Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok
Avagy nem kell aggódni, semmi sem a terv szerint alakul – 5. rész
(A sorozat előző részét ITT olvashatjátok el)
I THINK I OWE MYSELF AN APOLOGY. I MADE MY WHOLE DAMN LIFE A CATASTROPHE – Control freak by New Medicine, avagy az életem egy katasztrófa, és tartozom magamnak egy bocsánatkéréssel.
Ha állatokról van szó, az az esetemben egy olyan történet, aminek sosincs vége. Kiteszem a pontot a mondat végére, de mire újra átolvasnám, már lett egy új állatom. Végtére is, én egy krokodilt is hazavinnék, ha legális lenne. Vagy ha mondjuk nem akarna egyik pillanatban elfogyasztani reggelire. Már esett szó arról, hogy némi változás volt a felállásban a háziállatokat illetően. Ha papíron nem is, de valamilyen szinten mégis kilenc állat gazdájává lettem. Mondjuk, őket ez egyáltalán nem érdekli, és a véget nem érő pihenésüket sem zavarta még meg. Amíg teli a tál, a szomszéd Pistike is lehet a gazdájuk. Azt leszámítva, hogy nincs Pistike szomszédom. Valójában fogalmam sincs, hogy hívják azokat az embereket, akik mellettem, fölöttem vagy éppen alattam laknak. S ugyanígy valószínűleg az állatokat sem érdekli, hogy engem hogy hívnak. Nem mintha gyakori jelenség lenne, hogy emberi szavakat használva kommunikálnak, vagy reggelente azzal kezdenék a napot, hogy Ildi, éhes vagyok.
A körülöttem lévő élőlényeket figyelembe véve pedig azt kell mondanom, hogy a kilenc állat sok, de annyira azért mégsem. Lehetne sokkal rosszabb a helyzet. Például lehetne kilenc gyerekem, akiknek mindig koszos a kezük, néha az égbolt színe nem felel meg, hol tetveket, hol pedig bacikat szednek össze az oviban/iskolában, és szüntelenül ordítanak, vagy éppen elégedetlenkednek valamiért, miközben neked is megvannak a magad problémái, és a CSOKot (CSOK – gyermekvállaláshoz kötött, maximum 3%-os fix kamatozású támogatott hitel) is vissza kell fizetni. Pedig ha valakinek igazán van oka sírni vagy teljes torokból ordítani, akkor azok a felnőttek. Nálam csak a szőrrel kell megküzdeni. De hát erre van a porszívó meg a felmosó. Szerintem még senkinek sem esett le az aranygyűrű az ujjáról egy kis takarítástól. Akit meg ennyire zavar a szőr, illetve az állatok jelenléte, az ne kövesse a példám, és hozzám se jöjjön vendégségbe. Nagyon egyszerű. Ehhez nem kell érteni az atomfizikához vagy a kvantummechanikához.
Szóval a kilenc állat alatt három kutyát, négy teknőst és két macskát kell érteni. Ebből a kicsit sem egymaréknyi házi kedvencből kétmaréknyi jött el velem Finnországba, a szőrös négylábúak: Mancsi, Nudli, Mázli, Jack és Pepper. És mindegyik egy külön történet.
És én ezzel a három kutyával és két macskával jelentem meg Tamperében, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A macskák az otthon melegét élvezve nem sok mindennel törődtek. A kutyák viszont most is szótlanul tűrték minden hülyeségemet annak ellenére, hogy kivétel nélkül, mindig kikértem a véleményüket. Ezúttal viszont új kihívások és megmérettetések érték őket a kontinens másik felén. Az ebeknek is alkalmazkodniuk kellett a hirtelen időjárás-változáshoz. Itt mindent befedett a hó, ami kinek meddig ért. Nem szabad elfeledni, hogy ami az egyiknek a bokájáig ér, abban a másik fuldokolva küzd az életéért. Néha éppen pisilés közben.
OTT A FARKA, OTT A FARKA. HÍVOM ÉN, DE MEG SE HALLJA. VAGY, HA HALLJA, MÁR SOKALLJA – Macska-duett by Hofi Géza
A macskák azok macskák. Öntörvényű kis teremtések, na meg eléggé nárcisztikusak is. Meg még felsorolhatnék pár tételt a pszichológia-enciklopédiából. Szóval akad gond. Volt is nézeteltérésünk emiatt, és nem egy alkalommal tartottam nekik prédikációt arról, hogy ők mint macskák az állatok, és én lennék az ember. Szóval én vagyok a főnök, rájuk meg vonatkoznak szabályok. Nem istenek, amiért etetem őket, hanem örüljenek, hogy kapnak enni. Nem igazán hatotta meg őket a monológom, s a válasz is mindig ugyanaz volt, félreérthetetlen üzenettel. Szóval ki kellett tisztítani az almot...
A kutyák, akik eddig csak azt a szót ismerték, hogy ül, séta, keksz, hiss meg sicc, sokat segítettek abban, hogy a földre szállt kisistenek, avagy a macskák tartsák magukat a szabályokhoz. Egy ideig viszont káosz uralkodott a lakásban. De ehhez jómagam is hozzájárultam. Csak egy őrültnek van szüksége rendre. A zsenik átlátnak a káoszon is.
A két kandúr lenne a Magyarországon talált testvérpáros, a szürke, túl kényes Pepper és a fehér nyakkendős fekete, Jack névre nemigen hallgató macska. Az az igazság, hogy teljesen felesleges volt időt pazarolni annak idején a megfelelő név kiválasztására. Eddig egy levegőben repkedő Jack vagy Pepper sem gátolta meg a macskákat abban, hogy a szemkontaktust meg nem szakítva lökjék félre az itatót, s vele együtt fröcsköljék a vizet minden irányba. Mert a víz is csak úgy jó, ha előtte „fel van rázva”. Naponta legalább ötször. Repült már tál teli granulátummal, és a növényekről is mágikus módon fogynak el a levelek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy szánt szándékkal gátolják meg a robotporszívót abban, hogy az végezze a dolgát.
Az élet macskákkal egy folyamatos sakkparti. Mentális szabadláb négy lábon, méghozzá a négyzeten. Nemigen gondoltam volna, hogy én, a nagy kutyabolond majd egy nap két macskával a kezemben sétálok le-föl a lakásban. Igen, a kezemben, mert habár még így is visszapofáznak, legalább addig sem cirkuszolnak. De hát a macskák már ilyenek. Miáú!
(Folytatjuk)
