:

Fűtetlen barlang, fejetlen kecske teje

:

Vuk Drašković: Nož (1982); Isusovi memoari (2015) – Miroslav Lekić: Nož (1999)

1991. március 9. emlékére

Western a zene! A nyitó képek úgyszintén!

Utána átmegy, még az elején, valami lenge giccsbe a mozi. A megjelenés évében néztem először és utoljára, most enteriőrt építek általa a regényekről való gondolataim „hangos” megosztásához. Alejkum szelám!

Ezt követően erőszakos, gyönyörűen fényképezett és demagóg (a Jugovićok első lemészároltatása az Osmanovićok által). Bestiálisnak állítja be az Allahhoz imádkozókat. Ismétlem: gyönyörű, naturalista, demagóg képekben. Az anyacsimpánz szintjén ábrázolja a pravoszlávvá még nem keresztelt csecsemő befogadását. A kamera mindvégig pazar. (16.03) „Nincs jobb muszlim a betörökösített szerbnél”…

Item. Bomló, trágyadombbá ülepedő janicsárhegy a hercegovinai falvacska kapui előtt. Szakállasak, ergo csetnikek műve. Partizánok is lehetnének, mindegyik bestiális. Tömény kénszagot áraszt. Bődületesen közhelyes, fogalmam nincs, hogyan voltam képes én ezt anno ’99-ben végignézni... A regény nagyon nem ilyen. Sem az emlékezetemben, sem most, hogy cirka tíz évvel az első olvasás után ismét szemezgettem belőle.

Eddig a ’42-es események a filmben. A „jelen”, a ’80-as évek bemutatása felér egy amatőr izlandi metálzenekar első videoklipjének 10 százalékával. A mozi – megnézi az óráját – 29. percének 12. másodpercében kilövöm ezt a Tube-ablakot. Vissza a Kultur Shock faunmuzsikájához.

Nano. Amilyen a gregorián ének valaha is szeretett volna lenni. Benne van mindaz is, amit ez a sovány mozi le kívánt volna nyomni tikkadt torkodon; de ez – és pláne az eredeti regény – sokkal selymesebb, dallamában is beszédesebb minden homályos filmkockánál. Allah tágas földjén egymásba karol Buddha, Jézus és Krisna. Hasta la victoria siempre! Hasta la vista!

Rágyújtok.

Uh, tényleg bűn gyenge ez a film (kikapcsoltam már, nyugi!), szót se róla többet (objektív, a nemtelen értelmében primitív és demagóg), hare, hare! A faunzenében viszont ott van a Laibach, Kusturica, Zack de la Rocha, a korai Narco Polo és a mostani Transnomad, a Pánszláv és Pánraszta Szellem, valamint Homérosz, Diogenész és Villon. Tulajdon segge súlyát méricskélve egy eperfaágon. Tökéletes.

Első gondolatmenet: Čemernica falu, ahol az úgynevezett folytatás java része játszódik, „beszélő” elnevezés: a čemer szó magyarul azt jelenti, üröm. Mármint az öröm ellentétpárja. A főhős – a Sántító Jézus – nagyanyja ugyanakkor minden kórt előszeretettel gyógyít ürömmézzel; ahol a pelin szó szintén ürmöt jelent, itt viszont a Linné rendszerében Artemisia absinthium nevet elfoglaló növényről beszélünk.

Kell ennél jobb egy 33 év után kiadott „folytatás” atmoszférájához?... Hát… kellene. A jugoszláv, később csak szerb politikai élet nagy münchhauseni alakjának közéleti tevékenységéről csak annyit, hogy enyhén szólva is – nem mindig sikeresen – „helyezkedő”, mindenáron élre törni óhajtó, utóbb arcszőrzetébe beletörődően beleszuszogó figuráról van nagyba’ szó. Aki ’82-ben még – amikor a Nož először megjelent, majd azonnal betiltatott „nemzeti haragot szító” megítélése okán –, nos, akkor még csodás nyelvezetű, olvasmányos, mindenekelőtt pedig hiteles regényt alkotott. Ami talán valóban cseppet kevésbé volt elfogulatlan és pártatlan, mint (méltatlan) utóda, ahol aztán megkapja a magáét minden rendszer, vallás, nemzet, rassz szerint fel- és megosztó földi „hatalom”, pellengérre kerül a rendőrség, a titkosszolgálat, a politikai és ellenzéki elit, az egészségügy, a posta, a média, a fűtetlen barlang, a fejetlen kecske teje – de még maga Vuk Drašković is! Mindhiába; a vázlat az vázlat, a lábjegyzet az lábjegyzet marad.

Vuk Drašković: Nož

Úgy érzem, a Jézus emlékiratai Drašković et(n)ikailag bocsánatkérő lábjegyzete a Késhez 33 év után.

Mit számít mindez? Az üröm üröm, a csömör csömör marad attól még. …nos: számít! Ez a lábjegyzet – a legjobb esetben is csak utóirat – részint ismét eszünkbe juttatja az alapművet, és újra csak elgondolkodtat afelett, vajon mért nem fordították le a szerző egyetlen teljes munkáját sem magyar nyelvre (vagy Csurkát szerbre?), holott művei számos más nyelven megjelentek a bolgártól a franciáig. Jó lenne már lassan elválasztani a gyarló szerzőt mint embert a médiumtól, kit az Elbeszélés Szelleme edényéül választott. Hamsun? Céline? De Sade? Ítélj meg művet, miután megkóstoltad és szeretted vagy nem szeretted, amennyiben nem vagy magad is szonett, festmény vagy oratórium – de ha ember vagy: embert meg ne ítélj. Tudod. Hogy ne ítéltessél. (Erről ennyit.)

Igenis lehet bort írni és száraz szelet prédikálni.

Az meg, hogy 2015-ben már sivárabban, egyúttal szájbarágósabban, de mindenekelőtt jóval szűkszavúbban fogalmazott a délszláv népek egymást öldöklő ámokfutásáról? Allah tudja. Talán csak köszvényes lett, mint én. Vagy a prés lazulásával ihlete – még ha mondanivalója nem is – benn reked. Lehelet megszegik.

Ám a szépséges ijekavski a nyers ekavskival itt is gyönyörűen váltakozik, a „Sánta Jézus” rádöbben, hogy testében a Megváltó is meg-megbotlott a kereszt súlya alatt – minden csak egytől függ: hogy miben hiszel.

Az ártatlanok áldozata pedig, hosszú távon, erkölcsi szempontból mindenkor győzedelmeskedik.

Teremtőjük nem feltétlenül.

Vuk Drašković: Isusovi memoari

„Az én Hannibálom Alsóürömfalván látta meg a napvilágot, Felsőürömfalván éli az életét, de ő se nem muszlim, se nem pravoszláv, ő egy kutya, csak egy kutya, és okosabb mindnyájatoknál.

A juhoknak Ürömfalván, vagy Oroszországban, vagy Törökországban, vagy Amerikában, vagy Szerbiában nincs se vallása, se nemzetisége. Ők csak juhok, egyszerűen juhok, és semmi más.

Elcsodálkozom afelett, az emberek mért nem olyan okosak, mint az állatok, hogy csak emberek legyenek, és ne legyenek felosztva feketékre, sárgákra és fehérekre, olyanokra, akik templomba járnak, és olyanokra, akik mecsetbe, szerbekre és horvátokra, oroszokra és törökökre, kommunistákra és királypártiakra... Nem akarok sem szerb lenni, sem pravoszláv, nem akarok Veljko sem lenni, mert a név lényegtelen. Ember akarok lenni, egyedül csak ember. Ezen túl minden hazugság.”

(Vuk Drašković: Jézus emlékiratai – A részlet a cikk szerzőjének fordítása)

 

A szláv népvándorlás a 6. század végén kezdődött, és elsősorban nyugati és déli irányú volt. A mai szláv népek ekkor még nem alakultak ki, nagyszámú törzs vett részt a vándorlásban. Nagy változást jelentett a szlávság történetében az avarok betelepülése a Kárpát-medencébe (568): Bizánc meggyengítésével és a balkáni védelmi vonalak áttörésével elősegítették a dél felé vándorlást. E mozgások eredményeként a szláv törzsek fejlődése szétvált, és három csoportjuk alakult ki: előbb keleti és nyugati, majd a nyugatiból kiváló déli.

(Wikipédia)

 

A kés mindennapi használati eszköz, melynek két lehetséges alkalmazási területe a vágás és a szúrás. A kés szavunk az ótörök kes- (vágás) ige rokona, a prototörök kes- leszármazottja A finnugor rokonságot a hanti keszi és a manysi keze szavak alapján rekonstruált kecse szóban vélik megtalálni.

(Wikipédia)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Turkály Emma
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Kadványi Kitti
Szépremények Egy örömteli eseményről akartam írni. Úgy gondoltam, hogy ezúttal nem ijesztgetlek benneteket a k...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Mák Ivett
A kreativitás Kánaánja Az Európa Kollégium lakói a VMTDK-n

0 Hozzászólás | Bővebben +
: https://rtifm.rs/
Jogi Kar, te drága! DAY 190: A BÍRÓ SZÁJÁBÓL

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A szépségkultusz oltárán Néhány évvel ezelőtt készült egy reklám, amiben kislányokat és felnőtt nőket kérdeztek meg arról,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A három gitáros előadás a progresszív punk
A zene művészet, a punk álláspont A horvát Paraf zenekar túlvan a negyedik X-en

0 Hozzászólás | Bővebben +
Alexander Roncsak:
Játszottam a kezével Mennyi szépség, mily öröm:

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fűtetlen barlang, fejetlen kecske teje Vuk Drašković: Nož (1982); Isusovi memoari (2015) – Miroslav Lekić: Nož (1999)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vega szusi, ami egy kicsit sem mindennapi
Sporhetsztori 84. 84. rész – Dagonyába be – dagonyából ki

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Az egészség a korona az ember fején, de csak a beteg láthatja meg azt” (Arab közmondás)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Compact Equipment
Bevezető a podcastok univerzumába Hogyan kapcsolódik össze a mosogatás és a szórakozás?

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Negyedszázad a brutalitásban Szeptember közepén adták ki az első sorozat jegyet a 2020-as, az extrém művészeteket felkaroló, m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szörnymetál Budapesten Január 31-én jelent meg a Lordi tizedik albuma: a Killection kétségkívül a banda legérdekesebb, i...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ez az a nap! Az Ez az a nap! Egy olyan mozgalom és rendezvénysorozat, amelynek célja, hogy évről évre összegyű...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pintér Tamás (fotó: Mina Delic)
Aki választ: Pintér Tamás Nevem Pintér Tamás. A legtöbben Pítként ismernek, van, aki az UpRize és a Sin Seekas gitárosaként...

0 Hozzászólás | Bővebben +