Majdnem lemezrajongó

A közelmúltban a munkám során azt a feladatot kaptam, hogy tudósítsak egy lemezbörzéről. Az eseményt Szabadkán, a JMS Clubban tartották meg egyik péntek este, és hogy őszinte legyek, nagyon megtetszett, amit láttam. Nem vagyok bakelitrajongó, nincs otthon lemezjátszóm, nem is tudnám kihasználni, a körülmények jelenleg nem tennék lehetővé, hogy ilyen formában megadjam a módját a zenehallgatásnak, talán a világ felgyorsulásával én is felgyorsultam annyira, hogy már nem tudnék lelassítani olyan mértékben, hogy élvezni tudjam a lemezhallgatás ezen klasszikus módját, de…. Teljes mértékben megértem azokat, akik rajonganak a lemezekért, akik ehhez a szabadkaihoz hasonló börzékre járnak, akik a világhálón kutatnak a régi és új kiadványok után, akik minden követ megmozgatnak, időt és pénzt sem sajnálva, hogy beszerezzenek egy-egy ritkaságot, vagy újdonságot, vagy különlegességet, hogy azután a retró vagy új lemezjátszójukon meghallgassák azt, miközben egy hintaszéken teát szürcsölnek, s a lemez borítóján szereplő információkat böngészik. Teljesen értem, hogy mi ebben a jó és a szép, és hogy miért is kellene minél több embernek egy ilyen hobbi – sokkal nyugodtabb és békésebb világban élnénk.

Az említett börzén fiatalokat és időseket egyaránt láttam, és a lemezkínálat is kellemes csalódás volt. Laikusként azt képzeltem, hogy majd néhány ex-Yu előadó korabeli lemezét kínálják megvásárlásra, vagy éppen örökzöld slágereket, klasszikus előadók dalait tartalmazó bakeliteket, és szerencsés lehet az, aki egy-egy külföldi előadó lemezére rászalad. Ezzel szemben – persze ezekből is bőségesen akadt – új lemezeket láttam, kortárs előadók új albumait lemezen, befóliázva, mint egy igazi lemezboltban, és tényleg a legnagyobb, világszerte ismert előadók anyagait. Ettől mondjuk kicsit elbizonytalanodtam, már-már nyúltam is volna a pénztárcámért, azt éreztem, hogy ez meg az kell, pontosabban, hogy KELL… De persze visszafogtam magam, mert milyen az már, hogy előbb lesz lemezem, mint lemezjátszóm. Na ugye… Másrészt úton-útfélen azt hallom, hogy a lemezkiadás a reneszánszát éli, és egyre többen vásárolnak lemezeket, egyre többen szeretnének ily módon kiszállni a mókuskerékből. Ennek egyik legjobb bizonyítéka, hogy nem is olyan régen az egyik nemzetközi üzletlánc hazai üzleteiben is időszaki árucikként megjelent a lemezjátszó. Persze saját márkás cuccról volt szó, minden bizonnyal nem csúcsminőségben, de mindenki számára elérhető áron, gondolom, első lépésként a rajongóvá válás útján megteszi. És ha már beszippantotta az embert a dolog, akkor jöhetnek a minőségibb cuccok, és a pénzköltés a végtelenségig, mert egy hobbi csak úgy működik igazán, ha arra pénzt is lehet költeni, nem is keveset. Mondjuk a kínálat gazdagsága mellett az említett börzén is szemet szúrtak az árak, hát, mit mondjak, egy fizetésemet percek alatt el tudtam volna költeni, úgyhogy ez is közrejátszott abban, hogy ne nyúljak a pénztárcámhoz, és inkább csak szemmel simogassam meg a kiadványokat. Ráadásul azt is hallottam, hogy az igazi rajongók az egész világot képesek beutazni egy-egy lemez után kutatva, a világ bármely pontján szervezett börzékre ellátogatnak, igen, még most, az internet korában is. Hát, igen… De mint mondtam, teljesen meg tudom érteni, támogatom minden lépésüket, és biztatom őket, mert szép, tényleg szép…