A hétköznapi hősök

Van egy hely Szabadkán, ahol a barátság, a munka és a szórakozás nem zárja ki egymást. Mi kell ahhoz, hogy egy ifjúsági szervezet ne csak túléljen, hanem harminc év után is élő és összetartó közösség legyen? Nem a reflektorfény, a fizetés, hanem az elköteleződés számít. Az önkéntesek lehetőségeket teremtenek azoknak a fiataloknak, akik nemcsak résztvevői, hanem alakítói is szeretnének lenni a közösségi életnek.

Papp Izolda, a Vajdasági Ifjúsági Fórum (Vifó) elnöke, pénzügyi és adminisztrációs referense a szabadkai Közgazdasági Kar másodéves hallgatójaként látja el a vezetői tisztséget. Szerinte, ha a Vifó projekt lenne, azt a címet adná neki, hogy Barátok közt.

– Úgy éreztem, hogy van bennem elég motiváció és affinitás ahhoz, hogy hozzátegyek a munkához. Egy ifjúsági szervezetnél különösen nagy kihívás a pénzügyekkel foglalkozni, hiszen nem rendelkeznek állandó bevételi forrással. A rendezvényeink nagy része nonprofit alapon működik, a pályázatok és a támogatások jelentik az egyetlen biztos anyagi hátteret. Ezért kulcsfontosságú, hogy a rendelkezésre álló forrásokat átláthatóan osszuk be, hogy minden terület megvalósíthassa a programjait. Szerintem a működésünk egyik legfontosabb, mégis kevésbé látható része a csapatmunka. Sokan nem gondolnak bele, hogy mennyire összetett feladat 28 emberrel együtt dolgozni. Nemcsak csoportmunkáról van szó, hanem a kompromisszumokról, az alkalmazkodásról. Az aktivistalét elsősorban elköteleződést jelenti. Továbbra is az a célunk, hogy a vajdasági identitást megőrizzük és a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltését biztosítsuk. Önkéntesnek lenni azt jelenti, hogy az ember néha a saját szabadidejét áldozza fel, cserébe összetartó és motiváló közösség része lehet. Ez gyűléseket, utazásokat, képviseletet jelent a Kárpát-medence-szerte. A közelgő 30. jubileum kapcsán különösen izgatottak vagyunk. Ez szép, kerek szám, amely visszaigazolja, hogy amit csinálunk, arra valóban igény van. Szeretnénk méltó módon megünnepelni és emléket állítani a múltnak, akár bevonni a régi generációkat, és megköszönni nekik mindazt, amit az elmúlt években a szervezetért tettek. Hiszem, hogy nemcsak a jövő a fiataloké, hanem a jelen is. Úgy vélem, ha sikerült megőriznünk a Vifó bensőséges hangulatát és értékrendjét, miközben nyitottak maradunk az új arcokra, akkor jó úton járunk – taglalta Papp Izolda.

Farkas Gábor informatikusként dolgozik. A szervezet alelnöke, valamint esemény- és csapatfejlesztési referense úgy látja, hogy a nyelvi nehézségek miatt nehezebben barátkoznak a fiatalok a szerbekkel.

– Olyan események és részvételi lehetőségek hiányoznak, amelyek valóban összekovácsolhatnák a kisebb, de erős magyar közösséget. Habár a bulikkal megszólítjuk a fiatalokat, a szórakozás fontos, de önmagában nem elég. Két év múlva szeretném, ha a Vifót továbbra is olyan, már jól ismert eseményekkel azonosítanák, mint a Szabadegyetem vagy a bál. Vannak új eseményeink is, természetesen nem lőhetem le a poénokat időnap előtt, de remélem, hogy ezek is idővel ugyanúgy a a szervezet arcává válnak. A fórumon belül az elnökség hatáskörökre bontva dolgozik, az eseményeknél pedig mindig kijelölünk egy koordinátort, aki összefogja a szervezőket. Szerintem a jó csapatkohézió mindennek az alapja. Ha az ember olyan közegbe érkezik, amelyben megértik, jól bánnak vele, és jól érzi magát, akkor a munka is sokkal hatékonyabb lesz. A Vifó egyszerre szól a szórakozásról és a komoly munkáról. A csapatépítések fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Például az irodában különböző állomásokat alakítottunk ki játékos feladatokkal. Az egyiknél például fotóval kellett megidézni a Szabadegyetem hangulatát, és nagyon kreatív megoldások születtek. A gyűlések legnehezebb része az, hogy mindenki ráérjen, de próbálkozunk. Az önkéntesség motivációját nem az anyagi oldalban látom. Nem a pénz a lényeg, hanem az, ami mögötte van, hogy nő a kapcsolati háló, fejlődnek a kommunikációs készségek, az ember megtanul csapatban dolgozni. Ezek sokkal többet érnek, mint bármilyen tárgyi jutalom. Az újonnan érkezők már az első hónapban rengeteget tanulhatnak. A fórumon belül több szakcsoport működik, így mindenki abban fejlődhet, ami igazán érdekli – fejtette ki gondolatait Farkas Gábor.

Halász Zoltán alelnök, marketing- és PR-referens, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar másodéves hallgatója szerint a Vifónak történetet kell mesélnie, nem csak eseményeket hirdetnie. A szervezet kommunikációjában a legnagyobb kihívásnak az egységes arculat és a tudatos külső kommunikáció kialakítását tartja.

– A szervezet eseményei tematikailag nagyon sokszínűek, ezért szükség van egy olyan felismerhető vizuális és tartalmi keretre, amelynek alapján a fiatalok azonnal azonosítani tudják a Vifót, elsősorban a közösségi médiában. A Z generáció megszólításához elengedhetetlen a storytelling. Ma már nem elég felsorolni, hogy mikor és hol lesz egy esemény. Minden program mögé történetet kell kitalálni, amivel az emberek rezonálni tudnak. A fórum jelenlegi szlogenjéhez a Katapultáljunk a megszokásból továbbra is ragaszkodom, de ahogy elemeztem az elmúlt évek marketingterveit, arra jöttem rá, hogy megszokásból haladtunk a megszokásba, és tök jó lenne a szlogent frissíteni, hogy tényleg katapultáljunk ebből a megszokásból. A középiskolások előtt hatalmas életút áll, sokan gondolkodnak azon, hogy maradjanak vagy külföldre menjenek. Fontos lenne megmutatni nekik, hogy itthon is létezik magyar közösség és egyetemi élet. Ebben nagy szerepet kapna, ha Szabadkán bemutatkoznánk a középiskolásoknak, prezentációt adnánk elő egy roadshow keretében. Két év múlva olyan képet szeretnék viszontlátni a fiatalok fejében, amely fiatalos és folyamatosan alkalmazkodik a trendekhez. Itthon is vannak jó programok és lehet barátokat találni. A Vifó olyan tapasztalatokat is ad, amelyek később a munka világában is komoly előnyt jelentenek. A szervezeti működés megértése, a proaktivitás, az együttműködés, a kapcsolati háló kiépítése mind olyan készségek, amelyek már a húszas évek elején elsajátíthatók. Üzenem a fiataloknak, hogy legyünk aktívak, tegyünk a közösségért, és időnként helyezzük a saját érdekeinket a közös célok mögé – hangsúlyozta Halász Zoltán.