Beszélgetés Kazinczi Rolanddal az Erasmus program lehetőségeiről
Az Egyetemválasztó egy olyan rovat, amely nektek készül. Havonta egyszer kivesézzük a középiskola után következő éveket, ismertetjük a lehetőségeket, és bemutatjuk az adott interjúalany tapasztalatait. Közben pedig körbejárjuk Vajdaságot, Magyarországot és egy kicsit Európát is.
Ha az előző Egyetemválasztó bevezetőjében interjúalanyomat az egyik legintelligensebb személyként mutattam be, akkor ezúttal nem tehetek mást, mint hogy e havi beszélgetőtársamat az egyik legsokoldalúbb emberként jellemzem. (Sokoldalúságának ékes bizonyítéka, hogy kedves és barátságos tud lenni, miközben a Real Madridnak szurkol. Ez azért elég ritka jelenség ennél a fajnál, mármint a Madrid-fanoknál. Kissé talán ellentmondásos is.) Kazinczi Roland a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának Pénzügyi és számvitel hallgatója. Rendkívül érdeklődő szemekkel tekint a világra, ezért cseppet sem meglepő, hogy az egyetemistalét ideje alatt kihasználta az Erasmus program nyújtotta lehetőségeket.
Már a középiskolában is jelentkeztél egy diákcsere-programra, akkor nem jártál sikerrel. Pár évvel később azonban az egyetemen újra tettél egy próbát, és végül Olaszországban kötöttél ki. Honnan ered ez a motiváció az utazásra?
– Mindig is szerettem volna tudni, hogy miben más egy fejlettebb ország. Idővel aztán kissé módosult, illetve pontosabb lett ez a gondolatmenet. Volt alkalmam megismerni néhány csodás spanyol embert. Akkor kifejezetten azt a célt tűztem ki magam elé, hogy Spanyolországba utazom, megismerem a kultúrát, megtanulom a nyelvüket. Már nem feltétlenül csak az volt az elképzelés, hogy utazgassak, mondjuk Németországba, Franciaországba vagy bárhova.
Amikor szembekerültél a programmal, volt is lehetőséged az Ibériai-félszigetet választani, végül mégis Olaszországra voksoltál. Miért?
– Ennek több oka is van. Az elsődleges, hogy a spanyolországi egyetemeken csak spanyol nyelven tudtam volna előadásokat hallgatni, angolul nem volt rá lehetőség, így sajnos azonnal ki kellett őket zárnom. Ezután viszonylag könnyen megszületett a döntés, hiszen Olaszországban már jártam. Nagyon tetszett a szűk utcákkal teletűzdelt városrészek forgataga, a nyüzsgés a sétálókkal, biciklisekkel, robogósokkal. És ott volt még a nyelv, hiszen az olasz is szépen cseng, és rokonságban áll a spanyollal. Semmiképp nem akartam olyan országba látogatni, ahol zárkózottak az emberek.
Fél évre menekültél el a szemünk elől, de lehetőséged lett volna tovább kinn maradni. Mitől függ az, hogy egy ösztöndíjas mennyi időt tölt el a kiválasztott országban?
– Ezt az időtartamot már az elején ismertetik velünk, kizárólag fél vagy egy évre hirdetik meg a pályázatot. A fogadó egyetemek a tudtunkra adják, ha van lehetőség a hosszabbításra. Ez általában akkor történik meg, ha időközben egy másik ösztöndíjas eláll a lehetőségtől, így a rá szánt pénzösszeget másvalaki is felhasználhatja. Meghosszabbíthattam volna az ott tartózkodásom, novemberben viszont már tudtam, hogy nincs meg bennem a kellő motiváció a maradásra. Ez a fél év tökéletesen elég volt, így a magyarországi tanulmányaimmal is kellőképpen jól tudok haladni.
Milyen az ottani oktatási rendszer?
– Az órák menete hasonlóképpen működik, de sokkal kötöttebb az egyetemi rendszerük. Nincs nagy szabadság, minden elő van írva, például hogy mit és mikor kell tanulni. Félévente kb. fele annyi tantárgyuk van, mint nekünk, és ezek a tárgyak jóval több kreditpontot érnek. Azt hittem, teljesen elámít majd az olaszországi egyetemek oktatása, de szerintem a magyarországi sokkal jobb. Itthon nem kell olyan szorosan kötődni a saját szakomhoz, és az órák kialakításával a saját egyéniségemet is bele tudom vinni az oktatásba.
Elkerülhetetlenül beszélnünk kell a dolgok anyagi részéről is. Miképpen tudtál gazdálkodni a rendelkezésre álló pénzzel?
– Az országok három csoportba vannak rangsorolva. Magyarország és Horvátország a legalacsonyabb kategóriába tartoznak, Németország és Spanyolország a középsőbe, Olaszország pedig a felsőbe, ezáltal én havi ötszáz euróval gazdálkodtam. Természetesen más támogatások is léteznek, ezek közül a szociális ösztöndíjra pályáztam, amely plusz száz eurót jelentett, tehát havonta hatszáz euróból kellett megélnem. Mindenki eldöntheti, hogy lakásban vagy kollégiumban szeretne tartózkodni ottléte alatt, viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy én olcsóbban megúsztam az egész mizériát azzal, hogy lakásban laktam. Ez legfőképp azért érdekes, mert nálunk a kollégiumok jóval olcsóbbak. Az olaszországi diákotthonok egyébként szépek, tényleg rendezettek, viszont személyesen nem találkoztam olyan esettel, hogy külön szobája is lenne valakinek.
Nyilván figyelhettem volna jobban is a pénzemre, de nem a takarékoskodás lebegett a szemem előtt. Magamra főztem, okosan vásároltam, de közben szórakoztam, sőt három kirándulás is belefért, köztük egy ljubljanai kiruccanás.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
– Egyetem terén azt kell mondanom, nem sok mindennel gazdagodtam a program révén. Természetesen érdekes volt egy más közegben tanulni, de nem gondolom, hogy e téren profitáltam a legtöbbet. Emberileg nehéz objektíven kifejezni, de az az igazság, hogy százból százegyszer visszamennék. A legnagyobb élményeket az Erasmus ösztöndíjas társaimmal szereztem, bár a végére a helyiek között is jó barátokat szereztem. Ez az egész arra volt jó – és tudom, hogy ez most sablonosan fog hangzani, de mégis igaz –, hogy leginkább magamat ismertem meg. Sok olyan dolgot kezdtem el értékelni, amit itthon készpénznek vettem, holott korántsem azok. Azt hiszem, ennek a fél évnek ez a legnagyobb tanulsága.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá