Izgalmas várakozás előzte meg a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata évadkezdő előadása, az Újvilág bemutatóját, egyrészt ugyanis végre egy ifjúsági darabot készített a csapat, másrészt a Népkör Magyar Művelődési Központ Fabula Rasa Színjátszó Grundjából jól ismert Greguss Lilla ebben a produkcióban debütált a Népszínház deszkáin. Ősszel már mindenki ki van éhezve a színházra, így a közönség kíváncsiságát és lelkesedését csak fokozták az említett információk. Az sem mellékes, hogy anyát és lányát együtt láthatjuk szerepelni, méghozzá Greguss Erdélyi Hermina és Lilla személyében, akik az előadásban is szülő–gyerek viszonyban állnak egymással, csak kevésbé szelíd változatban, mint a való életben.

A Pass Andrea által írt és rendezett, a múlt század végi Magyarországon játszódó dráma főhőse a tizenhat éves Kata, akinek elválnak a szülei, és az édesanyjával az Újvilág nevű lakótelepre költöznek. Egy kamasz számára a szabályok többsége teljesen érthetetlen, nem találja a helyét a felszínes kirakatvilágban, és a család kettészakadása csak még kaotikusabbá, még magányosabbá teszi a hétköznapokat. Tegyük fel, hogy a szülők egész normális hangnemben beszélnek egymással, igaz, telefonon, de az is több a semminél. Az anya kényszeresen megpróbál mindenkinek megfelelni, mindenkinek eleget tenni, és visszavonulót fúj, ha a problémák megvitatására kerülne a sor. Ezzel a gyengeséggel és képmutatással telik be az a bizonyos pohár Katánál, mert ki akarná sokáig nézegetni, hogy az anyja hogyan emészti darabokra magát. Az új szomszédok, a lakótelepi fiúk, Áron (Baráth Attila) és Robi (Nyári Ákos) is érzékelik Ági néni labilisságát, ezért a kezükbe veszik Kata mindennapjait, és a rapper lányból nemsokára egy bakancsos, dögös, lázadó kamaszlány válik, aki mindkét fiúnak bejön. Kata külsejénél már csak az lehengerlőbb, hogy a lány nemcsak végighallgatja a fiúk rasszista megnyilvánulásait, hanem készen áll egy miniforradalom kirobbantására, ami nem is szólhat más ellen, mint a cigányok és a zsidók.

Vesznek a magyar családok, vesszen a kisebbség! Az előadásnak ezen a pontján tombol a legnagyobb élet, a három fiatalban lüktet a propaganda és a vágy, hogy egyre többen legyenek a jó oldalon. Nagy nehezen megjelenik az apa (Pálfi Ervin) is, aki nem találja a közös nevezőt Katával, egyik vita a másikba fut, főszereplőnk pedig szülők és ideológiák között őrlődik és csapódik. Ahogy egyre beljebb haladunk Kata életében és lelkében, úgy veszíti el a lány önmagát, a saját útját.

Az előadás egy kamasz szemével láttatja a szülők válását, ami sajnos napjainkban is egy egészen aktuális jelenség. A skinheadek okozta balhék a térségünkre talán nem annyira jellemzőek, de a kisebbségi léttel kapcsolatos beszűkült és kirekesztő gondolkodással, úgy hiszem, sokan tudnak azonosulni Vajdaságban is. Az előadás egy másfajta nézőpontot is felkínál pont az esendő Ági néni jóvoltából. Külön érdeme az elsősorban középiskolásoknak szóló darabnak, hogy az előadás után szakemberek segítségével közösen megvitatják ezeket a problémákat. Nézzétek meg, elgondolkodtató és nagyon mély!

Képgaléria: