Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok

Avagy nem kell aggódni, semmi sem a terv szerint alakul – 6. rész

(A sorozat előző részét ITT olvashatjátok el)

I GOT SATAN RIDIN' NEXT TO ME 'CAUSE WE'RE ALL BLOODY FREAKS– Bouncing off the Wall by Green Day, avagy a kisördöggel evezek egy csónakban, hiszen itt mindenki őrült.

Volt már három kutyám, így nem sok újdonság ért, amikor bővült a falka. Mert három kutya már falkának nevezhető. Ezúttal csak a kombináció lett egy kicsit más. De egyik kutya, másik eb. A harmadik ebebb. Igen, ez egy nagyon rossz poén volt, ugyanakkor kihagyhatatlan. Viszont valahogy orvosolni kellett azt a kutya-macska barátságtalanságot, amely a finn mindennapok részét képezte. A „Sicc!” szóra mindig éberen figyelő Mancsi most azt a feladatot kapta, hogy engedje szabadon közlekedni a macskákat. Vagy legalább ne támadja le őket. Nudlitól is hasonló volt az elvárás, azzal a különbséggel, hogy egy átlagos macska nagyobb, mint egy átlagos törpetacskó.

Egy ideig háborús volt a helyzet. A kutyák szemében a macskák nem lakótársak voltak, hanem inkább gyorskaják, amik néha nyarvogva szorultak sarokba. Hetekig mondogattuk, hogy még egy hét, és szent lesz a béke. Elvégre is Nudli fejlődőképes eb. De Mancsi fejlődőképesebb. Olyan déjà vu érzésem volt, hiszen a COVID alatt is rengetegszer hallhattuk, hogy naredne dve nedelje su ključne. Aztán meg a következő két hét lett iszonyatosan fontos és döntő jellegű anélkül, hogy bármi történt volna. Na, de csak sikerült kivárni a pillanatot, és olyan két hónap után letelt az az egy hét is. Nem volt szent a béke, és a Genfi egyezményt sem tartották tiszteletben teljes mértékben. Megelégedtem azzal, hogy nem kellett próbára tennem a nyelvtudásomat egy finn állatorvosi rendelőben. De így is gyakori volt az a bizonyos öt perc, ami néha rájött az állatokra, ami egész pontosan abból állt, hogy az egyik macska letámadta a másikat, ami nagy lendülettel áttrappolt a szoba másik felébe, vele együtt a Mancsi is Nudli kíséretében, Mázli pedig valahol felháborodva tutult a történtek láttán. Én meg csak pislogtam.

I WAS MADE FOR LOVIN' YOU, BABY, YOU WERE MADE FOR LOVIN' ME – I was made for lovin' you, baby by Kiss, avagy Mázli csak szeretetre vágyik.

Mancsit, a rangidős stafford-labrador-ajóistensetudjaapucimilyenfajta kutyát már jól ismerjük a maga jellemével. Nudli, a törpetacskó, akarom mondani törpe dobermann a gülü szemeivel sem ismeretlen karaktere a történetemnek. Gombócka már visszatért szerető otthonába, így már csak Mázlit kellene bemutatnom, az ősz bajuszos, fekete Jack Russell–foxterrier keveréket. Az iskolázott kutya, aki egy kicsit rasszista. Esküszöm, hogy nekem ehhez semmi közöm.

Először a reptéren találkoztunk Helsinkiben. Ő volt az, aki felzabálta a beszállókártyámat. Már akkor annyira megszeretett, hogy nem akarta, hogy elmenjek. Hát, össze is költöztem vele. Ha kutyáról van szó, nincsenek elköteleződési problémáim. Ismeretségünk során viszont jóval több mindent zabált fel, pedig prémium kajában van része naponta többször is. Ez a tizenhárom éves kutya a kukázás szerelmese, az ugatást pedig hobbiszinten űzi. Sétáink során megugatja a nagyobb táskákat, a bicikliket, a hirtelen kinyíló ajtókat, a gyerekeket, a madarakat, a mókusokat, a sétapálcákat, a banyatankokat, a szembejövő kutyákat, a munkásokat, a futárokat, valamint a nem fehér bőrű egyéneket. De amúgy nagyon szeretni való kutya, aki nem vágyik másra, mint szeretetre meg árjákra. A testéhez képest túl vékonyra sikeredett lábai és a csapzott kinézete miatt egészen úgy fest, mint az a kutya, amit gyerekkorunkban rajzoltunk. Csakhogy az én Mázlikám igazi, és ezt előszeretettel érezteti is, nélkülözhetetlen zenei aláfestéssel. Hangjának frekvenciáját a kívülállók nem feltétlenül élik meg zenének. S habár őt hívják Mázlinak, az igazi mázlista én vagyok, amiért lett egy olyan kutyám, mint ez a rajzolt, valamiért mindig morgó szőrmók, aki maga a négy lábon járó túlélés.

MONDTÁK, HOGY NE LEGYEK MÁR IDIÓTA, DE UGYANOLYAN HÜLYE VAGYOK A GIMI ÓTA. – Az életem by T. Danny, avagy... gyerekek, ez azért magáért beszél. De a jó dolgokon nem kell változtatni.

Mindegy, mi a terved. Az életnek úgyis más elképzelései vannak. De azért nem árt beilleszkedni, akárhogyan is tesz keresztbe a sors. Belecsöppentem az ismeretlen mély és pezsgő tengerébe. Vannak emberek, akik durván szeretik. Én már úgy vagyok vele, hogy daj šta daš, legalább nem lesz unalmas. Mert valahogy úgyis lesz. Még akkor is, ha nem akárhova csöppentem abba a tengerbe, hanem egy karnyújtásnyira a Nemo-ponttól (A Nemo-pont (Point Nemo) a Csendes-óceánban található földrajzi pont, amely a legtávolabbra esik a szárazföldtől. A legközelebbi szárazföld megközelítőleg 2688 km-re van tőle.). Mármint nem szó szerint, mert akkor nem valószínű, hogy le tudnám körmölni ezeket a sorokat.

Nem feltétlenül kell terv magyarázatokkal meg illusztrációkkal, meg hivatkozási alappal a lábjegyzetben. Kezdetnek elég tudni a következő lépést, aztán pedig majd csak összeáll a kép. Ne feledjük, hogy nem egy tökéletes buborékban élünk. És még ha tervezel is, nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok. Elvégre nálam sem volt napirendi ponton a kontinens egyik leghidegebb országában vészelni át a telet. Szóval fogtam a puzzle darabokat, és addig forgattam őket, amíg nem lett teljes a kép.

Viszont nagyon szívesen adok tanácsot azt illetően, hogy hogyan is illeszkedjünk be egy teljesen ismeretlen közegbe. És pusztán beilleszkedésről van szó. Senki sem akar megfosztani attól, ami és aki vagy. Nem kell téglává válni a falban, egynek a sok közül.

Csodálatos az emberi lény, hiszen tud alkalmazkodni. Ha pedig akar is, akkor még egyszerűbb. Maga az evolúció is arról tanúskodik, hogy az élőlények megváltoznak annak érdekében, hogy fennmaradjanak. Persze, van, akit csak tovább lökdösünk az életben, de nem ez a lényeg. Én könnyen beszélek a beilleszkedésről, amikor egy olyan országban vagyok, ami mindent elfogad és minden egyéniséget teljes mértékben támogat.

Mégis van valami, ami segíthet. Első és egyetlen lépés: ne legyél tökkelütött. Vagyis éppen lehetsz, csak akkor nehezebb lesz beilleszkedned. Nem kell mindent tudni. Van telefon meg internet, szóval tiéd a világ. Csakis rajtad áll, hogy hülye leszel, vagy végre használod az amúgy is a zsebedben dekkoló telefont valami értelmesre. Másrészt meg van szád. Nem szégyen segítséget kérni, csak meg kell fogalmazni, hogy mi a baj. Teljesen rendben van valamit nem tudni, tanácsot vagy éppen útba igazítást kérni. Ha pedig nem sikerül megfogalmazni, még mindig opció a mutogatás.

Helyet kell adni a változásnak. Ha az égadta világon semmi sem változik, amikor elköltözöl a kontinens másik felére, és egy teljesen új életet kezdesz, akkor valamit nem csinálsz jól. Vagy téves istent választottál magadnak. Az ember beveri párszor a fejét, de idővel tapasztalatot szerez, felnyílik a szeme, és megismerkedik valami újjal. Ez formálja azzá, ami. Habár a változás jó, nem szabad elfeledni, hogy honnan is jöttél. Akármerre visz az élet, én ugyanaz a telepi dszerek maradok, akinek hiányzik az otthoni jogurt, csakis a szerb tejföl felel meg és pola voda, pola víz nyelvet beszél.

A dolgok persze időt igényelnek. Igen, ezzel ellentétben, nekem is mindig minden tegnapra kell. De nem éppen így működnek a dolgok. Nem kell a vesztedbe rohanni, és még ha lesznek intő szavak is, senki sem várja el, hogy máról holnapra megváltsd a világot, vagy ne tévedés nélkül bukdácsolj előre. Aki pedig mégis elvárja, az nyugodtan meg is mutathatja, hogyan is kell azt csinálni.

Viszont nem minden rólad szól. Vagyis nem veled akar mindenki kib*szni. Van, ami összejön, van, ami nem. De akárhogy alakul, nem feltétlenül vagy éppen te az élet bokszzsákja. Lehet, hogy a professzornak van rossz napja, lehet, hogy a szállító rontotta el a rendelésed. Mindent meg lehet oldani, hiszen minden történetnek van vége. Ha pedig nincs, akkor talán még folyamatban van. A fák sem halnak meg ősszel, amikor lehullanak a leveleik.

Az evolúció vagy éppen a Jóisten megáldotta az emberi lényt az agy nevű szervvel. Nem csak a fejben lévő űr kitöltésére szolgál, hanem használhatjuk az eszünket arra is, hogy gondolkodjunk és megoldjuk a problémákat. Mindenkinek megvan a maga keresztje, és úgy kell előre szambázni az életben, hogy senkinek se lépjünk rá a tyúkszemére még akkor sem, ha nem tudjuk a lépéseket, és pusztán haladunk a ritmust követve. Engem még sosem gátolt meg az ismeretlen. Szóval ne legyél tökkelütött. A tapasztalt vakmerőség viszont teljesen belefér.

(Folytatjuk)