Régi filmeket újranézni. Régi slágereket újrahallgatni. Ősz.

Újra és újra felelevenítjük a gyerekkori emlékeket, a tavalyi történéseket, az idei nyár eseményeit, a mindenhol jelenlévő elmúlástól, a falevelek hullásától, az esőzéstől minden egy kicsit lelassul, és újult erővel törnek elő a rég megélt események hangjai, színei, arcai, a hangulat, hogy ilyenek (is) voltunk, és hogy milyenek is lettünk, és legfőképpen, hogy milyenek is lehettünk volna, ha ezek az emlékek, események másmilyenek lennének, ha egy kicsit másmilyen irányt vesznek a történések, ha felragad egy kiszámíthatatlanságában is vonzó ismeretlen áramlat. Ősz.

Felöltözik, kabátot húz, és azt mondja, fázik, bármit tesz, azt érzi, fázik, újabb és újabb pulóvereket ölt magára, mégis fázik, didereg, mintha odakinn havazna, mintha dér lepné a fák ágait, a kerítést, a lépcső korlátját, mintha a szelek erejének semmi, és tényleg semmi nem tudna ellenállni, nincs az a felöltő, ami megóvná a testét, azt mondja, fázik, bármit tesz, fázik, és ez már így is lesz, míg meg nem érzi a májusi napsütés első sugarait, ami majd melegséggel tölti ki minden pólusát, és elfelejti, hogy október végén fázott, bármit is tett, fázott, mert nem volt, ami útját állja a szélnek, ami mindenhova befurakodott, és görcsbe rántotta az izmait. Ősz.

Újraolvassa a klasszikusokat, sorba veszi a számára kedves házi olvasmányokat, az éjjeliszekrényre teszi a Candide-ot, a Bovarynét, a Goriot apót, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, Az arany embert, a Gavallérokat, a Pacsirtát, A pert, Közönyt, az Állatfarmot, A legyek urát és több tucat verseskötetet, és a pokróc alatt minden este addig olvas, míg el nem nyomja az álom, és azt álmodja, rég vége az ősznek, és a tél is elmúlt már, és újra meleg van, és nem kell a pokróc alatt olvasnia, hanem lefekszik a fűbe, és addig olvas, míg el nem nyomja az álom, és azt álmodja, eső esik, szél fúj, levelek hullanak, gesztenyék gurulnak a lejtőn, és minden fázik, és bármit tesznek, fáznak, mert nincs, ami útját állja a szélnek és az esőnek. Ősz.

Ránéz, és megfogja a kezét, és magához öleli, és érzi, hogy ő is fázik, és ő is didereg, mert a szelek levetkőztették, mert nincs felöltő, ami útját állná a szélnek, csak az ősz van, meg az autózúgás, ami megijeszti az út szélén pihenő leveleket.

Képgaléria: