: Ha Ozzy nem is, de Iron Man megtisztelte a táborunkat
Ha Ozzy nem is, de Iron Man megtisztelte a táborunkat

Modern triatlon: rock, maraton, úszás – 2. rész

: Ha Ozzy nem is, de Iron Man megtisztelte a táborunkat
Ha Ozzy nem is, de Iron Man megtisztelte a táborunkat

Fotók: Szőcs Attila

Dunaújváros július közepén 10 napra a rock fővárosává lépett elő, ennyi ideig tartott ugyanis a hardrock és heavy metal megszállottjainak örömünnepe. A civilizációtól tisztes távolságra elterülő Szalki-sziget adott otthont a hangos fémzene elkövetőinek és rajongóinak egyaránt, akik így a Duna partján festői környezetben, senkit sem zavartatva adhatták át magukat az élvezetek sokaságának, melyek közül a sör ezúttal a második helyre szorult.

Reggel viszonylag kipihenten indultam a toalett felé, még a vízözön sem tartott vissza, így legalább nem kellett zuhanyoznom. A mellékhelyiség közelében azonban megtorpantam, az egyébként tágas, tiszta kőépületet bokáig érő tócsa vette körül. Na, most jött el igazán a rockerbakancs fénykora, nyomultam is érte vissza, s többet nem is került le a lábamról. Délig aztán a rezidenciámból hallgattam az egyik sátorból a másikba átkiabáló fiatalok vidám társalgását, csónak nélkül kimozdulni ugyanis aligha lehetett.

Rockmaraton

Hősiesen álltuk a sarat a Rádió Rock színpada előtt

– Úgy hallom, egy Noé nevezetű fazon ismét barkácsol a szomszédban... – üti meg fülemet az egyik megjegyzés, amire kínomban halk röhögésben török ki. Délben meg már a búvóhelyemről is, mert a kuporgásnak is van határa. Persze eléggé kihalt a környék, életet csupán a Rock ABC közelében találtam. Ez amúgy nem egy lexikon, mint első hallásra tűnik, hanem áruval gazdagon feltöltött vegyesbolt a tábor közepén. Újabb csillagos ötös a szervezőknek: nem használták ki a zenerajongók kiszolgáltatottságát a várostól távol, hanem bolti áron kínálták a legszükségesebb élelmiszereket, használati tárgyakat. Sört ugyan nem árultak, energiadús tejet viszont igen, és a hűvös időben az még jobban ízlett. Különben is sör folyt minden egyéb helyen. Többek között a Kultusz sátorban, bár kora délután kevesen toccsantunk be. Szó szerint, hiszen a kinti sárrengetegből a kissé megemelt padlóra is jutott elegendő mennyiségben. Ez a helyszín az egyszerű piálásnál sokkal hasznosabb időtöltést nyújtott, épp egy animációs filmet élvezhettünk, majd vidám vetélkedők következtek. Aki a hamburgert és a mellé kitett sört leggyorsabban elfogyasztotta, az jutalmul felhörpinthetett még egy italt, a sörhasverseny pedig hangos megjegyzésektől sem mentes hangulatban zajlott, minden jelöltnek ugyanis szökdécselni kellett, hogy a zsűri meggyőződhessen a pocakrengések Mercalli-skála szerinti fokozatáról, legvégül a szakállkirály kiválasztása már ránézésre is sikerült, minden méricskélés nélkül.

