A hosszú hétvége minden ember barátja. Mindenki várja, mint rég nem látott ismerőst. Szeretjük, ha egy ünnep pénteki, hétfői vagy éppen csütörtöki napra esik, mert akkor a szokásostól eltérő módon tölthetjük el a rendelkezésünkre álló időt. Betervezünk valami kirándulást, filmmaratont, egy sorozat teljes évadát, egy könyvet, amire a kötelességek miatt egyébként nem jut időnk, vagy éppen a semmittevést, amikor csak élvezzük a szabadságot, a kötelezettségek hiányát, a napsütést, az esőt, a szelet, a havazást, bármit.
Kellenek a hosszú hétvégék, hogy kizökkentsenek az unalmas, 5+2-es felállásból. Olyan ez, mint amikor az edző valamilyen meglepő összeállításban küldi pályára csapatát, 4+4+2 helyett, mondjuk, 3+4+2+1-es felállással állnak ki. Az ellenfél csak kapkod, nem találja a helyét, nem érti a rendszer működését, és a csapat könnyedén nyer, pusztán annak köszönhetően, hogy éppen akkor, éppen ők húztak meg egy váratlant, egy olyat, ami eltér a megszokottól. És amiről még szót kell ejteni, hogy ez a csapat, élén a bátor edzővel, nagyobb népszerűségnek örvend a nézők, szurkolók körében is, hisz, valljuk be, mindannyian jobban szeretjük azokat, akik mernek újítani, mernek valami mást csinálni, főleg ha az a más szemkápráztató, ragyogó, zseniális, látványos stb., hogy most ne soroljam a jelzőket a végtelenségig. Ilyen a hosszú hétvége is, ragyogó, zseniális, látványos stb., vagy bármilyen, amilyenné varázsoljuk. Januárban, ugye, betervezzük az 5+2-t, és hoppá, egyszer csak szólnak, hogy 4+3 vagy, urambocsá', 3+4 vár ránk, mondjuk, a jövő héten. Hát nem ragyogó? De az. Vagy? Hát, az, egyértelmű.
Mi kell egy jó hosszú hétvégéhez? Legalább három, de talán inkább négy nap. Kedvező időjárási és anyagi körülmények, bátorság és elszántság. Utazunk kívül, utazunk belül, mindenféleképp utazunk. Mert úgy a szép.
Az igazán előrelátó bölcsek már január elsején átlapozzák a naptárat, melléteszik az ilyen-olyan ünnepeket összefoglaló táblázatokat, és megállapítják, hogy december 31-ig pontosan hány hosszú hétvégére van kilátás a tanévben és azon kívül. Így elmarad ugyan a meglepetés, de ami elvész a vámon, az visszajön a réven (vagy fordítva?), vagyis amit elveszít a meglepetés révén, azt visszanyeri az előre tervezés vámján, le tud csapni az akciókra, idejében le tudja foglalni a legjobb és legkedvezőbb szálláshelyeket vagy bármit, ami esetében, bizony, jól jön a gyorsaság.
Ti melyik csoportba tartoztok? Bölcsen előre terveztek, vagy inkább a meglepetés erejében hisztek, és inkább az utolsó pillanatokra bízzátok a döntést? Valójában mindegy, a lényeg, hogy jól érezzétek magatokat, és minél jobban kihasználjátok a hosszú hétvégék adta lehetőségeket, ússzatok, fussatok, olvassatok, írjatok, vagy akármit, hogy azután, ha véget érnek az ünnepi pillanatok, feltöltődve térjetek vissza az iskolapadba vagy ahová vissza kell térnetek.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá