Egyértelmű irány

Szabó Szilvia zentai származású egyetemista, aki jelenleg az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának elsőéves hallgatója. A Közgazdasági és Kereskedelmi Középiskolában szerzett alapok után tudatos döntéssel választotta a jogi pályát, és ma már kollégistaként éli mindennapjait Újvidéken, ahol nemcsak tanul, hanem aktív közösségi életet is él.

Mi inspirált arra, hogy a jogot válaszd?

– Nekem mindig is ez tetszett, és igazából sosem volt kérdés, hogy ide jöjjek. Már középiskolában erre a területre készültem, olyan iskolába jártam, ahol sok hasznos alapot kaptunk. Emellett volt egy nagyon kedves tanárnőnk, aki még inkább megszerettette velem a jogot, sokat beszélgettünk erről, és rengeteget segített abban, hogy biztos legyek a döntésemben.

Milyen az egyetemi élet? Olyan, amire számítottál?

– Teljes mértékben. Tudtam, hogy sok tanulás vár rám, és ez tényleg így van. Rengeteg a tananyag, muszáj mindent memorizálni, és már az első évtől komolyan kell. Vannak kötelező órák, amikre be kell járni, és én azokra is be szoktam menni, amelyek nem kötelezőek, mert úgy érzem, így jobban megértem az anyagot, és közben a szerb nyelvtudásom is fejlődik.

Volt nehézséged a nyelvvel vagy a beilleszkedéssel?

– Nem mondom, hogy tökéletesen tudtam szerbül, de mindent megértettem, és el tudtam intézni a dolgaimat. Persze kicsit nehezebb volt, főleg az előadásokon, amikor gyorsan beszéltek, de idővel egyre több minden ragad az emberre. Szerintem fontos, hogy ne féljünk megszólalni, még akkor sem, ha nem tökéletes a nyelvtudásunk.

Milyen a kollégiumi élet?

– Nekem nagyon pozitív élmény. Tényleg nagyon örülök, hogy kollégiumban lakhatok, mert rengeteg embert ismertem meg. Olyanokkal is barátságot kötöttem, akikkel egyébként biztosan nem találkoztam volna. Nagyon családias a hangulat, sokszor összejövünk beszélgetni, leülünk teázni, vagy csak a folyosón váltunk pár szót. Ketten vagyunk egy szobában, ami szerintem pont ideális.

Részt veszel valamilyen szakkörön vagy programon?

– Igen, járok önismereti szakkörre. Emellett jelentkeztem a sportszakkörre. Vannak közéleti estek is, valamint járunk színházba, szóval elég aktív a közösségi élet.

Milyen Újvidéken élni?

– Az elején nagyon nehéz volt, az első két-három hétben erős honvágyam volt, és sokszor gondoltam arra, hogy hazamennék. Hirtelen minden új volt, más ritmus, más emberek, teljesen más környezet. De most már megszoktam, és kimondottan megszerettem a várost.

Vannak terveid a jövőre nézve?

– Mindenképpen Újvidéken szeretnék maradni. Hogy pontosan milyen területen helyezkednék el, azt még nem tudom, de úgy érzem, itt vannak azok a lehetőségek, amik érdekelnek. Egyelőre arra koncentrálok, hogy jól teljesítsek az egyetemen, és minél több tapasztalatot szerezzek.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Újvidéken tanuljanak tovább?

– Csak buzdítani tudom őket, hogy merjenek belevágni. A kollégiumban sok olyan lakó van, aki eleinte alig beszélt szerbül, és ők is nagyon gyorsan fejlődnek. Az elején természetes, hogy minden nehéznek tűnik, de az ember hamar belerázódik, főleg akkor, ha jó közösség veszi körül, és nem érzi magát egyedül.