23. rész - Oszaka, Japán Balkánja

Kiotó és Nara után a Kanszai régióba tett négynapos utazásunk utolsó állomása Oszaka volt. Japán barátnőm figyelmeztetett, hogy ez a hely másmilyen lesz, mint az előző kettő. Nara és Kiotó a császárság, illetve a papság központja volt, gyönyörű, hangulatos utcákkal, palotákkal, templomokkal, Oszaka viszont régen a hadúr, azaz a sógun lakhelye volt. Ennek megfelelően a stílus sokkal egyszerűbb, letisztultabb és praktikusabb. Sajnos a 20. században, Japán gyors gazdasági fejlődése idején, leromboltak szinte minden régi épületet, hogy a helyüket magas toronyházak vegyék át. A szamurájok hajdani lakhelyéből szinte semmi nem maradt. Az egyetlen, ami a régen volt világra emlékeztet, a betonrengeteg közepén magasodó hajdani palota.

A meseszép, többszintes palotát vizesárok, valamint cseresznye- és szilvafákkal telített park veszi körül. A vár hajdan véres ütközetek helyszíne volt, manapság azonban a régvolt, harcos világ emlékének egyetlen őrzője.

Érdekesség még Oszakával kapcsolatban az ’oszakai ember’, különösképpen az ’oszakai nő’ fogalma. A város nemcsak mint a hadúr központja, hanem mint jelentős kereskedelmi csomópont is ismert. Az ószakaiaknak meg kellett tanulniuk kitűnni a tömegből, hogy felhívják a figyelmet magukra és az árujukra. Éppen ezért Japánban oly szokatlan módon az emberek itt gyakran hangoskodnak az utcán, különösen a nők, fennhangon beszélnek, mindenféle színes maskarákba bújnak, gyakran öltöznek állat- vagy más, feltűnő mintás ruhákba, erős sminket viselnek, vagy éppen furcsa, észbontó frizurát készíttetnek maguknak. A balkáni országokhoz képest én semmi szokatlant nem láttam bennük. Japán más részein, különösen a központi Kantó régióban, ahol az emberek híresek a pontosságukról, rendszeretetükről, keményen dolgoznak, és próbálnak mindenféle feltűnést elkerülve hasonlóan viselkedni, mint mindenki más, a legtöbb ember minimum furcsának tartja az ’oszakai nőket’.

Egy másik érdekesség, amelyet megfigyeltem: forgalmas helyeken, különösen az állomás környékén néha szemetet lehet találni az utcán. Egészen megdöbbentő. Ennyi Japánban töltött idő után soha, de soha nem láttam szemetet sehol. Persze a balkáni országokhoz képest itt még mindig meglehetősen nagy tisztaság uralkodik, de Japán többi, csodálatosan tiszta és rendezett részéhez képest, Oszaka egészen piszkosnak hatott.

Mindezek után megállapíthatjuk tehát, hogy Oszaka a japán ember Balkánja.

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: