Fotók: m. Kiki

Augusztus 8-án mutatták be Magyarkanizsán a Médeia című fúziós előadást

Egy nagyon feminin előadásról beszélhetünk. Nők játszották, nő áll a történet középpontjában, és éreztem valami megragadó, finom és elegáns nőiséget a rendezésben is. Az előadás előtt, és főleg utána rengeteget gondolkoztam azon, hogy kell-e válaszokat keresnem. Hogy mit vagy egyáltalán akart-e valamit sugallni nekem a történet, a rendező vagy a színészek? Hogy miért a szöveg idegenített el a legjobban, és miért kellett egyáltalán ebbe az előadásba elbeszélés vagy diskurzus? Még mindig homály fedi bennem ezt az élményt.

Az antik görög témára írt nó-játékot Cseh Dávid rendezte, aki a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem frissen végzett dramaturgja. Előadásában az ógörög történetet a középkori japán nó-színház gondolatiságának segítségével fogalmazza meg. Médeia megbocsáthatatlan bűnöket követ el. A mozgásközpontú előadás az ő történetét és vívódását jelenítette meg. Médeia nem csak európai, hanem karakteréből adódóan japán hősnő is. A produkció ebből kifolyóan térben és időben nagyon távol eső kultúrák találkozásáról is szól.

Tóth Laura több szereplőt is megjelenített a színen:
– Dávid és Ancsa már korábban elkezdtek dolgozni a darabon. Ágival csak később csatlakoztunk hozzájuk. Szinte a szükség hívott minket. A munkafolyamat télen indult. Kezdetben a nó-színházzal ismerkedtünk, improvizálgattunk, szoktuk a stílust és egymást. Intenzíven nem egész három hetet foglalkozunk vele. Mondhatnám úgy is, hogy az előadás három hét alatt állt össze. A jó csapatmunkának köszönhető, hogy időre elkészültünk vele. Sok akadályba ütköztünk, hisz a számunkra megszokott színháztól eltérő elemeket kellett elsajátítanunk, más mozgáskultúrát, más érzetvilágot...

Cseh Dávid elmondása szerint:
– Ez nem az eredeti darab, valójában csak a szöveg első részét használtuk fel. Nagyjából teljesen szabályos nó-drámát írtam, a hagyományos japán színház szövegkönyveinek a mintájára. Rengeteg idézettel. Főleg antik szerzők szövegét használtam fel, de becsempésztem pár saját szabadverset is. Amikor először elkezdtem foglalkozni az anyaggal, a kultúrák találkozása foglalkoztatott. Több célom is volt. Nagyon érdekelt, hogy mi lenne, ha úgy csinálnék egy előadást, hogy a nó esztétikájának alapelveit követve a szöveget teljesen érthetővé tenném. Ugyanis tudni kell, hogy a nó-színházban az a szöveg, amely elhangzik a színpadon, klasszikus japán nyelven szól. A nó-színész, amikor énekel, hullámoztatva mondja a szöveget. Ez magyar nyelven nagyon furcsán hatott volna. A szöveg elidegenítő hatása teljesen szándékos. Kifejezetten tiltottam, hogy lélekből oldják meg. Attól lesz nagyon izgalmas az előadás, hogy van egy furcsa tárgyilagossága. Úgy beszélünk heves érzelmekről, hogy szinte megkötözzük a színészt. Az értelmezést pedig egy az egyben áttoljuk a nézőre. Ehhez a mai néző nincs hozzászokva. Kíváncsi voltam, hogyan is tud funkcionálni egy ilyen jellegű előadás, ha a látványon, zenén és mozgáson kívül a szövegre is tud támaszkodni. A görög témát azért választottam, mert ez egy másik elidegenítő tényező. Érdekelt, hogy működésbe tud-e lépni ez a szerkezet. Dramaturgként a szövegben bíztam a legjobban. A mozgással viszont rengeteg kockázatot vállaltunk. A tempó és a tiszta mozdulatok miatt. Mégis nekifutottunk azonban, mert ha nem vágtunk volna bele, ez az érdekes egyveleg nem születhetett volna meg. A kísérlet izgalma áthatotta az egész munkafolyamatot. Sok mindent sikerült elérnünk azok a célok közül, amelyeket kitűztünk magunknak.

Médeia

Rendezte: CSEH DÁVID

Szereplők:

Utazó, vaki: TÓTH LAURA
Helybéli öregember, ai-kjógen: LÉPHAFT ÁGNES
Asszony, mae-site: KISS ANIKÓ
Médeia, nocsi-dzsite: KISS ANIKÓ
Kórus: LÉPHAFT ÁGNES, TÓTH LAURA

Közreműködők:

Rendezőasszisztens: BICSKEI KATA
Díszlet, jelmez: NAGY SZILVIA
Dramaturg: OLÁH KRISZTINA
Zenei felvétel: PAP DÁVID TAMÁS
A felvételen játszó zenészek:
ITTZÉS GERGELY – fuvola, alt és basszusfuvola
MÁRKOS ALBERT – zeneszerző, cselló
MIKLÓS SZILVESZTER – dob, ütőhangszerek

Képgaléria: