Ahogyan a burek nem az igazi joghurt nélkül, a túrós csusza pörc nélkül, úgy az idei nyár sem múlhatott el lábteniszbajnokság nélkül a zentai Halászcsárdán.

A népszerű „picigen VB” az ugyancsak népszerű nyári olimpiai játékokhoz hasonlóan 31. alkalommal került megrendezésre, sőt a két rangos sportesemény időpontja is fedte egymást, ám a szervezők mindkét részről olyan ügyesen állították össze az órarendet, hogy cseppet sem zavarták egymást. A zentai találkozó a tömegességet illetően még valamelyest lemarad az olimpia mögött, ám jó úton halad, hogy utolérje, hiszen az idei kiírásban, minden eddigi rekordot túlszárnyalva, 30 felnőtt páros indult harcba a legendás vándorserlegért, emellett még 12 serdülő csapat igyekezett a valódi arany, ezüst, illetve bronz színben csillogó érmeket megkaparintani. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a lábtenisz nem a reneszánszát, hanem a fénykorát éli a Tisza-parton. Igaz, az előcsatározások során akadtak még kirívó különbségek az egyes résztvevők felkészültsége között, így például a Magyarkanizsáról érkezett Dobó Roland és Gubi Krisztián a 21:2 arányban megnyert játszmával igen szokatlan csúcsot állított fel, eddig ugyanis ehhez hasonló eredményekben csak kézilabda-, illetve vízilabda-világbajnokságokon élvezkedhettünk.

A negyeddöntőkben azonban kivétel nélkül kétesélyes összecsapásokat izgulhatott végig a közönség, amelynek száma mindennap meghaladta a százat, a döntő idején pedig négyszázan tapsoltak az akrobatikus mozdulatok láttán.

NEGYEDÖNTŐK:

Futó, Milanović Zoran – Lipták Csaba és Zsolt 1:2 (17:21, 23:21, 9:21)

Milanović Igor, Hegedűs – Dukai, Tolmácsy 2:0 (21:11, 21:14)

Sóti, Rózsa – Dobó, Gubi 1:2 (21:14, 15:21, 13:21)

Zavišić, Onjin – Nedeljkov, Božović 0:2 (16:21, 19:21)

A tavalyi bajnok Milanović Igor ezúttal a sérüléséből felépült Hegedűs Zoltánnal együtt igyekezett megvédeni a címet, ám a Lipták fivérek visszavágtak neki a tavalyi döntőben elszenvedett vereségért, a másik címvédő, Zavišić Veselin pedig épp egy kanizsai partnerrel próbált szerencsét, de útját állta a két feltörő fiatal, a csupán 17. életévében járó Božović Milan és a 18 éves Nedeljkov Luka. A két ifjúsági sportoló már egy évvel ezelőtt is bejutott a legjobb nyolc közé, és most már megfelelő tapasztalattal tetézte az amúgy is kitűnő erőnlétet és macskaszerű rugalmasságot. Mindezek ellenszerét a jóval érettebb korú vetélytársak egyike sem tudta megtalálni, így a közönség kedvence, „Mićko” személyében az eddigi bajnokságok legfiatalabb győztesét köszönthettük a felnőtt mezőnyben. A csúcsot egyébként 1996 óta Milanović Igor tartotta a maga 18 évével, aki akkor szerezte meg első trófeáját.

ELŐDÖNTŐK:

Lipták Csaba és Zsolt – Milanović, Hegedűs 2:0 (21:15, 25:23)

Dobó, Gubi – Nedeljkov, Božović 1:2 (13:21, 21:19, 20:22)

III. HELY

Milanović, Hegedűs – Dobó, Gubi 2:0 (23:21, 21:16)

DÖNTŐ

Lipták Csaba és Zsolt – Nedeljkov, Božović 1:3 (21:19, 17:21, 20:22, 18:21)

A kanizsai Lipták testvérpár ugyancsak sajátos sorozatot mondhat a magáénak. Hatodik fellépésük egyben a hatodik döntőjüket is jelentette, bár ebből „csak” kettőt tudtak megnyerni. A legutóbbi három fináléban rendre alulmaradtak, és azon nyomban meg is fogadták, hogy ezen a szokásukon mindenképpen változtatni fognak.

A serdülőknél a legkiegyensúlyozottabb formában játszó Božić Marko és Horváth Edvárd diadalmaskodott, egyben előrejelezve a náluk alig néhány évvel idősebb felnőtt bajnokoknak, hogy nem dőlhetnek hátra a trónon, mert nemsokára még több elszánt labdabűvölő indít rohamot az áhított serlegért.

SERDÜLŐ DÖNTŐ

Božić Marko, Horváth Edvárd – Kovács Halmai Ádám, Milanović Goran 2:1 (20:22, 21:18, 21:14)

Képgaléria: