A metálzenei rendezvénysorozat tizennegyedik fejezete a Riniben
Az Ashen Epitaph együttes a nemrégiben megtartott, nagy sikerű lemezbemutató koncertje után sem állt le áldásos tevékenységével a szervezés terén. Múlt szombaton már nem ők maguk ragadtak hangszert, hanem három jó képességű, sőt mindenre képes újvidéki zenekart hívtak meg, hogy az egyre népszerűbb "250 grama, 250 dinara" sorozat keretein belül mutassák be tudásukat a zentai fiataloknak. Habár ez a kőkemény muzsika minden tekintetben az underground művészeti irányzatok közé tartozik, vendégeink ezúttal magasan a föld felett csaptak a húrok közé, nevezetesen a Rin Tin Tin vendéglő emeleti rock-darálójában.
Elsőként a nemes egyszerűséggel Lazar nevet választó trió alapozta meg a kitűnő hangulatot, progresszív, elgondolkodtató, instrumentális szerzeményekkel. Énekes híján a két gitáros tekerése - erőteljes dobritmussal megtámogatva - teljesen betöltötte a teret egy órán keresztül, közben egy pillanatig sem húzták az időt holmi bemutatkozással vagy összekötő szöveggel. Értsd: egy árva szót sem intéztek hozzánk, de legalább nem zavarták meg magasröptű elmélkedésünket az élet, meg kiváltképp a muzsika szépségeiről.
A heavy metal sokszínűségét jellemzi, hogy mindhárom zajbrigád a gitár és a dob megszállottjainak népes családjához tartozik, hangzásuk mégis egymástól eléggé távol esik a műfaj széles skáláján. A War Engine név eleve hathatós energiát sejtet, így zenéjükre már heves test-test elleni harc alakult ki, vagyis olyan mértékű pogózás, melynek hatására a labilisabb lábon álló táncosok időnként berepültek a zenészek közé. Ezt már azért is könnyedén megtehették, mert a színpad egy centiméterrel sem emelkedik a nézőtér fölé, viszonzásul aztán a frontember is portyázott egyet a hallgatóság köreiben.
A War Engine legénysége mindössze három tagot számlál, ám megalkuvás nélküli thrash metál zúzásuk szinte őrületet váltott ki a zsúfolt padlástérben. Az meg látványosan bizonyítja a kicsi, de méregerős énekes hatását a publikumra, hogy egy pillanatra még a "Nyuszi ül a fűben" állapotot is sikerült megvalósítania.
A harmadik formáció ugyancsak a tartományi székvárosból érkezett. Továbbá én sem jöttem hiába. A Ground Zero esetében már két izmos fiatalember is rezegteti hangszálait a mikrofon előtt. Persze láttam már két frontemberes brigádot máskor is, de ők aztán alaposan kihasználták a színpad és a nézőtér egybeolvadását, és mindkét vokalista ritkán látható pogózásba bocsátkozott a bulizók kemény magjával, mi több, energiapótlás gyanánt a híveket is megkínálta vodka alapú üzemanyaggal. A népes zenekar ugyancsak jó erőt képviselt, saját fotósukat beleszámítva többen vonultak fel, mint az előző két banda együttvéve. A pörgetésbe természetesen nem is csúszott hiba, pillanatnyi megállást sem hagytak a hardcore punk művek között, amelyekből tucatnyi szépen belefért a programba, mivel nem szerepelt közöttük egyetlen "epikus", mármint három percnél hosszabb terjedelmű dal sem.
Ezen a helyen természetesen a Télapó is fekete pólót visel, így osztogatja az újvidéki hardcore bandák beszédes című Panonska bolest kompilációs lemezét.
A hivatalos műsoridő végeztével a Ground Zero vezérszónoka elismeréssel nyilatkozik az igencsak aktív közönség erőnlétéről, és jutalmul mindenkit meghív a hajnalig tartó after partyra. Igaz, merő véletlenségből a mikrofon helyett mindezt a sörösüvegbe kiáltja bele. Na de kell-e nekünk ennél nagyobb megtisztelés? Tehát biztosan lesz még szerencsénk egymáshoz, a többi környékbeli bandával egyetemben, és abban is bízunk, hogy a következő alkalommal legalább ennyi elkötelezett, nemes fém-kedvelő találkozik e helyen egymással és a jó zenével. Addig pedig már nem kell sokat aludni, a mormotának például csak egyet, és máris itt a 15. ütközet napja: december 22.
A 250 grama, 250 dinara hivatalos facebook-eseménye.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá