Sólstafir / MKC Petefi Šandor / Novi Sad
Nem is olyan régen azzal igyekeztünk minél vonzóbbá tenni a Sólstafir újvidéki koncertjét, hogy kijelentettük, 2017 egyik leghangulatosabb bulija az izlandi banda belgrádi fellépése volt. Annak ellenére, hogy 2019-ből még viszonylag sok van hátra, talán nem elhamarkodott kijelenteni, hogy az icelandic atmospheric rock'n'roll társulat közelmúltban megtartott koncertje az idei év egyik legnagyobb durranása volt. A nem mindennapi koncertnek az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ épülete adott otthont, és a retró díszletek között a zenekar tagjai is igazán otthon érezhették magukat.
Mi az ott Addi szívével átellenben? Csak nem a lélek?
A Sólstafir jelenleg is zajló turnéja újvidéki állomásán szakított a hagyománnyal, hisz ezúttal a bemelegítés feladatát végző előzenekari felvezetés nélkül álltak színpadra, így a közönség in medias res egyből a headliner produkciójával találkozhatott. Kevesebb zenekar, pontosan egy –tőlük viszont egy hosszabb, két részből álló produkció. Mintha csak színházban lettünk volna, és egy kétfelvonásos darabot csodáltunk volna meg.
És itt már csak tapsoltunk, tapsoltunk, hiába tapsoltunk
A repertoár nem tartogatott különösebb meglepetéseket, a program legnagyobb részében természetesen a banda legnagyobb slágereit hallhattuk. Ami azonban különlegessé tette az estét, az a csak hölgyekből álló vonósnégyes, amely végigkísérte a Sólstafir egész produkcióját. Állítólag ez a kibővített felállás is szerepet játszott abban, hogy a koncertre éppen a Petőfiben kerüljön sor, amely szakértők szerint megfelelő helyszín a klasszikus hangszerek megfelelő akusztikájának biztosításához. És ha már ott voltunk, meghallgattuk a repertoárt, élveztük a klasszikus hangszerek akusztikáját, és szálltunk, szokás szerint szálltunk, fjordok, öblök, hullámzó mezők felett, időnként megpihentünk az árnyékban, daloltunk a kissé szomorkás szelekkel, sírtunk az esővel, és csak bámultunk, bámultunk.
Üdvözlet a jeges Izlandról
Addi ismét nagyot alakított, az ő játéka (és itt ne csak a gitárjátékára tessék gondolni) mindennek különleges színezetet adott, pluszt a koncertnek, pluszt a Petőfinek, és pluszt a közönségnek, amely a legkülönbözőbb stílusú figurákból állt. Ez utóbbi nagy előnye a zenekarnak; a közönség soraiban ott láthattuk a legkeményebb metálos arcokat, a divatos, kigyúrt legényeket, ugyanakkor a hölgyek öltözékét elnézve megállapíthattuk, hogy a Sólstafir zenéje elmossa a határokat. Nagy szükség van az ilyen zenekarokra, hisz koncertjeik lehetőséget nyújtanak arra, hogy ne csak egy homogén társaságot ismerjen meg az ember, hanem bizony olyanokkal is találkozzon, akikkel különben lehet, hogy nem tenné. Persze ebben nagy szerepe van a zenekar már-már rádiós slágernek tekinthető alkotásainak, amelyek szinte mindenkit meg tudnak szólítani. És milyen jól teszik…
Ki mit mondott, gitározok...
Az utazás végén fájó szívvel tapsoltunk a zenekarnak, de már a koncert másnapján az járt a fejünkben, hogy de jó lenne egy újabb Sólstafir-koncert, és ez akkor is így van, ha Gogi azt állapította meg a produkciót követően, hogy malo sam se smorio...
Ja, és még egyszer köszönjük a szervezést az MM Concertsnek, a Rok Pokretnak és mindenkinek, aki valamilyen úton-módon szerepet játszott abban, hogy ez a koncert megvalósulhasson. Hála, hála.
Fotók: Benedek Miklós
Képgaléria:
0 Hozzászólás
Szólj hozzá