Sokak szerint ősz a legszebb évszak, de még a legkritikusabb kritikusok is egyetértenek abban, hogy ott a helye a legjobb négy között, tehát mindenféleképpen elődöntős, ami már jó eredménynek tekinthető. Viszont mi még mindig görcsösen kapaszkodunk a nyárba, még mindig nem tudjuk elengedni a strandidőt, a fesztiválokat, a tengerpartot, és sopánkodva újra és újra felemlegetjük a vakációt, és újra és újra elmélázunk nyáron szerzett emlékeink felett. Minden szépsége ellenére igencsak rossz helyzetben van az ősz. Véget ért a szeptember, és máris mélyen benne járunk az októberben, és mi ragaszkodunk a nyárhoz, és az őszben is a nyarat, a vénasszonyok nyarát, az indián nyarat várjuk. Ilyenek vagyunk, rossz az, aki rosszra gondol stb. Pedig milyen jó lenne csak az őszre figyelni, észrevenni a színeit, az illatait, a hangjait, és nem csak arra gondolni, hogy rétegesen kell öltöznünk, hogy nem szabad otthon felejtenünk a kabátot, az esernyőt, hogy ráadásul maholnap a fűtést is be kell kapcsolni, tehát megnövekszik az albérlet rezsije, bármennyire spórolunk is. Fessük inkább meg az őszt, az ősz színeivel borítsunk be mindent, úton-útfélen a vörös, a sárga, a barna árnyalataival találkozzunk, úton-útfélen a vörös, a sárga, a barna árnyalataival találkozzon mindenki, beleértve a… mindenkit, na…

Ha már a színeknél tartunk, minden bizonnyal észrevettétek, hogy lapunk jelen száma a Tudósok és drMáriás tevékenysége nyomán, nekik köszönhetően, miattuk és általuk, igencsak színesre sikeredett. Festmények, poszterek, borítók. Szinte egy igazi Tudósok tematikus számot sikerült összeállítanunk, és mindennek apropója a zenekar legújabb albuma, amely Nem! címmel látott napvilágot szeptemberben. Ha csak tehetitek, hallgassátok meg a rajta szereplő dalokat, és meglátjátok, maholnap fejből fújjátok a dalszövegeket, és hébe-hóba minden valószínűség szerint idézni is fogjátok egy-egy sorát, és innen már csak idő kérdése, hogy osztály- és évfolyamtársaitok, barátaitok, ismerőseitek is átvegyék ezen idézeteket. És így lassan, lépésről lépésre mindenkiből tudós válik, mindenki tudós lesz, mindenki tudósok lesznek, mi is tudósok leszünk. Tudósokat mindenhova! Meg színeket. Ergo a tudósokat ne szakállas vénemberként képzeljük el, akik szürke felöltőben, szürke könyveik fölé hajolnak a szürke háttér előtt, amint az ablakon keresztül a szürke nap szürke sugarai szürkén törnek a terembe. Igenis színes felöltőben ülnek az asztalnál, és színes könyveket lapoznak, a háttér pedig tömérdek színt rejt, a nap sugarait meg, ugye, mindannyian ismerjük. De most, ezen a szép napon koncentráljunk csak az ősz színeire, a vörös, a sárga és a barna árnyalataira, szedjünk vadgesztenyét, csemegézzünk szelídgesztenyét, és ha szabadon élő állatokkal hoz bennünket össze a sors, kérdezzük meg tőlük, felkészültek-e a télre, bekészítették-e már a télirevalót, készen állnak-e a nagy útra, vagy legalább gondolnak-e már a réteges öltözködésre. Látogassunk el egy-két képtárba, keressük a természet színeit a négy fal között, üvegburák alatt, a falakra fellógatva. És ha megtaláltuk, köszöntsük őket kalapemeléssel, és kívánjunk nekik további szép színes napokat.

Képgaléria: