A bomlás kultusza Temerinből érkezik

Az interjú első részét ITT olvashatjátok el.

Mit látsz magad körül, nagy a különbség az az időszak között, amikor elindítottátok a régi bandákat, mint például az Anguish-t és a Festercult életre hívása között?
– Azóta alaposan megváltozott körülöttünk minden. Amikor az Anguish Sublime elindult 1998-ban, még egész másként működött minden, így a zeneipar is teljesen más alapokon funkcionált. Akkoriban a kazettacserélgetős, fanzines underground világ volt az otthonunk, mostanra meg a nyomtatott újságokat, fanzineket szinte teljesen felváltották a szociális platformok. Mondjuk a bakelitlemezek, sőt a kazetták is a reneszánszukat élik, ami leginkább annak köszönhető, hogy a metál underground hagyományőrző jellegéből adódóan a fizikai formátumnak mindig is volt értéke, és a gyűjtők szerencsére életben is tudták tartani. A mostanság induló alakulatoknak több szempontból könnyebb dolguk van. Sokkal elérhetőbb a jó felszerelés, könnyebb minőségi felvételt készíteni akár házi körülmények között is, és kiadó nélkül valamilyen szinten lehet érvényesülni, viszont ennek következtében rengeteg az új banda, és sajnos az átlagos vagy teljesen tehetségtelen zenekarok mennyiségének köszönve a szemétdomb is egyre nagyobb, az embernek pedig egyre kevesebb türelme van a rengeteg semmitmondó, csak kliséket halmozó szemét között turkálni, hogy netán egy-két igazi gyöngyszemre bukkanjon. Szóval a modern kori zenei klíma, ahogy áldás, úgy átok is.

Habár az Anguish Sublime lassan 20 éve nem lépett színpadra, azóta kihozott három kiadványt. Lesz a felvételezéseknek vagy a zenekarnak folytatása?
– Az Anguish Sublime mindig is inkább stúdióprojekt volt, egy rövid periódust leszámítva (2003 és 2007 között), amikor teljes felállásban, koncertképes zenekarként funkcionált. A formáció régóta csak takaréklángon működik, amit nagyon sajnálok, mert Aleksandar Crnobrnja a legtehetségesebb dalszerző, akivel alkalmam volt együttműködni. Rengeteg kiadatlan dalunk van a tarsolyban, feldemózva, köztük olyanok is, amik szerintem a zenekar legerősebb dalai közt is előkelő helyet foglalnak el. Remélem, a következő album nem várat túl sokáig magára.

Mi a helyzet a másik zenekaroddal, a Wurmlochkal? Ettől a bandától is várhatunk élő szereplést a közeljövőben?

– A Wurmloch többé-kevésbé szólóprojektként indult 2017-ben, miután a Tales of Dark... megszűnt létezni. Megpróbáltam azt a doomosabb világot egy még lassúbb, mogorvább, gótikus elemeket nélkülöző formában továbbvinni. Az első két EP-t egy-két kisegítő session zenésszel vettem fel, viszont a tavalyi Nightvaults to Neverwhere-t teljes felállással rögzítettük, és szó volt már élő fellépésekről is. Tervben van a dolog, csak a Festercult prioritást élvez. Egyébként a két zenekar tagsága teljesen fedi egymást, csak a Wurmloch-koncertekhez egy kisegítő billentyűst fogunk csatasorba állítani. A következő Wurmloch kiadvány is készül, ami nagylemez lesz, és minden valószínűség szerint holland kiadó zászlaja alatt jelenik meg, de erről nem nyilatkozom bővebben, mert korai lenne. Szinte teljes egészében megírtam a zenét és a szövegeket, viszont nem szeretném elkapkodni a felvételeket, inkább hagyom érlelődni a dolgot. Annak is örülnék, ha a többiek részt vennének a dalok végleges megformálásában, sőt azt is szeretném, ha a jövőben beszállnának a dalszerzésbe. Szerintem fontos, hogy a többiek ötletei is érvényesüljenek, mert ezáltal érezhetnék a dalokat ők is igazán a sajátjuknak.

A Tales of Dark... miért szűnt meg? Kívülről sikeres zenekarnak tűnt, aztán nyoma veszett.
– A szokásos tagcserék ott is egy idő után megfárasztották a csapatot. Nem dolgozott már senkiben sem a vágy olyan mértékben, hogy érdemes lett volna tovább gürcölni. Függetlenül attól, hogy nem voltam alapítótag, meg csak egy voltam a négy dalszerző közül, végül szinte kizárólag az én vállamra került a dalírás feladata, mert a többiek nem nagyon hoztak ötleteket, és miután megírtam, majd feldemóztam a teljes harmadik album anyagát, éveken keresztül (néhány szórványos próbán kívül) nem történt jóformán semmi a banda körül, 2017-ben meghoztam azt a döntést, hogy más úton folytatom, és ekkor indítottam be a Wurmlochot. A többiek, ha a jövőben késztetést éreznek hozzá, akár folytathatják is a bandát, viszont számomra a ToD sztori végérvényesen lezárult.

Milyen távlatokat láttok jelenleg a Festercult előtt? Több lehetőség rejlik egy zenekar számára, ha már felnőtt fejjel indítják?
– A több évtizedes tapasztalat segíthet bizonyos döntések meghozatalában, viszont nagy elvárásaink nincsenek. Tisztában vagyunk, hogy a jelenlegi viszonyok között ilyen szélsőséges zenével nem fogunk komoly karriert építeni. A zenekarosdit elsődlegesen a saját örömünkre csináljuk, és azon, hogy a jövő mit rejt, szerintem nem is nagyon érdemes rágódni. A kreativitás a lételemünk, és szerintem akkor is zenét írnánk, ha a kutya se lenne ránk kíváncsi. Tesszük a dolgunkat, ahogy nekünk megfelel, olyan tempóban, ahogy a szabadidőnk megengedi, a többi meg legyen, ahogy lennie kell.

(Vége)