Akik lemondják az Exitet az elveikért

Nem tűnik el, csak átalakul – húzhatnánk rá a tömegmegmaradás törvényét az Analizator folytatásaként is értelmezhető Disvladislav zenekarra. A viszonylag friss banda sok régi ismerős arcot rejt azok számára, akik évek óta követik a szerbiai underground zenei életet. A beszélgetést a zenekarral folytattam, emiatt a válaszok is kórusban, egységesen érkeztek, akárcsak egy igazi csapat esetében. Elsősorban az iránt érdeklődtem, mi történt az Analizatorral, Vajdaság egyik népszerű és közkedvelt grindcore-együttesével.

Mikor és miért éreztétek szükségét a Disvladislav eljövetelének?

– 2020 elején, megelőzve a koronavírus-időszakot, leültünk egy kávézóban, és közös megegyezéssel, könnyes szemekkel abban állapodtunk meg, hogy jegeljük az Analizatort. Stagnált már a dolog. A Disvladislav 2022 elején, egy másik kocsmázás során született, mivel hiányoltuk a közös zajcsinálás örömét. Még azon az estén foglaltunk próbaidőpontot a következő hétre. Úgy döntöttünk, hogy nem az Analizatort folytatjuk, hanem valami újat csinálunk.

Habár csaknem ugyanazok a személyek alkotják a zenekart, akik az Analizatort, kissé más a felállás. Az egyik előző énekes dobol, a másik énekes pedig elsősorban gitározik...

– Franc (Ivan Francuski – dob), az Analizator ütőse Szlovéniába költözött, ahol szintén dobolt a Glista együttesben, így kellett valaki a helyére. Nemanja (Nemanja Radovanović – dob), aki az Analizator egyik énekese volt, már évek óta dobol a Vršnjačko Nasilje együttesben. Egyszerűbb volt saját köreinkből válogatni, csak kicsit fel kellett nyomnia a tempót a hangszer mögött. Dénes előzőleg otthon gitározgatott magának, de az Analizatornak is hozott korábban témákat, tehát tőle sem volt annyira idegen ez a terep. Egyébként a Disvladislav dalai nem túl komplexek gitáron, gyorsan elsajátíthatók. Az ének és gitár kombináció viszont számára kihívás volt egy ideig.

Általában az olyan műfajok esetében, mint amiben ti is alkottok, vagy a punk, hardcore, gyakran van üzenet, állásfoglalás bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Nálatok kifejezetten szórakozás a zenealkotás, vagy van mögötte valami mélyebb is?

– Elsősorban szórakozás, társalgás, az alkotás öröme, de jelentős a frusztrációk kiírása, ordibálása, zenélése is magunkból. Valamint a punk-/hc-/grind-szubkultúra összeköt minket sok kedves és értékes emberrel, akikkel hasonló nézeteket vallunk, hasonló az ízlésünk. Jó otthon érezni magad régi és új helyeken, régi és új ismerősök között. Amikor úgy érzed, hogy megőrült a világ körülötted, jó tudni, hogy van egy antifasiszta közösség, amelynek része vagy.

Bevallom, értetlenül állok az együttes neve előtt. Szójáték? Honnan szedtétek az ötletet, és mire akartatok utalni?

– Egy csomó d-beat és crust együttes neve kezdődik „Dis”-szel, ami egyfajta tisztelgés a Discharge előtt, de kicsit vicc is. Volt egy huszadik század eleji szerb költő – Vladislav Petković Dis. Innen jött az ötlet, ez ilyen belső szójáték. A költő munkássága nem hatott ki ránk közvetlenül, pedig a versei hangulata és tematikája nem is áll olyan távol tőlünk. Nézzetek utána!

Viszonylag gyorsan előrukkoltatok a bemutatkozó anyaggal a Bandcamp oldalatokon. Hogyan zajlott a dalírás, ki a fő dalszerző?

– Volt pár kész gitártémánk, a többit pedig otthonról hoztuk próbáról próbára, vagy a helyszínen alakultak ki. A dalszerzéshez mindenki hozzájárul valamilyen mértékben, attól függően, hogy épp kinek van ihlete. A szövegek többnyire otthon születtek, de megesett, hogy a felvételezés kényszerítette ki belőlünk, és akkor illesztettük be őket a számokba. „Ezt hogy képzelted el?” „Mindjárt mutatom.” „De hát én ezt így nem tudom gitározni és énekelni!” „Megoldjuk!” Az összetettebb gitár-ének kombinációkat általában Alen vállalja.

A szövegeitek igen kritikusan állnak a világhoz és mindenhez. Csalódottság is van bennetek a környezetetekkel kapcsolatban, vagy inkább a zenén keresztül üvöltitek ki magatokból a feszültséget?

– Van csalódottság. Csak ha Szerbiát nézzük, a végtelenségig lehetne sorolni, hogy mi minden nincs rendben. Van ennek terápiás hatása. Meg újrahangsúlyozzuk a szubkulturális, közösségi jellegét. Jó érzés közösen megállapítani, hogy minden szar, de nem baj, itt vagyunk, támogatjuk egymást, meg mi kicsit másként gondoljuk, mint a domináns kultúra. Az agresszív zene belső békét és nyugalmat hoz.

A 2023-as Abulija című kiadvány borítója kísértetiesen hasonlít a Katatonia zenekar Brave, Murder, Day lemezének előlapjához, a jó fél évvel később megjelent Zatrpani borító a mára porrá vált Ashen Epitaph zenekar 2011-es Sunshine Above the Grave kiadványának fedőlapjára. Ugyanaz volt a cover-art művész és úgy gondolta, hogy újrahasznál egy korábban elhasznált sémát, vagy mindez a véletlen műve, és nem is hallottatok a fentebb említett zenekarokról?

– Dénes a kétezres évek óta szerette volna viszontlátni az Abulija borítóján szereplő fényképet egy zenei kiadványon (köszönet érte Verebélyinek, aki valószínűleg nem is tud róla, és nem is lett megkérdezve). Az egykori Ashen Epitaph zenekart nyilván ismerjük, több közös koncertünk volt még az Analizator idején. Nemanja, aki a borítókat készítette, elnézést kér, mivel fogalma sem volt arról, hogyan néz ki az Ashen borítója, így (hiszik vagy sem) ez puszta véletlen. Ennek ellenére a saját munkáit továbbra is a dizájn csúcstermékének tartja.

Volt néhány fellépésetek Szlovéniában, és játszottatok a Freakend fesztiválon is Magyarországon. Hogyan jöttek létre ezek a koncertek?
– Ha már Szlovénia... A Luna Park kiadványunk borítóján szereplő fénykép ott készült, amikor valaki körhintának nézte a munkagépek kosarait. Ljubljanába Franc barátunknak és a Glista csapatának köszönhetően jutottunk el, és nagyon kellemes hétvége volt. A Metelkova Autonóm Kulturális Központ területén található Jalla, Jalla klubban játszottunk. A koncert előtt még palesztinpárti (és egyéb dolgokat is magába foglaló) tüntetéshez is csatlakoztunk, ami a klubtól indult, és egy körséta után oda is tért vissza. A Freakend fesztiválra az egyik szervező, Jenovan Tamás, az Infectious Pit zenekar énekese hívott meg minket. Ezt a rendezvényt Kiskunhalas mellett, a szabadban tartják, jó kis grind-, crust-, gore-túladagolás volt ott és igazi DIY-underground.

Hogyan látjátok a szerbiai független zenei színteret?

– Az érzéseink vegyesek. Vannak zenekarok, vannak fiatalok is, ugyanakkor a fellépések és rendezvények helyszínének szempontjából a helyzet egyre kedvezőtlenebb, ami hozzájárul ahhoz az őrülethez, ami általánosságban eluralkodni látszik. Újvidék gyakorlatilag a CK13 klubra szűkült, amely talán egyedüliként nyitott a DIY-szemléletre. Belgrádban valamivel jobb a helyzet, de meg kell jegyezni, hogy nem is olyan régen bezárt az AKAB Okretnica klub, amely az aktivista szcéna központja volt, így Belgrád is elveszített egy őszinte DIY-helyet. A zomboriak küzdenek és igyekeznek életben tartani a színteret, összességében azonban nem látunk túl sok fényt. De mivel mindez underground, talán éppen akkor fog virágozni, amikor teljes sötétség áll be. Lehetséges, hogy túlságosan el vagyunk kényeztetve, és szükségünk van valamire, ami felráz, és valóban mozgásba hoz minket.

Sok zenekar a basszusgitárost is odaadná az ördögnek, csakhogy felléphessen az újvidéki EXIT fesztiválon, ti pedig lemondtátok a 2025-ös koncerteteket, hivatkozva az országban uralkodó politikai helyzetre. Kitérnétek erre kicsit bővebben?
– Stajit (Sahit Stajki – basszusgitár) nem adjuk! Na, de viccen kívül. Meghívást kaptunk az EXIT fesztiválon üzemelő Explosive színpadtól, ami szinte egy fesztivál a fesztiválon belül, és évek óta lehetőséget ad a zenekaroknak, hogy szélesebb közönséghez is eljussanak. A meghívást örömmel elfogadtuk, ám közvetlenül a fesztivál előtt hirtelen eszkalálódott az őrület az országban, a rendőrség és annak félkatonai struktúrái brutális elnyomást alkalmaztak a néppel szemben, amely hónapok óta az igazságért és az intézmények reakciójáért kiált. Mivel a szövegeinkben és a zenénkben is kifejezzük a romlott rendszer iránti megvetésünket, úgy éreztük, hogy képmutató lenne fellépni egy olyan fesztiválon, amely így vagy úgy, de mégiscsak erre a rendszerre támaszkodott éveken át, és tiszteletlen lenne azokkal szemben, akik őszintén változást akarnak. Egyrészt sajnáljuk, hogy nem támogattuk a szervezők, Rakić Milan és Igor Zgro Todorović erőfeszítéseit az Explosive színpad körül, másrészt az elveink nem engedték, hogy fellépjünk. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy úgy gondolnánk, minden zenekart le kellett volna mondaniuk, és ki kellett volna lépniük a szervezetből, mivel egy fesztivál visszamondása jogilag bonyolult ügy. Az is tény, hogy a nép tömegesen özönlött a fesztiválra, mintha a legjobb életünket élnénk. Az embernek az az érzése támadhatott, hogy azokban a napokban a város egész hangulata inkább arról szólt: „kenyeret és cirkuszt”, az eszmékért folytatott harc pedig várhat. Ez bennünket arra késztet, hogy elgondolkodjunk, mennyire vagyunk mi mint nép valóban készek feláldozni a kényelmünket egy őszinte, jobb jövő érdekében? Ezt az idő megmutatja, de az állandó önvizsgálat és a következetes ragaszkodás az eszmékhez a történetünk része. Az ilyen hozzáállás azonban nem túl kellemes döntésekkel és érzelmekkel is jár. De hogy megbántuk-e a döntést? Nem.

Milyen az újvidéki közhangulat a koronavírus óta? Visszatalált már minden a régi medrébe?
– Kérdés, hogy mennyire húzható éles határ a koronavírus előtti és utáni idő között. Ami az undergroundot illeti, mindig is hullámzó volt. A lényeg, hogy legyenek emberek, akik hajlandók valamit csinálni, zenélni, szervezni, koncertekre járni, esetleg mindezt összekötni más társadalmi-politikai-kulturális aktivitásokkal is. Jó látni, hogy továbbra is jelen vannak azok, akik 20-30 éve részei ennek az egésznek, és folyamatosan jelennek meg fiatalabbak is, ugyanakkor az orosz és ukrán emigráció is feltűnő. Sokan vannak Újvidéken és Belgrádban, amióta dúl az orosz–ukrán háború, és vannak köztük bőven zajos zenerajongók és alkotók is, valamint itt-ott önkénteskednek.

Korábban viszonylag sok zenei projektben vettetek részt a városban. Jelenleg is van más bandátok a Disvladislav mellett?
– Amelyekben és amelyekkel mozgunk, a Tethyal, a Lednik, a Vršnjačko nasilje és a Hexbringer. Remélhetőleg semmit sem hagytunk ki. Habár Francnak sajátos érzelmi kötődése van velünk, a nyáron egy koncert erejéig újraélesztettük az Analizatort, amely tisztességes szettet tolt le a szenttamási Hellhammer fesztiválon. És talán lesz még valami, valamikor, valahol…

Mivel elmúlt egy év új kiadvány nélkül, felvetődik a kérdés, mikor, mit és miért várhatunk tőletek? Milyen aktualitást találhatunk ennek az interjúnak?
– 2025 nem volt aktív évünk, elsősorban más elfoglaltságok miatt. Aki nem él buborékban, az tisztában van vele, hogy mi a helyzet Szerbiában az utóbbi időben, és ennek Újvidék az egyik kiindulópontja és központja. Ez különféle módon kihat miránk is, és nem tudunk mindent feldolgozni a zené(lése)n keresztül. Nincsenek tervek, de jó lenne egy zajosabb, aktívabb év.