56. rész – Legelészni nem késő

Itt a tavasz, akarom mondani a nyár is, ha ezt a (meg)bolondul(t) meleg időt nem írjuk az évszak szeszélyességének a számlájára. A fák kizöldültek, minden virágba borult, életre kelt a természet. Érdemes kihasználni ezt a csodás évszakot (is), és minél többet és sűrűbben legelni, mert hát ugye mindenki számára ismerős az ősrégi mondást: fűben-fában orvosság!

Nem számít újdonságnak az ehető virágok megjelenése a tányéron, de ennek ellenére a mindennapi ember mégis ódzkodhat magától az elképzeléstől is, hogy az eddig megszokott vázatölteléket a szája felé emelje. Pedig érdemes nyitottnak lenni az újra, mert igen harmonikus ízkombinációkat fedezhetünk fel, és az egészségünket is szolgálhatják a színes és illatos réti/kerti virágok (főleg ha frissen fogyasztjuk, nem pedig kandírozva, példának okáért). Mindez természetesen csak azoknak hathat az újdonság erejével, akik a modern, természettől elszakadt világban nőttek, azaz nőnek fel. Nem is olyan távoli őseink étrendjében nem számított szenzációnak egyes virágok fogyasztása, sőt.

Gyermekkoromban, abban az egyre távolodó idilli világban, mikor még sokat jártunk Pánába rózsát szemezni, teljesen mindennapi dolognak számított a rózsasziromból készült szörp fogyasztása, amely, ha sikeresen volt elkészítve, ámulatba ejtően illatozó és frissítő italnak számított, főleg abban a tikkasztó nyári melegben. Sajnos jó ideje nem volt szerencsém ehhez a finomsághoz, de rózsaszirmos csokihoz igen. Nemrégiben elhunyt Erzsi nagyimról is őrzök egy emléket, ami a virágevéshez kötődik, egy nyári reggelről, amikor az unatkozó gyerekeknek mutogatja, hogy a pánai „nyaraló” körül ültetett növények közül melyik ehető és melyiket jobb békén hagyni. De sokat tudott a gyógynövényekről is, maga készítette a teakeverékeket a réten szedett füvekből, és a cickafark meg a csipkebogyó volt a mindenható, ha jól emlékszem.

A pipacs – hát a pipacs, az szerintem senki gyerekkorából nem maradhatott ki. Vagy tévedek talán? Manyi nagyimat rendszeresen elkísértem a temetőbe Prücsi kutyámmal az oldalamon, és míg a nagyi a sírokat rendezgette, zavartalanul játszadoztam, szaladgáltam, lepkéket hajkurásztam, kavicsokat és mohát gyűjtöttem az elhagyatott, ősrégi sírokról – csodás hely ez a temető, nem értem, sokakat miért ráz ki a hideg tőle. A hatalmasra nőtt, rendezetlen fűben vadásztam a nyiladozó pipacsokat, és persze, hogy faltam belőle párat!

Hát mekkora élmény volt az, amikor fehér és lila mákvirágot is találtam?! Kész szenzáció! Nem tudom, a mai gyerekeknek van-e ilyen „luxus” az életükben, de ha a saját gyerekem a kiindulópont, azt kell hogy mondjam, sajnos nincs. A (nagy)városi élet mindenre rányomja a bélyegét.

Akácvirágot apukámmal kóstolgattunk egy tavaszi napon búcsúba menet, és emlékszem, féltem, nehogy valami rossz ízű bogarat is rejtsen a nektárral teli aprócska virág, ami a számban köt ki hamarosan! A méhecskék kisebb gondot jelentettek, őket könnyű volt észrevenni.

Most azon töprengek, hogy talán a bodza vagy a pitypang a mi vidékünkön a legelterjedtebb és a legelfogadottabb virág, amely szinte minden család életében fontos szerepet tölt be. Inkább a bodza mellett teszem le a voksot, hiszen ki nem szereti a bodzaszörpöt? A pitypang kesernyés ízét ezzel ellentétben nem mindenkinek a gyomra veszi be, pedig érdemes volna. A szépséges bodza éppen most virágzik, aki ráér, fordítson időt a szüretre, de ha lekésitek az akciót, az érett bogyót sem érdemes a fán hagyni, értékes szörp, bor, zselé és dzsem készülhet belőle!

Amit mindenképpen szem előtt kell tartani:

– csak olyan helyen szedjünk ehető (vad)virágot, aminek a közelében nincs forgalmas út,

– nincs permetezve,

– az állatok nem pisilték nyakon hatvanszor,

– legyünk biztosak abban, mit szüretelünk, nehogy megmérgezzük magunkat valamivel, ami csak hasonlít a begyűjteni kívánt növényre,

– hűvös napszakban szüreteljünk, mikor a harmat már felszáradt, és csak kinyílt virágokat szedjünk (a bimbós vagy az elnyílt nem jó),

– a legjobban akkor járunk, ha magunk termesztjük a fogyasztásra szánt virágokat, ez a legbiztosabb módja a minőség-ellenőrzésnek és az állandó frissességnek (a virágok csak nagyon rövid ideig tárolhatók, ajánlatos azonnal felhasználni, esetleg rövid ideig vízben vagy nedves szalvétában, hűtőben tárolni),

– kizárólag kis mennyiségben használjuk őket, különben emésztési problémákat okozhatnak,

– allergiásoknak nem ajánlott!

Forrás

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: