Virág helyett
Jelen cikk a jubileumi, huszadik Középiskolások Művészeti Vetélkedője apropóján 1986. április 16-án a Képes Ifjúságban megjelent írás aktualizált változata.
Torta helyett, gyertyák helyett...
Húsz + harminc = ötvenéves a középiskolások művészeti vetélkedője. „Húsz (+ harminc = ötven) esztendő... az idő hogy lejár! Cserebogár... ” stb. Mindennapi kongresszusainknak meg egyéb bokros teendőinknek közepette alig jut időnk, hogy felkapjuk a fejünket erre a komoly évfordulóra. Ilyenkor statisztikát szokás készíteni ̶ a két + három = öt évtized alatt ennyien léptek fel, közülük ennyien ma is „számítanak” az íróasztalnál, a deszkákon, a palettánál vagy éppen a katedrán. Ez most elmaradt, hiszen többé-kevésbé mindannyian ott izgultunk Becsén vagy legalább a zónaversenyeken, ahol a pillanatnyi szerencse is dönthet a továbbjutásról.
Rettenetesen fontos ez a vetélkedő, és egyre inkább azzá válik, lévén hogy a különböző versenyágak majd mindegyike mögött az anyanyelvünk áll... Aki még ezt sem birtokolja elfogadható színvonalon, nem lehet egyenrangú egy közösségben, társadalomban. Beszélni és gondolkodni, ez körülbelül egyet jelent, márpedig talán sohasem volt még ennyire lényeges, hogy gondolkodjon az ember. És természetesen tegyen is, amennyit csak tehet.
Design: Artworks of Dori Olah
A tanárok többsége valamiféle válságról panaszkodik. A legjobbakat elszipkázzák a matematika-, fizika-, biológia-... versenyek, a komputer, leköti a rengeteg probléma, amivel itt és most egy középiskolásnak meg kell birkóznia. Eleve díjat érdemel, aki vállalkozik a vetélkedésre. Most odaítéljük ̶ így szóban és húsz + harminc = ötven évre visszamenőleg, ha ez jelent valamit. A válságból meg (ha valóban létezik) közösen keressünk kiutat. Mondjuk úgy, hogy ismét bevezetjük a régi gyakorlatot, miszerint a becsei döntő nemcsak verseny, hanem találkozási, ismerkedési alkalom is, a jutalmaknál vonzóbbak az új barátok, az együttlét, a vidámságban eltöltött idő... Ugye, milyen egyszerű?
Gyertek Becsére a hét végén, majd csak kitalálunk valamit! Gyertek szurkolni, szórakozni! Nálunk jobban ezt senki sem csinálja. Elvégre húsz + harminc = ötven (esetleg tizen-, huszon-, harminc- és negyvenvalahány) évesek vagyunk, és követeljük, hogy miénk legyen a világ. Legalább egy rövid időre...
0 Hozzászólás
Szólj hozzá