Aznap éppen az egyik kedvenc feltörő zenekarom, a nagykanizsai Tales of Evening tagjai tiszteltek meg bennünket egy padra letelepedve, és kedélyes, közvetlen beszélgetést folytattak velünk egy órán át. Persze a látogatók zöme is magyar ajkú volt, így a társalgás nem ütközött különösebb akadályba. Egyébként csak elvétve találkoztam néhány fanatikus rockrajongóval, akik külföldről, főleg a szomszédos országokból érkeztek, viszont a közönség összetételével kapcsolatosan azzal az örömteli adattal szolgálhatok, hogy a bulizóknak majdnem a fele fiatal lány volt, így nem csak mennyiségileg, hanem esztétikailag is kielégítő színvonalat ért el a fesztivál. Nem győztem csodálkozni azon, hogy mennyi zseniális produkciót láthattam, hallhattam a négy színpadon együttvéve, és ez azt bizonyítja, hogy bizony rengeteg rockőrült él ezen a világon, kerítésen innen és túl, a pódiumon és a nézőtéren egyaránt.

Rockmaraton

Legjobb ezt csecsemőkorban elkezdeni

E napon még ezen a magas színvonalon is lehetett emelni néhány arasznyit. A Tales of Evening szimpatikus és szerény tagjai már a délutáni közvetlen beszélgetés során megígérték, hogy élnek a lehetőséggel, vagyis a nagyszínpadra lépve beleadnak apait-anyait, s ezt derekasan be is tartották. A fiúk kemény, ám fülbemászó dallamokkal átszőtt alapokat biztosítottak, amire Dudás Ivett frontlány könnyűszerrel építkezhetett amúgy is csodálatos, operaénekesnőre emlékeztető hangjával. Azt hiszem, ebből mindenkinek a Nightwish ugrik be elsőként, ám maguk az ifjú művészek inkább a Dream Theatert meg a Slayert emelték ki példaképeik közül. Enyhén szólva, érdekes.

Rockmaraton

A Tales of Evening tagjai kihasználják a nagyszínpad adta lehetőségeket

Az est folyamán szinte egyik zenekar sem hagyta ki a ziccert, hogy a fellépés kezdetén legalább ennyit megkérdezzen tőlünk:

– Na, milyen volt tegnap a Megadeth-koncert? – utalva ezzel az elmaradt produkcióra.

Legtovább a felvidéki Rómeó vérzik trió jutott az iróniával, ugyanis mindhárman befáslizták egy-egy végtagjukat, és büszkén mutogatták, hogy még ilyen állapotban is kitűnően muzsikálnak. Valóban kiadós műsorral kedveskedtek a szépszámú közönségnek, előadásuk kissé bele is lógott a Sonata Arctica nagyszínpados show-jába, de sebaj, mert a finn ritmusbajnokok szintén tartalmas válogatással rukkoltak elő, mi több, az újabb keletű szerzeményeikben már nemcsak a villámgyors pengetésben jeleskedtek, hanem ötletes ritmusváltásokkal és harmóniákkal leptek meg bennünket. Szóval mindent egybevetve, számomra ők a nagy maratoni verseny befutói.

A célegyenesben hollandok vették át tőlük a mikrofonnak álcázott stafétabotot, az Epica zárta ugyanis ezt a hosszú távú versenyszámot, valóban epikus, kétórás futammal. A csalogányhangú énekesnő már szorosabbra fűzte kapcsolatát nyelvünkkel, rögtön az elején meg is csillogtatta tökéletes kiejtését, nem hagyva kétséget afelől, hogy mi a kedvence a magyar étlapon:

– Köszönöm! Kürtőskalács!

A változatos műsor látványelemeként sajnos ismét megjött felülről a hideg zuhany, ami persze nem tudta csökkenteni a zenei élményt. Mindössze egy pillanatra futott át az agyamon, hogy a meteorológusok valóban jeleztek helyenkénti, időszakos záporokat, és ez végül be is jött. Csakis Közép-Európában esett, és csak csütörtöktől vasárnapig. A program végeztével aztán mindenki a közeli sátorba futott szárítkozni, de persze ott sem a csend uralta a teret. A díszesen kipingált Dorothy felirat fényében három rockerkirálynő tette fel a koronát a tíznapos „sörömünnep” fejére. A Heves megyei csajok minden téren igazolták származási helyüket, és duzzadó energiával nyomták a fülünkbe az igencsak karcos szerzeményeiket, amelyeknél csak a dalokat összekötő szöveg bizonyult durvábbnak. A basszus- vagy a fisz hang, a kúria meg a csukló szinte minden mondatban szerepelt, csak nem éppen a fent leírt formában és értelemben, miután a chippendale fiúk felvonulása már egészen természetesnek tűnt, de ők szerencsére csupán a felsőtestüket szabadították meg felesleges ruhadarabjaiktól.

Rockmaraton

Heves (megyei) csajok a kemény hangszerek mögött

Éjjel háromkor jött el a búcsú érzékeny pillanata, de a gondos szervezők ezt is igyekeztek megkönnyíteni. Kényelmes autóbusz gurított bennünket (nem tudom, említettem-e már: zuhogó esőben) a vasútállomásra, ahol a kalauz mindenkit feltessékelt az éppen induló különjáratra Pest felé. Valószínűleg a nagy többség oda is akart utazni, mert senki sem tiltakozott különösebben, és az egész szerelvény pillanatok alatt megtelt bakancsos, fekete szerelésbe bújt, buli- és partiképes fiatalokkal. Ilyen csendes rockertársaságot azonban még sohasem láttam. A soknapos tombolás után mindenki úgy aludt el együltő helyében, mint a csecsemő, aki jól teleszívta magát édes, életadó anyatejjel. Csak találgatni tudok, hogy ki miről álmodott, de az elégedett arckifejezésekből ítélve egyöntetű lehetett a vélemény: az efféle maraton talán még várat magára egy ideig az olimpiai játékok műsorában, számunkra azonban óriási baklövés lett volna kihagyni ezt a versenyszámot.

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szarka Zsófia
Zene nélkül mit? Azt hiszem, mindannyiunk életében igen fontos szerepe van a zenének.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 28: VISSZAKOZÁS UTÁN IS VAN JÓ JEGY

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fürdőruha vagy fenyegetés? A burkini betiltásáról és a betiltás betiltásáról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ha Ozzy nem is, de Iron Man megtisztelte a táborunkat
Modern triatlon: rock, maraton, úszás – 2. rész Dunaújváros július közepén 10 napra a rock fővárosává lépett elő, ennyi ideig tartott ugyanis a h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi lesz, ha a szent kecske elszabadul? – Brutal Assault 2016 – 2. rész Zsdagyenka és Bratyuska (az oroszországi fémküldöttség oszlopos tagjai) reggel hét felé érnek vis...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Betűzd! SZ-I-G-E-T
Jubileumra várva A Sziget Fesztivál idén 102 ország fiait-lányait látta vendégül

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem kukorica az ember, hogy lemorzsolódjon... Terék Anna és Puskás Zoltán disznói hangosak is, harapnak is

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tűkön ülök Egy átlagos keddi nap. Életem első sajtótájékoztatójára készülök az Újvidéki Színházba.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az ifjúság átvette a hatalmat Ahogyan a burek nem az igazi joghurt nélkül, a túrós csusza pörc nélkül, úgy az idei nyár sem múl...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
16 + 11 nap kikapcsolódás a sport mellett Összefoglaló az Olimpiai és Paralimpiai Játékokról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy túlérett tök
Sporhetsztori 27. 27. rész – Anyu és a (vén) tökök

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forrás: http://www.spaceibiza.com/
It’s not my problem – Ibiza Part 2. Az alkonyat közeledtével eltűnnek a dílerek a strandról, sétálóutcákról, és a helyüket átveszik a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szingapúr tengerpartja a Sentosán
Szingapúr, a Kelet nyugatja Szingapúr világkörüli utamnak az első megállója volt, mondhatni, a beavató ceremónia Ázsiához.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Benevezés a beszédversenyre és a játékos nyelvi vetélkedőre Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok – Ada, 2016. október 13–15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Kucsov Borisz Szabadkán születtem 1987. október 22-én.

0 Hozzászólás | Bővebben +