A bomlás kultusza Temerinből érkezik

1. rész

Senium, Tales of Dark..., Nekropolis, Ashen Epitaph, Sangre Eterna, Anguish Sublime. Ezek a zenekarok voltak egykor a szerbiai zenei élet jelentős szereplői. Az idő elfárasztotta a célokat, az élet szétforgácsolta a közösségeket, mindez a múlt. Ami viszont a mélyben fekszik, talán nem halott, csak átlényegült, és újabb fémzenei megtestesüléseknek ad életet. Napjainkra a Festercult zenekar sikeresen magába olvasztotta a fent említett együttesek muzsikusait, majd elindult saját útján, hogy egy régi igét vigyen tovább. A zenekar énekesével, Takács Árpáddal beszélgettünk.

A Festercult hivatalosan 2021-ben alakult meg. Milyen indíttatásból hoztátok létre a death metál zenekart?

– A műfaj még az aranykorában, tehát a kilencvenes évek legelején ejtett rabul, és azóta is nagy vágyam volt egy old school beállítottságú zenekarnak a létrehozása. Persze az old school death metál kifejezés akkoriban még nem volt használatban, ez inkább a 21. század szüleménye. Mivel az ízlésem elég szerteágazó, így idejekorán elkezdtem más irányokban is tapogatózni, és úgy alakult, hogy a death metált is más stílusokkal ötvöző bandákban nyomtam, viszont néhány éve végre sikerült tető alá hozni a Festercultot is. A zenekar megalapításának ötlete leginkább a gitárosunktól, Draško Pejovićtól és tőlem származott. A többiek valamivel később, egyenként csatlakoztak hozzánk.

A bezártságnak köze volt ahhoz, hogy felvetődött egy új banda megalakulásának ötlete?

– A zenei ötletek egy része már megvolt mire a koronavírus-járvány a világra szabadult, így talán mondhatnám azt is, hogy a Covidnak nem sok köze volt a zenekar megalapításához. Az viszont tény, hogy a bezártság felgyorsította a kreatív folyamatot, és magának a zenekarnak a neve is akkoriban született meg. Ezért is tettük a megalakulás évét 2021-re, függetlenül attól, hogy már ezt megelőzően is folytak a zenekarral kapcsolatos munkálatok.

Az együttes temerini. Korábban még biztosan volt temerini zenei színtér, de napjainkban beszélhetünk erről?

– Erre nem igazán tudnék pontos választ adni, mert nem nagyon követem a helyi bandák ténykedését. Itt főleg a punk vagy alternatív műfajok berkeiben mozgó zenekarok alkották a színtér oroszlánrészét, és ebből adódóan nem volt sok közös zenei nevezőnk. Néhány alakulat, például a Testet Ölt vagy a Teatar Apsurda létezéséről persze tudok, de azt, hogy színtérről beszélhetünk-e még vagy sem, nem tudom.

Ha megnézzük a felállást, kijelenthetjük, hogy ez egy igazi vajdasági death metál supergroup, olyan muzsikusokkal, akik korábban már bizonyítottak. Szándékosan kerestetek tapasztalt muzsikusokat a bandába?

– A supergroup kifejezést én erős túlzásnak tartom. Nem hinném, hogy a mai, metált hallgatók többsége előtt ismerősen cseng bármelyikünk neve. Talán hallottak a korábbi zenekarainkról, néhányan esetleg ismerik is a zenéjüket, de kötve hiszem, hogy a Metal Archives segítsége nélkül be tudna bárki is azonosítani bennünket a nevünk alapján. A tagság sem szándékosan épült fel tapasztalt zenészekből, ez tehát nem volt feltétel. Sokkal inkább kapcsol össze bennünket a baráti viszony, és az, hogy zeneileg egy hullámhosszon vagyunk. Így sokkal könnyebb az együttműködés. Persze, semmiképp sem hátrány, hogy van már mögöttünk némi tapasztalat is. Sőt...

Több tapasztalt dalszerző is van a zenekarban. Kire hárult a dalírás feladata? Hogyan válogattok az ötletek közül, illetve hogyan határozzátok meg az irányvonalat?

– A dalszerzés leginkább Draško nevéhez fűződik. Persze nem kizárólagosan, mert akadnak riffek mástól is, de a legtöbb ötlet tőle származik. Legalábbis az első lemezen mindenképp ő volt a fő zeneszerző, és ez várhatóan a jövőben is így lesz. Az arány persze változhat bizonyos mértékben, mert a többi tag is jogosult a kreatív munkához. Minden attól függ, hogy ki szállítja le a megfelelő alapötletet egy nótához. Én a következő lemezhez már megírtam néhány szöveget, és némelyikhez gitártémák is vannak, de az még a jövő titka, hogy ebből mi kerül a felvételre. A komponálás egyben szelektálási folyamat is, és útközben derül ki, mi az, amivel érdemes foglalkozni, és mi megy a kukába. A nóták végleges megformálásában jelentős mértékben hagyatkozunk a bőgősünk, Miloš véleményére, ugyanis ő egyben a producerünk is.

Olvasva a szövegeket, talán mondhatjuk, hogy sötét, kozmikus barokk stílusban íródtak. Fontosnak tartod a szövegeket egy olyan műfajban, amiben alig lehet érteni, miről énekel a művész?

– Számomra nagyon fontos a szöveges tartalom, és ezen belül is az egyedi megfogalmazás az, aminek mindig is külön figyelmet szenteltem. Sajnos az extrémebb műfajokon belül nagyon kevés zenekar veszi komolyan a szövegírást, inkább csak szükséges rosszként kezelik, és nagy többségük csak lerágott csontokat, ezerszer elhangzott kliséket képes vagy hajlandó felmutatni. Mivel a mondanivalót is fontosnak tartom, így a szövegek előadását is mindig megpróbálom viszonylag érthető módon kezelni. Párhuzamként említhetem mondjuk David Vincent vagy Kam Lee munkásságát. Szóval, a brutális death metálra leginkább jellemző Chris Barnes vagy a néhai Joe Ptacek-féle mormogós, halandzsázós előadásmód nem a kenyerem. Ne érts félre, szeretem a korai Cannibal Corpse-ot meg a Broken Hope-ot is, csak az afféle vokalizálás sosem volt rám túlzottan inspiráló hatással. De ha már szóba kerültek a véres-beles szövegvilágú bandák, akkor megemlíteném inkább a Carcass Necroticism albumát, amelynek megalkotásában Jeff Walker toronymagasan kiemelkedő munkát végzett szövegileg és vokálisan is.

Miből merítettél inspirációt azokhoz a nyomasztó képekhez, amiket „lefestenek” a szövegek?
– Ihletet meríteni bármiből tudok, de számomra talán a zene atmoszférája az, ami leginkább meghatározza a mondanivalót meg a vokális előadásmódot is. Ha a zene és a szöveg kéz a kézben halad, akkor válik igazán teljessé a kép. Ha megnézed például a Black Harvest Invocation című dalhoz készült szöveges videót, világosabb lesz, hogy pontosan mire célzok.


2024-ben jelent meg a bemutatkozó kiadványotok The Brimstone Eloquence címmel. Kaptatok konstruktív visszajelzéseket?
– Mivel az album kiadói támogatás nélkül, és a nullával egyenlő reklámmal került nyilvánosság elé, így túl sok visszajelzés nem érkezett, de ahonnan igen, az legalább pozitív volt. A hazai zenei média csak nagyon elvétve foglalkozott a Festercult elnevezéssel. Itt-ott egy lemezkritika, vagy újabban egy rövidke koncertbeszámoló, és körülbelül ennyi. Valójában ez az első alkalom, hogy valaki ilyen formában komolyabban érdeklődik a banda iránt. Hálásak is vagyunk érte.

Terveztek valami fizikai formátumot hozzá, illetve tárgyaltok kiadókkal?

– Az eredeti terv az volt, hogy saját kiadásban hozzuk ki cédén az albumot, de mivel Szerbiában nincs lehetőség gyári sokszorosításra, így CD-romon kellett volna nyomni őket, és az nem tűnt a legjobb megoldásnak. A másik opció az volt, hogy külföldön gyártják le, de akkor meg valakinek át kellett volna csempésznie a határon a kész produktumot, s így végül csak digitálisan jelent meg. Majd meglátjuk, mi lesz a sorsa. Ha más megoldást nem találunk, akkor végső esetben kihozzuk limitált szériában, kazettán. Ha meg menet közben esetleg találnánk külföldi kiadót hozzá, akkor végre cédén is megjelenhetne, akár utólag is. Számomra nagyon fontos a fizikai formátum, mert a mai napig fanatikus gyűjtő vagyok. A fiatalabb generációknál ez már sajnos nem bír akkora jelentőséggel, de szerencsére köztük is van, aki ápolja a fizikai produktum megvásárlásának a szokását.

A lemezborítót értelmezhetjük visszautalásként a death metál felfutás időszakának esztétikájára? Ki készítette az artworköt, és mit szerettetek volna vele kifejezni?

– A borítókép egy absztrakt, rémálomszerű vízióval próbálja közvetíteni a zene és a szövegek hangulatát, és esztétikai szempontból is próbáltunk visszaásni a klasszikus éra lemezborítóinak képvilágához. A legjobb az lett volna, ha mondjuk egy Seagrave (Dan Seagrave brit képzőművész, aki alkotóként jelentős mértékben befolyásolta a death metál lemezborítók esztétikai világát alkotásaival) festmény díszítené a borítót, de ilyesmiről sajnos csak álmodni tudunk. Nekem így utólag talán az Altars of Madness vagy a Mental Funeral ugrik be párhuzamként bizonyos mértékben, de az alkotás során ezt sem próbáltam lemásolni, csak maga a koncepció lett hasonló. Ugyanez igaz a Festercult-logóra is, ami direktben ugyan nem hasonlít az ősrégi Death logóhoz, viszont az elképzelés egyértelműen arra utal vissza. Egyébként ez volt az első logó, amelyet nem ceruza/papír segítségével rajzoltam, hanem egérrel, és utólag raktam rá számítógépes effekteket.

Egyelőre egy koncertetek volt, tavaly novemberben, a The Stone társaságában. Sokáig nem álltál színpadon. Ennyi év kihagyás után voltak nehézségeid a közönség előtti szerepléssel?

– Mivel már régóta ismerjük egymást, így magad is tudod, mennyire lámpalázas típus vagyok, és pont emiatt nem szerettem soha közönség elé állni. Ez a csaknem 15 év kihagyás meg csak olaj volt a tűzre. Kezem és lábam remegett az első néhány percben, de szerencsére van már némi tapasztalat mögöttem, s így tudtam álcázni az idegesség jeleit. Legalábbis a visszajelzések alapján nem tűnt fel senkinek, hogy mekkora idegroncs voltam odafenn.

n Ez a fellépés egyébként hogy sikerült?
A körülményekhez képest elég jól. A legfőbb gondot az okozta, hogy elég hirtelen jött az ajánlat, így nem igazán volt elegendő időnk úgy felkészülni, ahogy szerettük volna. Mindössze 4-5 próbánk volt a koncert előtt, így néhány hiba is becsusszant a fellépésünk alatt, de ezt jobbára csak mi érzékeltük a színpadon. Talán csak a Morbid Angel feldolgozást sikerült csaknem hibátlanul előadnunk, ami mondjuk nem csoda, hiszen tinédzserkorunk óta kívülről-belülről ismerjük a korai, klasszikus Morbid Angel albumokat. Sokan úgy jöttek el a fellépésünkre, hogy csak a nevünket, vagy még azt sem ismerték, meg persze többségük nem is miattunk volt ott, de azért sikerült elég hamar magunk mellé állítanunk a közönség nagy részét.

Kedvet kaptatok-e a további koncertekhez?
– Természetesen további koncertek is várhatók, de a mennyiség helyett inkább a minőségre szeretnénk helyezni a hangsúlyt. Tehát évente öt koncertnél több nemigen várható tőlünk.

(Folytatjuk)