Fotók: Ótos András

Ha elérkezik a november, amellett, hogy egyetemistáink belevethetik magukat a gólyabulik forgatagába, másfél évtizede minden évben bemutathatják tudományos munkáikat is a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián. Idén sem volt ez másként: a hallgatói tanácskozás keretében november 24-én és 25-én csaknem 130 fiatal találkozott Újvidéken, s osztotta meg tapasztalatait egymással és a szakmai zsűrivel, mi pedig megkértük néhányukat, árulják el, szerintük miért érdemes szerepelni a VMTDK-n.

Losoncz Tibor, a szabadkai Építőmérnöki Kar Mérnöki Műépítészet Tanszékének mesterszakos hallgatója másodszor vett részt a hazai Diákköri Konferencián.

– Tavaly jelöltek az OTDK-ra is, ott is részt vettem, és elképesztően pozitív tapasztalatokkal jöttem vissza. Idén kaptam egy szekcióelső díjat a munkámra, ami A városi fürdő újratöltve címet viseli. Egy fürdő szabadkai belvárosi foghíj-telekre való beépítéséről van szó, a dolgozat pedig magában foglalta a kutatómunkát, az építészettörténeti áttekintést, a szabályzatok és a lehetőségek áttekintését, és a műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe vette. Úgy érzem, nagyon sikeres projektumot készítettem, és a zsűri is úgy értékelte, hogy nemcsak a munka, de a prezentáció is pozitív volt. Nagyon szeretem a VMTDK-t, és szerintem szükség van rá: szerb nyelven végeztem a tanulmányaimat, és az, hogy egy magyar közösségben magyarul állok ki, felszabadító érzés, és egyúttal nagy öröm – ha díjazzák, akkor pláne. A barátaimmal is beszéltünk erről: nem azért jövünk, hogy nyerjünk, mert maga a részvétel is abszolút főnyeremény.

Lapunk állandó munkatársa, Fehér Miklós, az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék negyedéves hallgatója nézőként korábban többször is jelen volt, előadóként viszont most először lépett fel a tanácskozáson.

– A dolgozatom címe A tenger motívuma Sirbik Attila St. Euphemia című regényében, és ebből is kiderül, hogy a tenger motívumát, illetve motívumkörét, szimbólumjelentését járom körbe. A kutatásból egy nagyobb volumenű tanulmány, esetleg diplomadolgozat készül majd, amibe belefoglalom Danyi Zoltán A dögeltakarító, illetve Orcsik Roland idén megjelent Fantomkommandó című regényét. Ezt követően egy komparatisztikai vizsgálattal a délszláv háborúk traumáját, posztháborús irodalmi viszonylatait vizsgálom meg. Mivel a Humán II. szekcióban vettem részt és elnököltem is, azt kell mondanom, sikerült betartani az időkorlátot, nem volt vészes a csúszás – természetesen ez mindig előfordul az ilyen konferenciákon, de szerintem a fél óra csúszás belefér. Érdekes előadásokat hallhattunk, nagyon izgalmas volt a pécsiek jelenléte, akik mindig másfajta rálátást nyújtanak az irodalomra, legyen az kortárs vagy 16–17. századi irodalmi kontextus, mert ilyet is hallottunk.

András Csaba a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza, a Kerényi Károly Szakkollégium tehetséggondozási műhely vezető tanára, ezúttal zsűritagként próbálhatta ki magát.

– Ahogy a nyitóünnepségen is mondtam, itt tartottam az első tudományoskonferencia-előadásomat, és úgy látom, nagyon sok hallgatónak fontos belépési pont ez a tudományos életbe, lehetőség arra, hogy gyakorlatot szerezzen. A megnyitón szó esett e konferencia fesztiváljellegéről: a közös utazással, ahogy együtt eljövünk ide, és itt megismerkedünk a helyiekkel, olyan közösségi élményben van részünk, amit sehol máshol nem tapasztaltunk. Járunk különböző konferenciákra, vannak pécsi szimpozionjaink is, de az egész VMTDK étosza, hangulata nagyon fontos mind a Kerényi, mind a Sensus csoport, mind a Pécsi Tudományegyetem életében.

A Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájának harmadéves hallgatója, Mátyus Ákos a Társadalomtudomány I. szekció első helyezettjeként távozhatott az idei diákköri tanácskozásról.

– Idén nyolcadik alkalommal vagyok a VMTDK-n, tehát öreg motorosnak mondhatom magam. Nagyon szeretek eljárni ide, és úgy gondolom, ez olyan fórum, ahol mind a vajdasági, mind a kárpát-medencei fiatalok megmutathatják a maguk tudományos munkáját és eredményeit, egyúttal pedig létrejön egy átfogó szakmai háló. Az idei előadásomban a szigetvári Szulejmán kutatás példáján igyekeztem bemutatni a tudománymarketing fontosságát a hallgatóság számára. A sikeres projektek megvalósításához mára a tudományban is elengedhetetlenné vált a tudatos tervezés és kommunikáció. Így szerezhetők meg a kutatáshoz szükséges források és egy átgondolt publikációs- és ismeretterjesztő stratégia révén juttathatók el eredményeink a társadalom szélesebb köreibe. Bízom benne, hogy a résztvevő alap és mesterképzéses, illetve PhD hallgatók is meríteni tudtak belőle további munkájukhoz.

Képgaléria: