Fotó: Kovács Attila

Mezei Zoltán ujjára ketült a Pataki-gyűrű

Október 29-én Ljubica Ristovski (a Szabadkai Népszínház igazgatónője) és Gyarmati Kata (a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetője) nyitóbeszéde után megnyomtam az ügyelői pult legfelső gombját. A függöny felgördült. Nem szabad „tövig nyomni a gázt”, ugyanis egy bizonyos pontnál visszaugrik, és elkezd összehúzódni. Még a bársonyfüggöny sem engedi, hogy megálljunk a csúcson. Zuhanni, majd újra emelkedni kell. Ezért próbáltam ráérezni a súlyos anyag mozgásvilágára, hogy a néző szeme hibátlanul találkozzon a Pataki-gyűrű díj gálaestjének zenekarával. Pámer Csilla, Pálfi Ervin, Ifj. Kucsera Géza, Sánta Zoltán, és Garai Róbert rögtön egy Kispál és a Borz-feldolgozással kottázták belénk az ünnepi hangulatot. Az estnek igazi lovagi hangulata volt, ugyanis a két rendező, Körmöci Petronella és Ralbovszki Csaba Don Qiujote eltűnt gyűrűhordozóját kutatta Szilágyi Nándor főszereplésével. Baráth Attila videóin Szedlár Rudolf mondta el narrátorként a búsképű lovag történetét, aki kétségbeesetten kereste az ő Sanchóját. Szilágyi Nándor lova megpihent egy kocsmánál, ahol a szépséges Dulcinea (Szőke Attila) lejtette rítustáncát takarítás közben. Újabb Kispál-gyöngyszemek gurultak végig a színpadon, miközben Tolnai Szabolcs öt jelöltje (Béres Márta, Crnkovity Gabriella, Krizsán Szilvia, Mezei Zoltán, Mészáros Gábor) válaszolt a feltett kérdésekre. Miután a nagyérdemű megtekinthette a rövid bejátszásokat a jelöltek alakításairól, veszély leselkedett a színpad körül. A Fehér Lovag (Virág György) legyőzése után Blaskó Lea és Ricz Ármin átadták Mészáros Gábornak az akadémisták Tízes díját. Vicei Natáliára, a 13. Pataki-gyűrű hordozójára nagy volt az új gyűrű, így kezdetét vette a szokásos, ám mégis megszokhatatlan izgalom. A fülek szélesre tárták magukat, hogy biztos jól hallják, és igen, biztos jól hallották: Mezei Zoltán kapta a 14. Pataki-gyűrű díjat a Sebestyén Aba által rendezett Bolondok tánca címe előadásban nyújtott Kormányzó alakításáért. Ismét a Népszínházban a gyűrű. Mezei nyolc évig társulatvezetőként tevékenykedett, sok év kihagyás után ez a második darab, amelyben játszik, és semmi kétség, megérdemelte a díjat. Rengeteg munkát és energiát fektetett ebbe a nehéz szerepbe. A siker mellett a meghatódás és a rövid köszönőbeszéd sem maradt el. A zenekar a Qumby egyik legszebb szövegű dalával a Don Quijote ébredésével zárta az estét.

Vértől és örömtől duzzadó ujjammal leengedtem a függönyt. Az összehúzásnál is vigyázni kell, mert egy bizonyos ponton visszaugrik. Olyan ez a függöny, mint a színész. Motiválja a siker és a sikertelenség is (Gyarmati Kata beszédében hangzott el). Felfelé ível, de mindig visszaugrik formálni, korrigálni magát. Az anyag gyűrődéseiben zihál a munkakedv, és nincs az az idő, ami kivasalja.

Megyek gratulálni, de előtte összehúzom a függönyt, hogy holnap ismét kihúzhassam a Jadran színpad fényeinek.