Fotó: Borbély Éva
Tudatfolyam-szöveg a 8. Ördögkatlan fesztiválról
eljött az augusztus az idén is és maradt a forróság ha van biztos pont a nyárban akkor az minden kétséget kizáróan az ördög szántotta hegy a körötte terpeszkedő barátságos baranyai falvacskák ismerős utcái s a néhány napra idesereglett emberek sokasága hiába tűnik ismeretlennek a több ezer mosolygó arc a szemekben valamiféle jóleső gondtalan boldogság ragyog annak a feltétlen öröme hogy itt ekkor együtt a fesztivál idején talán a világ leggyönyörűbb helyén jó együtt létezni jó embernek lenni és most hogy vége szeptember van és megpróbálom visszaidézni a kisharsányban nagyharsányban palkonyán beremenden és a vylyan terasz nyugágyain töltött napjaimat a képek és hangok olyan formátlan egymásba szakadó áttűnő darabkái öntenek el melyeket bármennyire szeretném is képtelenség precíz mondatokká erőszakolni nem is teszek hát erőszakot semmi sem állna távolabb a nyolcadik alkalommal megrendezett fesztivál szellemiségétől inkább felidézem szavakká hiányos szerkezetekké igyekszem formálni alakítani manifesztálni pulzáló emlékeimet hagyom hogy felömöljenek hagyom hogy teret követeljen magának e tudatfolyam eszembe iramlik a borvidék felé vezető út a forróság a por mely finoman lepi be a járművek és az utazók testét ahogy az egykor vörös jugoszláv gépkocsi pöfékelve áll meg a nagyharsányi árokparton hogy a motorzaj átadja helyét a zenének buszok érkeznek talán pécsről talán az univerzum széléről stopposok hátizsákok sátrak egy párakapu permetezi
finomra őrölt nedvét a sorban állókra átnedvesíti a könnyűingeket lehűti a pántok alatt megpirult vállakat aztán akárha csak egy pillanat múlt volna el már kisharsányban vagyunk s felállítjuk ideiglenes vászonlakunkat az óvodaudvarban csak elvétve áll egy-egy enyhet adó fás szárú már ekkor tudjuk hogy reggelente a forróság rángat majd ki bennünket hálózsákjainkból a megszépült kovács udvarházban rendeljük meg első italunkat jól festenek ugyan az újrameszelt falak de alkalmi beszélgetőtársainkkal megegyezünk hogy a málló felszín alól itt-ott előtűnő vályogbelső látványa jobban illett európa legkisebb agrár romkocsmájához lábunk körül barátságos kutyák szaladgálnak s csak a tűz meg a lampionok világítanak bűvölik maguk köré a kis csoportokat de mi visszastoppolunk nagyharsányba hogy a quimby fáradt-vontatott koncertje közepette találkozzunk azokkal akiket talán egy éve ugyanitt láttunk utoljára és most újra együtt leszünk boldogan egymással és mindegy hol vagyunk legyen az akár egy kortárs komolyzenei koncert egy református templomban ahol alig tudjuk megtölteni az első sorokat vagy örkény tótékja egy falusi tornaterem rögtönzött nézőterén ahol szorosan összepréselődünk hogy minél többen beférhessünk mindannyian ugyanazzal az áramlattal utazunk tisztán látom magam előtt geröly tamást a dobok mögött a félmeztelen grencsó istvánt szaxofonnal a kezében és ajtai pétert ahogy gyöngyöző homlokkal tépi a nagybőgő húrjait úgy játszanak kísérleteznek próbálnak ki újabb s újabb hangképzési módokat mint a gyermekek s mi ugyanilyen csodálattal nézzük őket a szandálok talpa a döngölt talajon üti rendületlenül az olykor elszabaduló ritmust szemhéjaink fonákján ott ragyognak az éjjeli ég csillagai s fényük ott marad akkor is amikor a holland cirque du platzak csapatának csodálatos előadását tapasztaljuk meg mikor artistáik könnyed felröppenéseitől marad tátva a szánk mikor bohócaik virtuozitását abszurd feketehumorát kapjuk az arcunkba amikor a k2 színház fiatal társulatának előadását nézzük melyet a
kisharsányiak történeteiből készítettek kisharsányban nem csak a kisharsányiaknak valódi közösségi színház ez velünk marad ahogy dresch mihály quartetjének produkciója is akik a palkonyai malomparkban húzzák-fújják a fűben fröccsözve heverő tömegnek és velünk maradnak a tibetből sosem látott hangszerekkel érkező muzsikusok dallamai is akik előbb hazájuk szertartási dallamaiból adnak elő néhány idegenségében is gyönyörű darabot, majd both miklós vezetésével néhány cigányzenésszel kiegészülve progresszív kultúrákon és zenei hagyományokon átívelő koncertet ajándékoz nekünk és valódi ajándék ez a néhány nap is melyet a villányi borvidék lankái között tölthetünk olyasmi amit soha nem felejt el az aki egyszer megtapasztalta az ízek hangok képek és illatok beivódnak testünkbe hazatérnek velünk akár az univerzum széleire is s néha megfoghatatlanul képlékenyen a felszínre törnek hogy aztán valahova mélyre süllyedve örökre velünk bennünk maradjanak
0 Hozzászólás
Szólj hozzá