anđelka Dulić, Margit Bešlić, Biljana Vukomanović, Boroš Marija, Kéménczy György, László Teréz, Vuljković Hilda, Honkó Zsuzsanna, Cvijović Julia, Tormási Ilona, Szabó Irma, Kiss Mária, Fürstner Nina, Sepsi Dorothea, Fürstner Korina, Losonci Máté, Kovačević Aleksandra, Bašić Palković Dunja, Korolija Anastazija, Skočajić Dragana, Csupák Viktória, Korek Diána, Paszterkó Richárd, Törtei Petra, Bektašević Anja, Cibolya Stella, Csupák Albert, Glogovac Milica, Kozarić Sofija, Veselinović Nevena, Fazekas Izabella, Füstös Emma.

A tárlat 2015. Június 20-áig tekinthető meg a Szabadegyetem Galériájában, tessék legeltetni a szemeket.

Képgaléria: