Bármilyen körülmények között

A világ a feje tetejére állt, vagyis pontosabban az okosok véleménye szerint megakadt a fejlődésben, sőt megindult visszafelé, egyelőre ráklépésben, arcát még a jövő felé fordítva, ám egyre közelítve a múlt árnyai felé, ami semmi jóval nem kecsegtet. Mindez fiatalokat és időseket egyaránt érint, és a távolban történő, távolinak tűnő események is kihathatnak mindennapjainkra. Nemcsak arra gondolok, hogy drágább lehet az üzemanyag, nagyobb lehet a fűtésszámlánk, vagy éppen többet kell fizetnünk a boltokban, a tolóablakoknál, hanem hogy a mentális egészségünk is rámehet. Jó lenne megszökni a mindenféle negatív hatásoktól, de olyan világban élünk, amikor erre nincs, vagy csak korlátozottan van lehetőség. Oké, nem nézek tévét, hogy ne is lássam, mi történik – nem baj, majd a közösségi oldalakon elébed jön. De majd a Facebookon is csak olyan tartalmakat lájkolok, amik nekem tetszenek, és az algoritmus nem fog olyan tartalmakat elébem dobni – de oda fog, ha másképp nem, majd valamelyik ismerősöd profiljának köszönhetően. De ha az Instán csak virágos, mézesmázos, boldogságos fotókat nézegetek – nézegetni szabad, sőt kell és tanácsos, sőt muszáj és feltétlenül szükséges, viszont ez sajnos nem változtat a dolgokon. A strucc a homokba dugja a fejét (mit mondanak erről a biológusok? Tényleg ezt csinálja?), de akkor is tudja, mi történik körülötte, mert előbb-utóbb fel kell emelnie a fejét, és körbe kell néznie, akkor meg BUMM! a valóság, ami olyan amilyen.

Ha már ilyen szépen levezettük (királyi többes), akkor nézzük meg, mit tehetünk annak érdekében, hogy ne kattanjunk be. Nem tudom, de minden bizonnyal segít az, ha olyan dolgot nézünk, hallgatunk, csinálunk, ami örömöt okoz, lefoglal, ami feltölt, ami kizökkent a szürkeségből, ami színt visz a reménytelenségbe, a szomorúságba, a szürkeségbe. Nem elszökni kell a tények elől – mert ugye úgy sem lehet, hanem egyensúlyozni, ellentartani neki, olyan dologgal foglalkozni, ami semlegesíti azok hatásait, ami nemcsak szórakoztat, hanem az épülésünkre is szolgál – például a tánc, ami nemcsak szórakoztató, nemcsak feszültség-levezető, nemcsak közösségi élmény, hanem az ember testét és lelkét, fizikumát és pszichéjét is erősíti, ezáltal a mindennapjainkban is ellenállóbbakká tesz bennünket, befogadjuk a világot, átszűrjük, megértjük, de mivel az agyunk mással is foglalkozik, ami erősebbé teszi, nem esünk kétségbe, nem futunk világgá, nem süllyedünk el valahova a béka talpai alá, hanem bármikor, bármilyen körülmények között felállunk – mert csak így érdemes.

Vigyázzatok magatokra!

P. S.: Lapunk következő száma április 8-án jelenik meg, ám ezúttal nem találkozhattok a jól ismert állandó rovatainkkal, ugyanis tematikus számmal készülünk számotokra. Kicsit szétnézünk Izlandon, a tőlünk olyan messze lévő szigetországon, megcsodáljuk lakóit, turisztikai látványosságait, természeti kincseit, nyelvi szépségeit, művészetét és kicsit a történelmét is. Figyeljétek a bejelentéseinket, ezt követően pedig az újságárusok kirakatait, polcait – hogy kicsit lehűtsük a felforrósodott kedélyeket.