A jog választott engem

Francia Henrietta vagyok, szilágyi származású. Középiskolai tanulmányaimat a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium társadalomtudományi szakán fejeztem be. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának másodéves hallgatója vagyok, habár már csak két hétig mondhatom magam másodévesnek.

Miért éppen a jogot választottad? Mindig is ezen a pályán képzelted el magad?

– Ha azt mondanám, hogy már gyerekkoromban is törvénykönyvek sokaságát lapozgattam a mesekönyvek helyett, hazudnék. Eddigi rövid életem során szerettem volna már orvos, régész, építészmérnök, sőt még cukrász is lenni. Végül a jog választott engem. Abban azonban mindig biztos voltam, hogy nem szeretném a könnyű utat választani.

Milyenek az egyetemi éveid? Olyannak képzelted a jogi kart, mint amilyen a valóságban?

– A jogi kar hallgatójának lenni nagy büszkeség, ugyanakkor sok időt és türelmet igényel. Nem mondanám, hogy minden könnyű, de úgy érzem, a kihívások is hozzátartoznak ehhez az úthoz. Még csak a képzés felénél járok, de már most egyre közelebb érzem magamhoz az ügyvédi hivatást. Mindenesetre a végleges döntést rábíznám egy tapasztaltabb, jövőbeli énemre.

Sokan Magyarországon folytatják a tanulmányaikat. Benned is felmerült, hogy külföldön tanulj? Miért maradtál itthon?

– Nagyon szeretem az otthonomat, és erősen kötődöm hozzá. Gyerekkorom óta sokat hallottam az újvidéki egyetemi életről, ezért nem is volt kérdés, hogy én is itt szeretném folytatni a tanulmányaimat. Fontos volt számomra, hogy a szülőföldemhez közel maradjak, miközben egy új környezetben próbálhatom ki magam.

Milyen a kollégiumi élet? Hogyan érzed magad Újvidéken?

– Otthonosan érzem magam Újvidéken. A kollégiumi környezet befogadó és kellemes, mindig lehet találni társaságot és támogatást is. A kollégiumi program nem csupán megfelelő szálláslehetőséget biztosít számunkra, hanem a szellemi fejlődésünket és a kikapcsolódásunkat is igyekszik segíteni. Én személy szerint a szavaló szakkörben találtam meg a helyem. A kollégisták által szervezett eseményeket is sokra tartom. Örömömre szolgál, hogy vannak közöttünk olyanok, akik a saját munkájuk mellett a közösség összetartására és segítésére is időt fordítanak.

Mivel töltöd a szabadidődet? Van valamilyen hobbid, ami segít kikapcsolódni?

– A legtöbb időmet tanulással töltöm, ami gondolom, senki számára nem jelent meglepetést. A mozgás terén a sétát szeretem leginkább, mert kikapcsol és feltölt. Emellett szeretek olvasni, beszélgetni, és természetesen a filmeket és sorozatokat sem vetem meg.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdik meg a tanulmányaikat, vagy még gondolkodnak azon, hogy Újvidéken tanuljanak-e tovább?

– Teljes szívből ajánlom nekik. Úgy gondolom, érdemes belevágni, még akkor is, ha az emberben vannak kétségek. A nem anyanyelvünkön való tanulás legalább akkora áldás, mint amekkora átok. Kihívást jelent, de közben rengeteget tanulhatunk általa – nemcsak a választott szakmánkról, hanem önmagunkról is.