A csalánkiütés (Urticaria)

A múltkori témánkhoz hasonlóan ezúttal is egy allergiás eredetű megbetegedéssel ismerkedünk meg, amely a legnagyobb szervünket, a bőrt érinti. A bőrgyógyászat egyik leggyakoribb kórképe a csalánkiütés (urticaria) betegsége, mely bizonyos külső behatásokra való bőrreakciót jelent – csalángöbök, csalánfoltok (urtica) formájában.

KIKNÉL JELENIK MEG?

A teljes lakosság körülbelül negyedénél élete során legalább egyszer megjelenik a csalánkiütés. A nemi érintettséget illetően az urticaria esetében a nők viszik a prímet, náluk gyakoribb. Jelentkezhet heveny (akut) és idült (krónikus) formában. Az akut típus gyerekekre, fiatalkorúakra jellemző – náluk gyorsan jelennek meg és gyorsan el is múlnak a tünetek. Krónikus csalánkiütésről akkor beszélhetünk, ha a panaszok legalább 6 hétig tartanak. Ez az állapot viszonylag ritka az akut típushoz képest.

MIÉRT ÉS HOGYAN JÖN LÉTRE A CSALÁNKIÜTÉS?

Urticaria során a bőr középső rétegében, az irhában (dermiszben) ödéma alakul ki, vagyis felgyülemlik benne a víz. Ez azért történik, mert hisztamin szabadul fel, ami tágítja a vérereket, ahonnan a víz a vérből képes kiszűrődni. Kívülről ez csalánfoltokként látható, amelyek rózsaszínes-fehéres színűek, különböző méretűek (átmérőjük általában néhány centiméter), alakjuk általában szabálytalan, összenőve térképszerű, valamint bizonyos esetekben vöröses perem veszi körbe őket. A hisztamin allergiás reakciókkor szabadul fel, tehát olyan esetekben, amikor az immunrendszer olyan külső hatásokra reagál, amik élettani körülmények között nem váltanak ki betegséget az emberi szervezetben. Mivel azonban az allergiára hajlamos immunrendszer mégis reagál ezekre a tényezőkre, túlzott immunreakció (értsd: gyulladás) jön létre, és gyakorlatilag ezt láthatjuk a különböző allergiás betegségek kórképében.

A csalánkiütést kiváltó allergének sokszor a szervezetbe különböző módon bevitt külső anyagok, pl. gyógyszerek, tartósítószerek, különböző ételek, bélférgek, vagy akár baktériumok összetevői, fehérjéi. Amikor szervezetünkben bakteriális gócok lappangnak, különböző anyagokat szabadítanak fel vérkeringésünkbe, s ezáltal képesek allergiás megbetegedéseket okozni, az immunrendszer ugyanis ezekre is reagál. Ilyen gócok (fókuszok) a krónikus mandulagyulladás állapota, az elszuvasodott foggyökér körül található fertőződés, krónikus epehólyag-gyulladás, nőknél petefészek-, férfiaknál prosztatagyulladás. Ezek a gócok gyakran semmilyen tünettel sem járnak, ezért nehéz felismerni az ismeretlen eredetű urticaria tényleges okát.

Ha a bőrre kerülnek bizonyos anyagok, pl. növényi váladékok, kozmetikumok, nyers tojásfehérje, szerves oldószerek (leggyakrabban formalin), hasonlóképp létrejöhet csalánkiütés. Ez a contact urticaria.

Tudnunk kell azt is, hogy az urticaria nem kizárólag allergiás megbetegedés. Léteznek olyan változatok, amikor fizikai tényezők váltják ki a csalánkiütést – pl. mechanikus dörzsölés, nyomás, a külső környezet magas hőmérséklete, a napsugárzás vagy akár a hideg levegőben és vízben való tartózkodás is. Ezek kezelésében fontos szerepet kap az érintett bőrterület védelme a kiváltó tényezőtől. Különböző ételek is kiválthatják a hisztamin felszabadulását a szervezetben, habár nem történik valódi allergiás reakció. Csalánkiütést kiválthat különböző borok, sajtok, húsfélék (sonka, kolbász, halak), valamint savanyú káposzta fogyasztása is.

A csalánkiütés az előbb említett bőrelváltozások mellett járhat az ajkak, a szemhéj, a nemi szervek és az ujjvégek felduzzadásával is – ugyanaz történik, mint a bőrelváltozásoknál, tehát felgyülemlik a víz ezeken a területeken. Ez az állapot az angioödéma vagy Quincke-ödéma. Ha a vizenyő következtében bedagad a nyelv, garat vagy a gége, a személy életveszélyes állapotba kerülhet a fulladás miatt. Végső esetben ilyenkor sebészeti beavatkozásra (gégemetszésre) és külső lélegeztetésre van szükség, habár az esetek nagy többségében a Quincke-ödéma önmagától elmúlik.

HOGYAN ORVOSOLJUK A HELYZETET?

Az urticaria sok esetben magától elmúlik. Ellenkező esetben mindenképp orvoshoz kell fordulni, és fel kell ismerni a csalánkiütést kiváltó tényezőket. Ez nem könnyű feladat, éppen ezért néha türelmes, körültekintő, hónapokon keresztül tartó kutatásba, odafigyelésbe kerül a gyógyulás. A gyógyulás kulcsa a kiváltó ok elkerülése. Emellett léteznek gyógyszerek, amelyek a hisztamin felszabadulását képesek meggátolni – ezek az antihisztaminok. A korszerű antihisztaminok – a közhiedelemmel ellentétben – nem csökkentik az éberséget, szedésükkor nem lép fel álmosság, és csak alacsony mértékben csökkentik a munkaképességet. Előnyük, hogy naponta egyszer kell bevenni. Szélsőségesebb esetben az orvos antidepresszánsokkal és kortikoszteroidokkal kezeli a fellépő állapotot.