Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

Amikor elsétálunk a város egy-egy épülete mellett, talán más sem jut róla eszünkbe, mint egy halom tégla, amiből épült. Nap mint nap elsétálunk olyan düledező ház mellett, ami annak idején éppen egy neves költőnek adott otthont.

Ha a falak beszélni tudnának, és Újvidék valamennyi építményének, esetenként építészeti csodájának megeredne a nyelve, a város új értelmet nyerne. Nemcsak házakról beszélünk, hanem történelmi értékekről, amelyeket vagy magába ránt a föld, vagy a gyors fejlődésnek esnek áldozatul.

Mielőtt Újvidék egyetlen épülettömbbé válna, ahol az utcákba már a nap sem süt be, szeretném felfedni a város titkait, és sokak tudtára adni, hogy mitől is olyan különleges egy-egy épület, amely mellett már vagy százszor elhaladtunk, de még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy milyen idős is lehet az a ház, vagy mi volt eredeti célja, mielőtt az urbanizáció alapos változásokat hozott.

XIX. A FUTAKI ÚTI KASZÁRNYA

Egy 1885-ből származó térkép szerint a kaszárnya valaha a Futaki út bal oldalán terpeszkedett, pár háznyira a Zsinagógától. A ledöntött épületről nem sok adat lelhető fel, és a helyén napjainkban a kataszteri hivatal épülete áll.

Az új Honvéd kaszárnyát a Futaki út jobb oldalán építették fel, nem messze a mai Mihajlo

Pupin Elektrotechnikai Középiskolától.

A kaszárnya megépítése szükségességének kérdése 1872-ben merült fel. Ezt csakhamar követte a parancs kiadása, hogy mihamarabb kezdjék meg a kiépítését. Az építkezésre egy 430 000 forintos hitelt irányoztak elő, ami korántsem volt elegendő, így csak 1894-ben kezdődtek meg a munkálatok az 1960 négyzetméteres területen. A tervező neve, vagyis az, hogy kinek a tervei alapján folytak a munkálatok, a mai napig ismeretlen maradt.

A kaszárnya emelettel és udvarral rendelkezik, formája leginkább a cirill P (П) betűhöz hasonlítható. Jellegzetes félkörös ablakai vannak, valamint utcára nyíló balkonja. A főépület mellett 1947-ben egyéb kísérőlétesítmények is épültek.

Az idők folyamán négy sereg katonái fordultak meg a kaszárnyában, közöttük a Jugoszláv Néphadsereg (ismertebb nevén JNA) is, így a kaszárnyát egy ideig az akkori parancsnok után Tito marsall kaszárnyának hívták.

Az 1990-es években tomboló háborúk idején a kaszárnya szobái és folyosói megrázóan üresen kongtak, a háborúk végeztével pedig az egykori Jugoszlávia tagországaiból érkezett menekülteknek és családjaiknak nyújtott ideiglenes otthont.

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: