Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

Amikor elsétálunk a város egy-egy épülete mellett, talán más sem jut róla eszünkbe, mint egy halom tégla, amiből épült. Nap mint nap elsétálunk olyan düledező ház mellett, ami annak idején éppen egy neves költőnek adott otthont.

Ha a falak beszélni tudnának, és Újvidék valamennyi építményének, esetenként építészeti csodájának megeredne a nyelve, a város új értelmet nyerne. Nemcsak házakról beszélünk, hanem történelmi értékekről, amelyeket vagy magába ránt a föld, vagy a gyors fejlődésnek esnek áldozatul.

Mielőtt Újvidék egyetlen épülettömbbé válna, ahol az utcákba már a nap sem süt be, szeretném felfedni a város titkait, és sokaknak tudtára adni, hogy mitől is olyan különleges egy-egy épület, amely mellett már vagy százszor elhaladtunk, de még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy milyen idős is lehet az a ház, vagy mi volt eredeti célja, mielőtt az urbanizáció alapos változásokat hozott.

XIV. A SZERB MATICA GALÉRIÁJA

A Szerb Matica épületét 1926-ban építették fel a Termékbörze számára. Habár pályázatot hirdettek, az épület végül mégsem a nyertesek tervei alapján készült el. A tervek elkészítésével Lazar Dunđerski építészt bízták meg.

Az épületet az idők folyamán különböző célokra hasznosították. A második világháborúig a Termékbörzének adott otthont, ahogyan azt eredetileg tervezték is. A háborús időszakban a magyar titkosrendőrség székhelyévé vált. 1956-tól művészeti otthonnak adott teret. Ez vezetett a Szerb Matica Galériájának megalapításához, a szerb kultúra egyik legjelentősebb intézményeként.

A Börze valaha volt épülete átalakításra szorult, a galériában ugyanis több mint háromezer műalkotást őriznek. Bontások és átépítések sora következett. A földszinti részeket a képek kiállítására alakították ki, a később hozzáépített emeleteken pedig irodahelyiségek találhatók. A főbejárat az épület középső részén található, és a térre néz. Az ablakokat szigorú egyformaság jellemzi.

XV. A BÁNI PALOTA

I. Aleksandar Karađorđević az első világháborút követően új közigazgatási rendszert vezetett be, s ezzel együtt az országot bánságokra osztotta, amelyek a báni címmel rendelkező tisztviselők hatáskörébe tartoztak. A Dunai bánság nagyság szerint rangsorolva a második helyen volt, hiszen területe magába foglalta Baranyát, Bácskát, Bánátot, Szerémséget és Šumadiját, ami összesen 28 160 négyzetkilométer, lakosainak száma pedig meghaladta a kétmilliót. A fővárosokban a bánságok egyértelmű jelét akarták adni hatalmuk jelentőségének, s erre a legjobb módnak báni paloták építését találták.

A város az akkori Mária királynő sugárút (a mai Mihajlo Pupin sugárút) mellett terpeszkedő szabad téren lehetővé tette az építkezést. 1930-ban pályázatot hirdettek a projektum elkészítésére. Habár megvolt az első három helyezett, a tervek elkészítésének lehetőségét mégis Dragiša Brašovan kapta meg, aki nem volt a díjazottak között. A gazdasági válság miatt a palota építése csak 1936-ban kezdődött. Időközben persze az alkalmazottak száma is megnőtt, úgyhogy az építkezés megkezdése előtt a tervezőre új tervek elkészítése várt.

A munkálatok 1939-ben fejeződtek be. Az építészek száma háromszázötvenről ezerre nőtt.

A palota 18 méter hosszú, szélessége pedig 44 méter. Két emelettel és nyolc bejárattal rendelkezik. A főbejárat a sugárútra néz. Az épület valamennyi felületét márvány fedi. A főbejárati csarnok padlózata fekete és fehér négyzetes mintájával sakktáblát utánoz. Továbbá széles folyosók vezetnek az egyik szárnyból a másikba. A bútorokat rendelésre készítették. A második világháború óta a báni palota Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának ad otthont.

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: