: Chicagóban, a szelek városában
Chicagóban, a szelek városában

Ohióból jelentjük

: Chicagóban, a szelek városában
Chicagóban, a szelek városában

A vajdasági Miklós Melánia jelenleg Clevelandben tartózkodik. Olvassátok el a folytonos pörgésben levő riporter vagány élményeit.

 

Hogyan ismerkedtél meg a Kőrösi Csoma Sándor Programmal, és miért jelentkeztél rá?

– Egyik barátnőmtől hallottam róla először, az ő ismerősei pályáztak korábban a programra, és jókat mondtak róla. Azután a jógaoktatóm mesélte, aki szabadúszó színész, hogy éppen egy kácsépés volt a segítségükre egy svédországi vendégjátékon, ahol egy gyerekelőadással turnéztak az ottani diaszpóra közösségeiben. Mivel akkor már tíz éve a kulturális szférában dolgoztam, szerettem volna kiszakadni, váltani, és kerestem azokat a lehetőségeket, ahol másként kamatoztathatom a tapasztalataimat. A Bárka Színházban, majd a Budapesti Nyári Fesztivál szervezőjeként, a PR- és marketingfeladatokkal is foglalkozó sajtófőnökként megismertem a kortárs magyar előadóművészek jelentős részét, valamint a mecenatúra működését. Abban reménykedtem, hogy a KCSP-program keretében is lesz lehetőségem hasonló munkát végezni, és a külföldön élő magyaroknak minél többet meg tudok mutatni abból a kulturális pezsgésből, ami Budapestet jellemzi. Emellett vajdasági lányként kíváncsi voltam a diaszpórában élő közösségekre. Aki elhagyja a szülőföldjét, abban örök kérdés marad, hogy jól tette-e. Én 15 évesen jöttem el otthonról, előbb Szegeden voltam, aztán az újvidéki Magyar Tanszék-es kitérő után visszamentem oda, majd az egyetem után felköltöztem Pestre. Rengeteget dolgoztam, bizonyítva magamnak, hogy nem véletlenül vagyok ott, ahol. Sokan vannak ezzel így. Ilyen hosszú idő alatt azonban az ember új életet rendez be magának, de a fontosabb életszakaszokban felmerül, hogy akár haza is vihetné a tudását. Szerettem volna ezt a helyzetet is tisztábban látni, s azt gondoltam, hogy a KCSP-s 9 hónapnyi távollét segíteni fog ebben.

Miért épp Amerika?

– A jelentkezési lapon be lehet jelölni néhány célországot, ahová szeretnénk menni. Ezt az határozza meg, hogy milyen nyelveket beszél a pályázó, mi a végzettsége, ismer-e egy közösséget korábbról, illetve hogy milyen céljai vannak. Angolul, németül, olaszul és (még) szerbül beszélek, ezért ezeken a nyelvterületeken jelöltem be olyan fogadószervezeteket, ahol kultúraszervezésre, oktatásra kerestek segítséget. Aztán jött a telefon, hogy mit szólnék Clevelandhez. Hirtelen nem tudtam mit mondani, kaptam pár óra gondolkodási időt. Azonnal elkezdtem böngészni, hogy mit lehet tudni a Nagy-tavak környéki városról, és miközben kiderült, hogy itt él az egyik legnagyobb lélekszámú magyarság, eszembe jutott Oravecz Imre regénytriológiája, amelyben éppen egy Ohio államba kivándorolt család történetét meséli el. Ezt jó jelnek vettem, ezért is mondtam igent, pedig soha nem vágytam Amerikába.

Báli interjú dr. Bencsik Zita chicagói főkonzullal

Báli interjú dr. Bencsik Zita chicagói főkonzullal

Tudósítóként tevékenykedsz. Mesélnél erről?

– Mindig is volt közöm az újságíráshoz, a médiához. A Tanszékhez is jó emlékek kötnek, amikor a Műhelyt és az Symposiont szerkesztettük. Amikor Pestre kerültem, beiratkoztam a Bárka Hajónapló Műhelyébe, s onnantól kezdve folyamatosan írtam színházi kritikákat, szerkesztettem online kulturális portált, műsorfüzeteket, sajtóztam fesztiválokat, és 12 évig vezettem egy beszélgetős színházi műsort a Tilos Rádióban. Főként ezeket a tapasztalataimat hasznosítom a kácsépés munkám során is. Clevelandben nagyon aktív a magyarság, 8 templom és 13 civil szervezet működik, köztük az a Bocskai Rádió, ahová kerültem. A John Carroll Egyetem stúdiójából minden vasárnap 3 órás élő műsort sugároz magyar nyelven. 35 éve működik, a mostani szerkesztőség 6 éve csinálja önkéntesként. Óriási munkát végeznek, aminek köszönhetően a Bocskai Rádió az amerikai magyar diaszpóra egyik legfontosabb médiumává nőtte ki magát. A Nemzetpolitikai Államtitkárság diaszpóratámogatási programjának köszönhetően felszereléshez jutottak, valamint tudnak utazni, hogy a távolabbi magyar közösségekről is tudósítsanak. A rádióban elhangzó anyagok írásos változata felkerül a bocskairadio.org weboldalra, a Facebook-oldalon keresztül pedig egyre nagyobb közösséget ér el, nemcsak Amerikában, hanem a Kárpát-medence és a világ távolabbi területein is. Az MTVA-nak is készítenek videóriportokat, az Öt kontinens című műsor, illetve a híradó részére. Komplex feladatot látnak el, megtiszteltetés számomra, hogy ezekbe mind besegíthetek. Sokszínű és érdekes munkát végzek, amelyen keresztül az itt élő közösséget is megismerhetem.

Mi volt eddig a legérdekesebb feladatod? És mire készültök most?

– Amikor kiutaztam nyár végén, a Bocskai Rádió szervezésében épp a városban forgatott a Hazajáró honismereti turisztikai műsor, és csatlakozhattam hozájuk. Velük az első napokban végigjártam azokat a helyeket, amelyek meghatározó helyszínei a clevelandi magyar közösségnek. Nemrég kezdte el vetíteni az M5 és a Duna World ezeket a részeket, érdemes visszakeresni és megnézni. Nagyon sok eseményt szerveznek a clevelandiek, hetente van átlag 2-3, ezekre mind igyekszem eljutni és tudósítani. A hagyományőrző Regös Csoport 45. jubileumi gáláját élőben közvetítettük a Bocskai Facebook-oldalán, kamera előtt kellett rögtönöznöm és élőben interjúzni a szünetben, ilyet most csináltam először. A színházi tapasztalaim alapján felkértek, hogy segítsek az 1956-os emlékműsor összeállításában, ezt örömmel vállaltam. A rádióval most indítjuk majd el a filmklubot, amelyben az elmúlt évek magyar filmsikereit mutatjuk be – ez régi vágya a kollégáimnak, remélem, szeretni fogják az emberek. A március 15-i műsorra készülünk még, illetve elkezdtem történetek után kutatni a Magyar Múzeum archívumában, és ebből indítunk majd egy új rovatot: egy-egy régi fénykép, képeslap, báli meghívó kapcsán a clevelandi magyarság múltjából idézünk fel emlékeket. Van miből, a hatvanas években ugyanis kis Debrecenként tartották nyilván a várost. Önálló magyar városrész működött a híres Buckeye-negyedben, s noha ez mára elnéptelenedett, a legutóbbi népszámláláson is 100.000 felett volt azok száma, akik magyar származásúnak vallották magukat – ebből 5-6000 beszéli a nyelvet, és 5-600 fő vesz részt aktívan a közösségi életben.

A clevelandi Bocskai Rádió munkatársaival: Csibi Lóránd, Simon-Benedek Zsuzsanna, Miklós Melánia, Molnár Erika, Molnár Zsolt (balról jobbra)

A clevelandi Bocskai Rádió munkatársaival: Csibi Lóránd, Simon-Benedek Zsuzsanna, Miklós Melánia, Molnár Erika, Molnár Zsolt (balról jobbra)

Van lehetőséged kimozdulni?

– A rádiós munkámnak köszönhetően volt alkalmam eljutni Chicagóba, egy focimeccsről tudósítottunk a magyar szurkolói napok keretében. A meccs után találkoztam a zentai játékossal, Nemanja Nikolićtyal, szép pillanat volt. New Yorkban is voltam pár napot, ott a Magyar Állami Operaház vendégjátékáról tudósítottunk. A Molnár Levente operaénekessel készített interjúm a rádió tavalyi legnagyobb nézettségű videója lett, erre büszke vagyok. Februárban egy kicsit elmenekülök a nagy hideg elől, meglátogatom a Texasban élő szabadkai unokatestvéremet, de ott is interjúzok egyet az Austinban tevékenykedő KCSP-ösztöndíjassal. Áprilisban Pittsburghben lesz egy konferencia, amelyről tudósítunk, és nagyon remélem, hogy eljutok még Washingtonba és a Grand Canyonhoz is.

El tudod képzelni, hogy kint maradsz?

– Nagyon jól fogadott az itteni magyar közösség, nagyon hálás vagyok nekik minden segítségért, visszajelzésért. Hihetetlen aktívan élik meg a magyarságukat, 7000 kilométer távolságban az óhazától. Miközben itt minden más, mint otthon. Bár akkor is tudtam, amikor jelentkeztem, hogy melyek azok a dolgok, amelyek miatt Magyarországon élek, arra nem számítottam, hogy ilyen erős honvágyam lesz. Az elmúlt hónapokban megerősödött bennem, hogy mindezek nélkül nem tudom elképzelni a jövőm. Az a kulturális közeg, azok az épületek, amelyeknek történelme és története van, már hozzám tartoznak. Az amerikai álom számomra ezt semmivel sem tudja pótolni. Csodálatos a természet, bámulom az itteni kultúrát, és minden szabad időmben próbálok belőle minél többet megismerni, de ha lejár a küldetésem, hazafelé veszem az irányt.

Kőrösi Csoma Sándor Program

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Tarkó Lilla fotója
Ébredős Verőfényes napsütésre ébredtem. Kapkodva felemeltem a fejem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Szerb Matica Galériája napjainkban
Ha a falak beszélni tudnának 8. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Chicagóban, a szelek városában
Ohióból jelentjük A vajdasági Miklós Melánia jelenleg Clevelandben tartózkodik. Olvassátok el a folytonos pörgésben...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.aryzauq.tv
Jogi Kar, te drága! DAY 129: GPP

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Deli Andor (fotó: Máriás Endre)
Együtt, Európában Interjú Deli Andor európai parlamenti képviselővel EU-ról, integrációról, lehetőségekről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ezüstszavakba olvasztott kataklizmatikus űrjazz Laurie Anderson: Bright Red – 1994

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az otthontalanság hordozói Igen, tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha valami betegségről, valami kórról lenne szó, és talán íg...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Cesar Alvares Cajurao, a filippínó főszakács
Sporhetsztori 68. 68. rész – AveCesar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az égő has esete A gyomor- és nyombélfekély

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Exit! Az Exit-beharangozó megírása számomra mindig fájdalmas pont.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Paul Delvaux festménye
INSπRÁCIÓ Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék INSπRÁCIÓ címmel irodalmi alkotópályázatot hirdet kö...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXIV. Találkozóján való részvételre A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a kupuszinai Pe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
II. Fonó Klub Magyarkanizsán Táncház, batyubál, mulatság

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tomin Kis Anikó (fotó: Futár Ernő)
Aki választ: Tomin Kis Anikó A nevem Tomin Kis Anikó, 1986. március 2-án születtem. Koreográfus, táncos és színésznő vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Turi Orsi
A változások kereszttüzében Sötét… Nagyon sötét, kakaskukorékolás, hideg szél halk suttogása, egy kis károgással megspékelve

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Átértékelés és újratervezés Az év eleje a legtöbbünknek a leltározás időszaka.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az LII. KMV műfajai és pályázatai (A döntő időpontja: 2019. április 12–14.)

0 Hozzászólás | Bővebben +