Fesztiváli interjú a sokadszorra visszatért Messiah zenekar két tagjával

Vannak érthetetlen dolgok. Egyszer valaki letámadott (még jó régen), amiért keresztény death metálos vagyok, mivel szeretem a svájci Messiah zenéjét. Kérdeztem az illetőt, mit gondol az 1994-es The Ballad of Jesus minialbumukról, valamint a dal refrénjéről (Jesus – pedofile), s a válasz az volt, hogy ő nem hallgat keresztény death metált, tehát nem is tudhatja, miről beszélek. A másik érdekes kérdés velük kapcsolatban az volt, hogyan vették fel a gitárokat az ECW lemezükhöz, mivel a hangzása semmihez sem hasonlítható. Nos, minden kérdés nem juthatott eszünkbe a rendelkezésünkre álló 20 perces interjú alatt, de azért igyekeztünk. Aki a svájci Messiaht ismeri, valószínűleg: a) nem ma jött le a falvédőről; b) mindig érdekelték a kultikus bandák; c) szereti a death thrash metált.

Az 1984-ben alakult zenekar első ízben öt lemez és tíz évnyi aktív zenélés után vonult vissza. Különleges hangulatú lemezeik egy korszak markáns lenyomatát jelentik. Széles körben soha nem lettek ismertek, de zenéjük az egyik leghangulatosabb európai stílusgyakorlat. A legutóbbi Brutal Assault Fesztiválon Andy Kaina énekessel és Steve Karrer dobossal beszélgettünk a press-sátorban – ahol a birkák folyamatos bégetése zavart minket (ha megsimogatod a BA zombi birkát, akkor bégetni kezd – persze mindenki simogatta, ők nem tudják, hogy a birkák valójában hallgatnak).

Először játszotok a Brutal Assault Fesztiválon. Volt időtök szétnézni? Láttatok valami koncertet? Esetleg van valami, amit ti is szeretnétek megnézni?

Steve: Nem volt időnk sétálni, sem koncertet végignézni. Tegnap késő éjjel érkeztünk, jelentkeztünk a szervezőknél, egyeztettünk a mai fellépéssel kapcsolatban, kóvályogtunk, és inkább pihentünk.

Andy: Ma már biztosan megnézünk pár bulit, például a Danziget...

Steve: Szívesen megnéztem volna magunkat… (Haha)

A legutóbbi lemezetek Underground címen jött ki 1994-ben, de azon már Andy helyett a therionos Christofer Johnsson állt a mikrofon előtt. Miért volt szükség erre a váltásra annak idején?

Steve: Christofer azért jött, mert ő itt mellettem (Mutat az énekes felé) elhagyta a bandát. Barátian váltunk el, de Andy döntése nagyon rosszul esett mindannyiunknak.

Andy: Akármennyire sokat jelent a metál zene és a zenélés, sosem éreztem, hogy nekem most ebből kellene élnem. Úgy láttam, a zenélés soha nem lehet több hobbinál. 25-26 éves voltam, amikor kiszálltam a zenekarból, de akkor már öt éve voltam a Messiah tagja. Körbe akartam utazni a világot, megismerni, ki kellett lépnem a szokásos körökből.

Steve: Egy lengyelországi metál fesztiválon együtt zenélt a Messiah és a Therion, és még akkor címet cseréltünk Christofer Johnssonnal, aki Messiah-rajongó volt. Amikor Andy elment, adta magát az ötlet, megkérdeztük, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzánk, s erre ő igent mondott. Különös időszak volt, sokat kísérleteztünk a hangzással, ritmusokkal. Utólag visszatekintve, szeretem a vele készült Underground lemezt. Technikai szempontból az a legjobb kiadványunk, a basszus meg a dob különösen jó rajta, Christopher is kipróbált egy csomó érdekes dolgot az énekkel. De lehet, jobb lett volna más név alatt megjelentetni. Hirtelen nagyon korszerűek lettünk, de akkoriban a stúdiók technikai változásainak köszönhetően rengetegen beleestek ebbe a hibába.

Azt olvastam egy nemrégiben veletek készült interjúban, hogy új lemezt is terveztek. Mire számíthatunk?

Steve: Az biztos, hogy nem az Underground folytatása lesz. A komoly dalszerzési folyamat pedig őszre indul (Hát igen, a beszélgetés még augusztusban született.), mert most egyhuzamban lesz még néhány fesztiválfellépésünk.

Andy: Szeretnénk, ha jövő őszre kijönne az új lemez, de nem akarjuk elkapkodni. Gáz lenne egy szokásos visszatérő, közepes lemezt letenni az asztalra annyi év után.

Steve: Semmilyen kiadói nyomás nem nehezedik ránk, mi döntjük el, hova megyünk zenélni, mikor lesz kész a lemez, milyen lesz...

Valami ötletetek van koncepció szempontjából?

Andy: Nem vagyunk egy koncepciógyáros banda, de az igaz, a Rotten Perish lemeznél összefüggő témákat jártunk körbe. Az új anyagnál nekem az az előzetes ötletem, hogy misztikus középkori történeteket dolgozok fel a szövegekben.

Steve: Aztán végül a globális felmelegedésről szól majd a lemez…

Erről jut eszembe, az Extrem Cold Weather lemezetek borítója valami netes szavazáson bekerült a legrosszabb metál lemezborítók közé...

Steve: Hát, nem egy nagy költségvetésű valami, az biztos. Hirtelen kellett egy borító, mert a megígért nem készült el, vagy nem is tudom, mi lett. Végül levágták a többiek egy naptárról a január felett szereplő képet, amin az a jegesmedve volt, és ráollózták a zenekar logóját. Nem volt egy nagy filozófia.

Andy: Kifejezetten olcsó volt…

Tudtok valamit a képen szereplő jegesmedvéről? Mi lett vele azóta? (Komoly meglepetés az arcokon, majd röhögés.)

Andy: Biztosan él még, csak nyugdíjas. A jegesmedvék sokáig élnek, nem?

Steve: Harcol a globális felmelegedés ellen…

Tizenöt évvel ezelőtt már volt egy újjáalakulásotok. Van különbség az akkori és a mostani között?

Steve: Tizenöt évvel ezelőtt kifejezetten két koncertre álltunk össze, mert hirtelen úgy alakult, nem is volt többről szó. Akkor annyira adódott lehetőségünk, tudtuk, nem lesz folytatás. Most teljesen más a helyzet, mindannyian ráérünk, otthon élünk mindannyian, tele vagyunk hosszú távú tervekkel.

Mennyire vagytok motiváltak? Kitarthat ez a lendület, mondjuk, öt lemezen keresztül?

Steve: Öt? Én nem tudom, egyáltalán megélhetek-e még öt lemezt, nem hogy annyira legyen motivációm...

Andy: Egy lemezre mindenképp van, de az az öt hihetetlennek tűnik...

Majdnem 25 évet kihagytatok. Nyomon követtétek, hogy ez idő alatt mi történik a metál világban?

Andy: Én személy szerint teljesen kiestem ebből a heavy metál üzletből. Nem is jártam koncertekre, csak a régi kedvenceket hallgattam. Aztán amikor pár éve ismét elkezdtem felzárkózni, csak kapkodtam a fejem, mik ezek a hangzások és zenekarok, amiket a többiek mutogatnak. Lényegében nekem újra bele kellett verődnöm ebbe az egészbe.

Steve: Én végig zenéltem, és figyelemmel kísértem a zenéket. Főleg a ritmusorientált cuccok vonzanak, vagy ilyen retro rock dolgok, mint a Clutch. Az új bandák közül nagyon szeretem a Gojirát...

 A promóció módja is teljesen megváltozott 1994 óta. Fel tudjátok találni magatokat az új körülmények között?

Steve: Sok minden elérhetőbb és egyszerűbb lett. Mi is mindent kihasználunk, amit tudunk. Már kevés pénzből is lehet jó videoklipeket készíteni, és ezt népszerűsíteni. Tudod, egy YouTube-on keresztül...

Andy: A kilencvenes években egy videoklip rengeteg pénzbe került. Mindenki azt mondta, ha népszerűek akarunk lenni, akkor kell zenés videó, aztán amikor elkértük az árajánlatot, kiderült, majdnem többe kerül, mint a lemezfelvétel. Akkor viszont a kiadó azt mondta, ti nem vagytok híresek, minek nektek az? (Haha)

Milyen volt a viszonyotok a többi svájci zenekarral? Együttműködtetek az európai színtérrel?

Steve: A Coronerhez, a Celtic Frosthoz baráti szálak fűztek mindig is. A Kreatorral egy időben együtt dolgoztunk a stúdióban, akkor összebarátkoztunk velük, ami több közös fellépést is eredményezett.

Abban az időszakban, amikor ti is aktívak voltatok, ebben a műfajban nagy népszerűségnek örvendett a mágia és a sátánizmus. Ti hogy látjátok ezt, a színtér imázsának része volt?

Steve: Az, hogy mit képzelt és gondolt egy zenekar a színtérről, és mi mit képviseltünk, nem feltétlenül ugyanaz. Inkább a kritikai hozzáállás jellemzett bennünket.

Andy: Ez a sátánista dolog akkoriban szerintem a show része volt, egyenlő volt a stílussal, és senki nem vette komolyan. Alapvetően már magát a vallást hogyan is lehetne komolyan venni?

A metál zenéhez nem árt formában lenni ennyi év után. Ti odafigyeltek a táplálkozásra, vagy sportoltok valamit?

Steve: Most nézz rám! Szerinted az én szavam ér valamit ebben a kérdésben? (Nevetés. A sörpocakjára mutat, majd az igen alaposan kigyúrt Andyre.)

Andy: Amikor az anyukám 2003-ban meghalt szívrohamban, átértékeltem az életet. Nekem akkor kezdődött az egészséges életmód, a piálás visszafogása, a sport, de nem végletesen csinálom. Látod, most is sörözünk, szerintem a mértékletesség mindenben fontos.

Steve: Bezzeg régen, amikor a Choir of Horrors lemezt vettük fel a stúdióban, alig tudtuk kivenni a kezéből a piát. Annyira bebaszott, hogy pár nap után csak kólát engedtük inni...

Ekkor megjelenik a menedzser, és azt kérdezi, elrabolhatja-e a zenekart. Egy közös fotó, pár mosoly és egy elvágott interjú....

Képgaléria: