A vipassana technikát maga Buddha fejlesztette ki kétezerötszáz évvel ezelőtt. Az elme lecsendesítése, a vágytalanság üdvös állapotának elérése és a hozzájuk kapcsolódó módszerek számtalan keleti tan alappillérei. A boldogságot szüntelenül kutató, de azt el nem érő ember az utóbbi évtizedekben fordult az ázsiai hitvilág felé. Gombamód szaporodnak a jóga- és meditációs központok, ahol a test és a szellem szabadságán, az ún. valódi valóság megismerésén munkálkodhatnak a gyakorlók.

Egy jó ismerősöm azt ajánlotta, hogy Thaiföldön látogassak el Chiang Mai-ba, és próbáljam ki a meditációs elvonulást. Azt állította, hogy megváltoztatta az életét – el is hiszem neki. Az utazók körében ez a technika nagyon menőnek számít, így már több hónappal a kiszemelt dátum előtt minden hely foglalt volt. Talán ezért is mertem felírni a nevem a várólistára, hiszen ez a tíz nap egyáltalán nem tűnt sétagaloppnak a leírás alapján. Tíz napig teljes csendben kell lennünk, egész nap meditálunk, és csak vegán ételeket kapunk. Nincs mobilozás, nincs olvasás. Mint utólag kiderült, nincs testedzés, kijárás, de egy papírlap sem lehet nálunk. Röviden, ez egy önkéntes börtönbe vonulás. Hogy milyen volt? Ilyen:

3. NAP

Reggel lehet. Már nincs vaksötét a szobában, és halk neszek hallatszódnak odakintről. Reménykedsz, hogy ma végre fel tudtál ébredni a meditáció kezdetére, hajnali fél ötre. Órád nincs, és a gongot, ami ugyan minden program kezdetekor ötször szólal meg, megint nem hallottad. Kiosonsz a szobádból, és imádkozol, hogy ne késs el megint. Bár nem szabad a másik gyakorlóra nézni, egyetlen európaiként biztosan szemet szúr, ha lógsz.

6.30-at mutat az óra a meditációs terem előtt, pont az első étkezés ideje. Ez végtelenül lehangol. Lemész az étkezőbe, és étvágytalanul egy szójaitalt szürcsölsz, amíg a többiek eszik a rizsüket a főtt zöldségekkel. Ezután szabad foglalkozás van reggel 8 óráig. Ez azt jelenti, hogy lezuhanyozhatsz, rendbe teheted a szobád, vagy sétálhatsz a zsebkendőnyi udvaron a többiekkel. De csak óvatosan: nincs beszéd, nincs a másikkal semmilyen kommunikáció – kézzel vagy akár egy szemvillanással. Csak a földet nézd, ne ütközz össze senkivel! A mobilokat, könyveket, laptopokat, papírokat, ceruzákat már odaérkezéskor elvették, és most érzed, mennyit számítanak az életedben az apró dolgok is.

8.00–9.00 – meditálsz a teremben, az instrukciókat követve. Nagyon rossz a lelkiismereted, hogy megint nem tudtál felébredni, és mindent beleadsz. Sikerül is néhány pillanatra kikapcsolnod az agyad, amikor nem random képek ugranak be a múltból, vágyott dolgok a jövőből..., vagy részletek egy filmből, zenéből. Ennek megörülsz, és elkezdesz vágyakozni megint a kellemesen zsibbadt érzés után. Ez sikeresen el is űzi tőled a vágyott állapotot. A szünetre felcsendülő gong fellelkesít, átügetsz a szobádba, és elterülsz a padlón – végre kinyújtózkodhatsz.

9.15–11.00 – meditálsz. Gyorsan eltelt a szünet. Még mindig két párnán ülsz a földön. A hátadból kisugárzó fájdalom miatt a vállad annyira sajog, hogy szinte másra se tudsz gondolni. A tanár tízesével kihívja a diákokat magához, és rákérdez, hogy megértette-e mindenki, mit kell csinálni. Nehéz lenne ezt nem megérteni... De megcsinálni? Az már más tészta. Aztán közösen meditáltok. Aztán a helyére oson a tíz tanítvány. Aztán kimenekülsz. Végignyúlsz az ágyadon, és imádkozol, hogy kibírd a tíz napot. Abban reménykedsz, hogy hozzászoksz, és könnyebb lesz. Vagy jön egy hatalmas kígyószörny, és véget vet mindenki szenvedésének. Mindkét opció megfelelő.

11.00 – megszólalt a gong. Most nagyon jól hallottad, és már az első ütésre felugrottál az ágyadról, és kiviharzol a szobádból. Végre ebéd! Lenn már hosszú sor kígyózik. Felveszed a fém tálkádat a helyéről, és beállsz a sorba. Stikában figyeled a többieket, hogy miből mennyit és hova szednek, nehogy valami szarvashibát kövess el. Az étel ismét ismeretlen. A tofut – reményeid szerint – meg tudod a zöldségektől különböztetni. Azok között azért van, amit felismersz: kukorica, fafülgomba, uborka, paradicsom, káposzta... De a legtöbbről halvány lila gőzöd sincs, milyen ízű, állagú lehet. Ez most leves vagy szósz? Saláta vagy köret? Édes vagy sós? Rizsből ezért mindig szedsz, aztán ha a többi ehetetlen, elleszel azon. De bármilyen legyen is az étel, szinte mindent megeszel. Egyedül a büdöszokni-ízű teát öntöd ki. Valami új jött az életedbe az üres falak, a csendes ülés után. Egy rántott patkányt is megkóstolnál, csak ne magaddal kelljen végre foglalkoznod.

13.00–14.30 – meditáció a teremben vagy a szobádban. Te inkább az ágyadon meditálsz. Persze elnyom az álom. Felriadsz. Hideg verejtékben úszol. Tusolsz. Kimosod a pólót, mint minden tusolásnál – tehát naponta háromszor. A hőmérséklet 40 fok körül mozog. A szobában hasonlóképp. A ventilátor működik, de csak a meleg levegőt forgatja. Inkább kikapcsolod.

14.30–15.30 – meditáció a teremben. Annyira meleg van, hogy folyik rólad az izzadság. Érzed, hogy a mellkasodon apró tavak formálódnak, és lassú patakként csorognak tova a köldököd felé. A tarkód szintén úszik a verejtékben. Béke, harmónia, öröm, béke, harmónia, öröm – mantrázod, de nagyon távol állnak tőled ezek a gondolatok. Aztán eszedbe jut, hogy tilos bármilyen szó ismétlése. Vagyis hát minden tilos.

15.45–17.00 – meditáció a teremben. Szíved szerint magzatpózban leheverednél a párnára, és szundítanál egyet. Amint a tanár kimegy, kimenekülsz te is. Minek jöttél ide? Nem vagy normális!

17.00–18.00 – vacsora. Azok a diákok, akik már végeztek ilyen tanfolyamot, csak teát kaphatnak – ők napi kétszer esznek. A többiek kapnak gyümölcsöt, és van kinn néhány csomag toast kenyér és dzsemek. Nem jó érzés úgy enni, hogy azok is ott vannak, akik éhesek, de nem ehetnek. Nem is viszi senki túlzásba az étkezést. Szomorúan nyugtázod, hogy az elvonulás előtti elhatározásod, hogy naponta egyszer és keveset eszel majd, teljesen a háttérbe tolódott. Amúgy is tilos a böjt – ez a gondolat egy kicsit nyugtatja háborgó lelkedet.

18.00–19.00 – meditáció a teremben. Honvágyad van. Egyik részed ujjongva örül, hogy itt lehet, a másik részed a pokolba kíván az ötleteiddel együtt.

19.05 – diskurzus, amikor Goenka mester tanítását hallgatjátok körülbelül egy órán át. Neked kerítettek egy saját felvigyázót, egy CD-lejátszót és egy fülhallgatót. Külön ülsz a többiektől, magyarul hallgatod az előadást. Kaján vigyorral nyugtázod, hogy a thai verzió 10-15 perccel mindig hosszabb, így neked van pár plusz perced, amíg a szobádban heverészhetsz.

20.40–21.00 – utolsó, rövid meditáció az adott napon. Éhes vagy, de nincs nálad semmi, amit megehetnél. Nem hozhatsz ki semmit az étkezőből, a legközelebbi bolt 40 km-re van a völgyben.

22.00 – lámpaoltás. Nincs is miért fenn maradnod. Az agyadban kavarognak a gondolatok. A törülköződet bevizezed, és azzal próbálod hűteni a testedet. Áll a levegő, elkeseredettségedben fel-alá járkálsz a celládban.

Valamikor éjjel: kicsit lehűl az idő, elalszol.

10. NAP

Már minden világos. A folyamat elkezdődött. Semmi nem lett könnyebb, de valahogy mégis értelmet nyert. Az elme már fáradtabban harcol a tudatalatti ellen, már nem olyan kemény a válasz az élet nagy kérdéseire.

Anicca. Annyit tesz, minden mulandó, és ez így a jó.

Mindenki találja meg az igaz békét, igaz szeretetet és igaz boldogságot. Mindenki legyen boldog.
Így legyen, így legyen, így legyen.

Képgaléria: