DAY 23: IDŐ…
Azt hiszem Finn-, vagy talán Svédországban van egy olyan iskolai rendszer, ahol a gyerekeket senki sem kényszeríti arra, hogy órákra járjanak. A csöppséget reggel otthagyják az iskolában, ahol azt csinálhat, amit akar. Kedvére játszhat, senki sem fogja órára küldeni, vagy esetleg kioktatni.
Akármennyire is hihetetlenül hangzik, de a gyerekek végül megunják a játékot, és bemennek a tanterembe. Mert valahol megvan bennük az, hogy iskolába járni normális. S mondhatni ugyanez vonatkozik az egyetemistákra is. Kivételt képez a Jogi kar, ahova a legtöbben csak aláírásért jönnek be, vagy azért, mert otthon lekapcsolták a fűtést...
Amennyiben egy ártatlan hallgató betéved az előadásra, aki iratkozás óta talán még egyszer sem járt az egyetem közelében, hamar meg fog lepődni, majd pedig megérti, egész pontosan át is éli azt a viccet, amikor az anyuka odaszól a lányának, hogy átmegy a szomszédba öt percre, majd pedig kiadja neki az utasítást, hogy keverje meg a levest félóránként. Megesik, hogy órákban mérjük a tíz percet. Viszont ha van egy kis szerencséd, találsz magadnak egy kollégát, akivel az óra végéig ugratjátok egymást, majd a legelső szünetben leléptek. Megesik az ilyen. Gyakran megtörténik az, hogy meghív egy sörre a pincér a Camelotban. Vagy a kolléganőd leguggol előtted egy bulin, mert megpróbál elrejtőzni valaki elől azzal a logikával, hogy „ha én nem látlak téged, te sem látsz engem.” De egy tanár sem fog odamenni hozzád megkérdezni, hogy hogy vagy. Vagy hogy haladsz-e a tanulással. Senkit sem érdekel, hogy hol voltál a nyáron, vagy két vizsgaidőszak között, és milyen élményekkel tértél haza.
Én személyesen csak néhány dolgot hiányoltam az elmúlt hónapokban. Nem a szabadidőt, amiből amúgy sem volt sok. Mind tudjuk, aki akar, az talál időt. Akármennyire is elfoglalt vagyok, ha valaki bulit említ, felszabadítom az estét. S persze, a sorozatokról sem kell lemondani. Az evés és a filmezés nem zárja ki egymást. És pasizás mellett is le lehet tenni a vizsgákat. De ami az egyéb hobbikat illeti... jobban jár az ember, ha férjhez megy a könyveihez, s a rabjává válik annak, amit szeret.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá