A szexualitás nem teljesítmény

A szexualitás nem vizsga, nem valamiféle „szintlépés”, és nem bizonyítéka annak, hogy felnőtt, menő, normális vagy kívánatos vagy. Nem tartozol elszámolással sem a barátaidnak, sem a partnerednek, sem a szüleidnek, sem az internet népének.

A nőkre és a lányokra a szexszel kapcsolatban ellentmondásos elvárások nehezülnek. Egyrészt a női ártatlanság és a szűziesség mint érték még ma is sokak fejében él, és teljesen általános, hogy egy lányt leribancoznak, mert „túl korán” szexelt először, vagy egy felnőtt nőt illetnek hasonló kifejezésekkel, amiért „túl sok” partnere volt. Az elvárás egyik fele tehát az, hogy őrizzük meg a „tisztaságunkat” a nagy Ő-nek, de legalábbis legyünk nehezen meghódíthatók. Másrészt olyan világban élünk, ahol a nőket gyakran az alapján értékelik, hogy mekkora presztízs lefeküdni velük: egy kivételes testi adottságokkal rendelkező modell így értékesebb, mint az, akinek a neve kapcsán a srácok csak röhögve mondogatják, hogy na, őt bottal se! Ilyen környezetben magától értetődő, hogy a legértéktelenebb mind közül az a nő, aki ilyen vagy olyan oknál fogva soha nem feküdt le senkivel. Biztosan valami baj van vele, ha senki sem akarta még megdugni...

Ez a két elvárás egymásnak feszül. Az nyilvánvaló, hogy lehetetlen mindkettőnek megfelelnünk, az már talán kevésbé, hogy egyiknek sem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk.

Gondolj bele, ülsz nyolcvanévesen az öregek otthonában, egy egész élet van mögötted – szerinted mennyit fog számítani, hogy 15, 18 vagy 30 évesen szexeltél először? Az első szexnél nem az időzítés a leglényegesebb kérdés. Ennél sokkal többet kell nyomnia a latban annak, kivel és milyen körülmények között történik meg. Ennél is fontosabb, hogy az történik-e, amit te akarsz. Mert lehet ott veled a világ legromantikusabb fiúja, aki már két éve vár rád, és rózsaszirmokkal hintette tele az ágyat, és halálosan szerelmes beléd – de ha még nem szeretnéd, vagy vele nem szeretnéd, vagy egy nyikorgó ágyban nem szeretnéd, akkor a saját érdekedben jobb nemet mondanod. Persze lehet az is, hogy nagyon szeretnéd, a fiú is megfelelő, az alkalom is soha jobb, de éppen nincs nálatok semmi, amivel védekezhettek. Ezekben a helyzetekben nagy a nyomás, és nehéz nemet mondani, hiszen szereted a másikat, és nem akarod megbántani. De nem a te dolgod, hogy a másik egóját megvédd – a te dolgod az, hogy a saját testi-lelki biztonságoddal törődj.

Ha pedig ez megvan (akarod, most akarod, és ki tudjátok zárni a teherbe esést is), akkor ne az tartson vissza, hogy egyszer régen, még félig gyerekként elhatároztad, hogy te majd csak akkor veszíted el a szüzességedet, amikor 17 éves leszel, egyetemre mész vagy legalább 2 éve együtt vagy a pároddal. Jogod van megváltoztatni a véleményedet, az elveidet és a szándékaidat. Ahogy attól sem leszel kevésbé értékes, ha te leszel az egyetlen szűz lány az érettségi banketten, úgy attól sem veszítesz semmit az értékedből, ha az osztálytársaid könnyűvérűnek titulálnak. A szexuális érdeklődés meglepően sokat tud változni az ember élete során. Vannak időszakok, amikor magasabb a libidónk, máskor más dolgok állnak a középpontban. Érdemes észben tartani, hogy a normalitás nagyon széles skálán mozog: azzal sincs baj, ha állandóan szexelnél, az is teljesen oké, ha semmi efféle késztetést nem érzel magadban.

Még egy fontos dolgot érdemes tisztázni az első szex kapcsán, ez pedig az, hogy egyáltalán nem kell meghatározónak vagy emlékezetesnek lennie. Habár a romantikus regényekben meg filmekben azt látjuk, hogy az első szexnek különlegesnek kell lennie, akkor sem veszítesz semmit, ha nem lesz az. Legfeljebb az lesz a második, a tizedik vagy a huszonhatodik. Egy olyan dologban, amit először csinálsz, amúgy sem várható tőled, hogy csúcsteljesítményt nyújts – nem lenne fair ezt elvárni magadtól (ahogy értelemszerűen a másiktól sem).

Amíg a nők szexualitását egyszerre akarják ellenőrizni és értékesíteni, addig mindig lesz nyomás és ítélkezés. Ez nem jelenti azt, hogy neked ebben részt kell venned. A szexualitás nem mérföldkő, bizonyítvány vagy értékmérő. Nem attól leszel több vagy kevesebb, hogy mikor, kivel vagy hányszor történt meg. Egyetlen kérdés számít igazán: a saját döntésed volt-e. És erről, ahogy azt már az elején is írtam, senkinek sem tartozol magyarázattal.